2011. július 23-án a Gömöri Kézművesek Társulása, a Csemadok Várhosszúréti Alapszervezete nevében Ulman István köszöntötte a megemlékezőket Várhosszúréten az ősi templom kertjében, annak a 130 katonák a sírhantjánál, akik 67 éve nyugszanak ott, többségük a Kárpát-medence minden szegletéből.
A Szilicei-fennsík peremén másfél hónapig tartották a frontszakaszt 1944 végén és 1945 elején. “Pont akkor érte ezeket a katonákat a halál, amikor mások ünnepeltek, hiszen karácsony volt. Ezek az emberek nem ölelhették magukhoz a családjukat, nem érezhették az otthon melegét, helyette a borzalmakat kellett átélni a lövészárkokba. Nekik a lelki fájdalomtól talán nagyobb volt az a kínszenvedés, mint a sebek sajogása, hogy nem lehettek övéikkel.” – emlékeztetett Ulman István.
A tömegsír mellett a templomkertben névvel megőrzött sírok is vannak. Egy ibrányi férfi 20 évig kereste az édesapját, Nagy Ferencet, s ott találta meg 1993-ban. Akkor határozott úgy Várhosszúrét, hogy baráti kapcsolatot ápol majd Ibránnyal. Az idei megemlékezésen a város, polgármestere és képviselő-testülete nevében Puskás Gyula mondott megemlékező beszédet. “Az, hogy én most itt állok, az egy sírnak köszönhető, egy sírnak, amely egy ibrányi honvédot takar, ez a honvéd itt a környéken valahol szolgálatteljesítés közben meghalt. Az akkori várhosszúréti emberek tisztességgel eltemették, és a sírját mai napig gondozzák.” – kezdte beszédét Puskás. Várhosszúrét és Ibrány Város kapcsolata nemcsak egy kölcsönös látogatással megkötött testvértelepülési szerződésről szól, hanem máig élő, gyümölcsöző kulturális kapcsolat is, melynek egyik folyománya, hogy a Várhosszúréti Kézműves Vásár és Kiállítás szeptember 16-17-én Ibrányba is ellátogat. “Ez azért fontos, mert manapság, amikor a kereskedelmi televíziók csak a giccset és a szemetet öntik ránk, akkor ezeket a portékákat és mesterségeket látni felüdülés, nemcsak nekem, hanem a gyermekeknek is, akinek úgy gondolom – mint közművelődésben dolgozó ember -, hogy kötelezően tanítani kellene az iskolákban.” – hívta fel a figyelmet Puskás Gyula. S mint elmondta, az édesapja után kutató Nagy Ferenc történész, ibrányi lokálpatrióta egy hatalmas barátságot is talált Várhosszúréten. “Én 2000 óta minden évben ellátogatok ide, s nagy büszkeséggel tölt el, hogy itthon érezhetem magam.” – fogalmazott, s megköszönte az eddig eltelt éveket, s reményét fejezte ki, hogy a cserekapcsolat még hosszú-hosszú évekig így fog működni.
Az ünnepségen készült videófelvétel megtekinthető a Magyar Interaktív Televízióban: http://www.televizio.sk/2011/08/varhosszureti-megemlekezes-a-ii-vilaghaborus-siroknal/
A Gömöri Kézműves Társulás, Csemadok Várhosszúréti Alapszervezete, az ibrányi testvérváros képviselői és a VI. Gömöri Kézművesvásár résztvevői közösen tisztelegtek a kopjafáknál, s elhelyezték a megemlékezés virágait, koszorúit. Verssel Badin Ádám közreműködött, hazafias dalokat énekelt a férfi kórus.
“Akik ma ide eljöttünk vagy ellátogattunk minden évben, egy nagy magyar fának vagyunk a gyökerei, talán csak hajszálgyökerei, amit Szent István 1100 évvel ezelőtt elültetett a Kárpát-medencébe. Ez a fa jó gyökereket eresztett, ezt a fát idővel megnyirbálták a belső ellenségeskedések, tatár, török, labanc, de legnagyobb sérelmet 90 évvel ezelőtt érte, amikor ennek a fának a gallyait letépték, s a fa ebbe majdnem belehalt. De a gyökerek, amelyek a földben gyökereztek 1100 éven keresztül éltek, még akkor is, ha nem akarták. Egy fának vannak vezérgyökerei, mellékgyökerei, ugyanúgy ahogy vezér- és mellékága. Mi ahogy mondtam hajszálgyökerei vagyunk ennek a fának. A gyökerek rendszerint sosem látják meg a fának a virágzását, levélbontását se, mégis a fába hatják a táperőt, hogy a fa éljen. Próbáljunk segítője lenni ennek a fának, maradjunk meg hajszálgyökereknek, magyaroknak.” – zárta a megemlékezést a szervezők nevében Ulman István.
Homoly Erzsó, Felvidék.ma
