Minden bizonnyal igaza van Berényi Józsefnek abban, hogy a felvidéki magyarok magyar állampolgárság-szerzése (ergo a szlovák elvesztése) számos szlovák politikusnak örömet okoz.
Abban azonban téved az MKP elnöke, hogy a magyar állampolgárság felvételével – és ezáltal a szlovák elvesztésével – csökkenne a szlovákiai magyarok száma, szó sincs arról, hogy “elveszítenénk legöntudatosabb fiataljainkat”, mint ahogy ezt Berényi tartja.
Öntudatos embereket nem lehet csak úgy elveszíteni, főleg nem egy ilyen aljadék jogi aktussal. Aki öntudatos, azt nem lehet elzavarni, az minden körülmények között küzdeni fog az igazáért – a közössége igazáért. Ettől (is) öntudatos.
A felvidéki magyarok száma egy fővel sem csökken emiatt, a szlovák állampolgárok száma viszont annál inkább. Ezzel azonos mértékben nő viszont a Felvidéken élő magyar állampolgárok száma. S mindez anélkül, hogy akár csak egy fő is átlépte volna a gúnyhatárt. Namármost, az EU-ban ugyebár tilos az állampolgárság szerinti különbségtétel (Ettől csak szűk körben engednek eltérést, viszont a húsosfazék közelébe eddig sem igazán engedtek magyarokat, akármennyire is szlovák állampolgárok voltak, úgyhogy sok veszítenivaló nincs).
Tévúton jár Berényi – kétségtelen jószándéka ellenére -, amikor ezen öntudatos honfitársaink választójogának elvesztése miatt kesereg, hogy tudniillik ezek az ifjak nem lesznek választhatók és maguk sem választhatnak. Valóban, a (szlovákiai) parlamenti választásokból kipottyannak. De nem a helyiekből – márpedig sokkal inkább itt, lent van az érdemi munka oroszlánrésze. A parlamentből az MKP sem ért el soha egyetlen érdemi eredményt sem a szlovák nemzetállami törekvésekkel szemben és ezután sem fog. Ismerjük jól a szlovák politika alapállását e kérdésben, ami teljes mértékben független attól, hogy épp mely párt áll a kormányrúdnál, legfeljebb csak a hangsúlyok változhatnak árnyalatnyit. A parlamenti politizálás legfeljebb arra alkalmas, hogy az ember gerincét felpuhítsa – ilyen szempontból jobb is, ha ettől megkímélik azokat az öntudatos ifjakat, kár lenne prostituálni őket mindjárt az elején.
Továbbra is azt tartom, hogy innen nincs hova hátrálni – ami viszont nem azt jelenti, hogy mostantól mindenki jelentkezzen mártírnak. Hanem vezetőink magatartásán igen sok múlik, azon, hogy ők milyen példával járnak elöl. Nagyon fontos, hogy erőt, határozottságot sugározzanak magukból és ne bizonytalanságot, tétovaságot. Az öntudatos ifjak e téren jobban állnak, mint egyes “csúcsvezetők” az MKP-nál. Hangsúlyozom, utóbbiak minden jószándéka ellenére is. Ezek alapján nem is annyira az MKP elnöke által megfogalmazottak a “félelmetesek”, hanem inkább az a tény, hogy ezek ilyen formában e tisztségből megfogalmazódnak és elhangzanak.
Ami a lehetséges lépéseket illeti: a bírósághoz fordulás kézenfekvő. Még akkor is, ha épp a bíróság a legutolsó szerv Szlovákiában, amelyben megbíznék. De ahhoz, hogy nemzetközi fórumok (pl. a strasbourgi bíróság) elé lehessen vinni az ügyet, muszáj kimeríteni a belső jogorvoslati fórumokat. Ez nem kevés idő, de ki mondta, hogy egy szabadságharc pillanatok kérdése? Márpedig itt valójában erről van szó, küzdelemről egy őshonos közösség létjogaiért..
Szűcs Dániel
