A szakértők és a jogászok egy része úgy gondolja, hogy az Európai Stabilitási Mechanizmus (az euró 1. védősánca) kibővítéséről és az Állandó Stabilitási Mechanizmusban (az euró 2. védősánca) való részvétel részleteiről a törvényhozásban minősített többséggel, vagyis 90 parlamenti képviselő jóváhagyásával kellene dönteni.
A felvetés nem egyértelmű, mert ebben az esetben formálisan ugyan nem az ország magasabb szintű tömbbe való tagozódásáról kell dönteni, de a dötés hordereje és következményei hasonló erővel hatnak majd. Főleg, ha a pénzpiacokon az elmúlt hetekben tapasztalt kilengéseket követően az Állandó Stabilitási Mechanimus következménye a közös euróövezeti kötvények kibocsátása vagy a teljes költségvetési, adózási és pénzügyi unió lesz.
Vagyis a kormánykoalíció az ellenzéki szavazatora lehet rászorulva. Ne feledjük, az Állandó Stabilitási Mechanizmus részeként a törvényhozásnak el kell fogadnia a Lisszaboni Szerződés kibővítését, amely az EU-tagországok garanciavállalásáról szól másik tagország adósságaira. Azt pedig csakis minősített többséggel lehet jóváhagyni. Eközben felmerül: erkölcsi szempontok alapján vajon a kormánykoalíció pártjai jogosan kérik ma az ellenzék támogatását? Az SDKÚ és a KDH 2008-ban hallani sem akart a Lisszaboni Szerződés jóváhagyásáról a törvényhozásban. A Lisszaboni Szerződést úgy sikerült Szlovákiának elfogadnia, hogy az akkori ellenzék padsoraiból csupán a Magyar Koalíció Pártja szavazta meg, mert számunkra nem a kormányzati-ellenzéki kötelhúzás volt a mérvadó, hanem az európai értékek védelme, az Európai unió érdekképviselete.
Türelemmel várjuk a kormányelnök asszony tárgyalásainak kimenetelét a parlamenti pártok, a szakszervezet és a munkáltatók társulásának vezetőivel. A Magyar Koalíció Pártja elvárja a felektől, hogy ebben a stratégiai fontosságú kérdésben az ország és a polgárok érdekeit szem előtt tartva, felelősségteljes, bölcs döntést hozzanak.
Farkas Iván, az MKP gazdasági és régiófejlesztési alelnöke
