A Magyar Művelődéi Intézet és a Magyar Kollégium szervezésében X. alkalommal került sor a Civil Akadémia szervezésére – ezúttal Bosznia – Hercegovinában .
Az Akadémia célja , hogy a Kárpát – medence egy – egy civil szervezetének képviselői körbejárják, és megismerjék , azokat a hátáron kívülre eső magyar szervezeteket, amelyek különböző módon és lehetőségek között őrzik, védik, magyarságukat.
Október 12 – 16. között a húsz fős csapat tagjai a : Felvidékről, Erdélyből, Szlovéniából, Horvátországból, Kárpátaljáról , Csehországból , Szerbiából és az Anyaországból indultak útra , hogy meglátogassák a Szarajevóban ( Bosznia – Hercegovinába ) élő alig párszáz magyar csoportot. A három határ a szerb, horvát, bosnyák átlépése ( nekünk felvidékieknek már a magyar határt nem számítva, légiessé vált) , az egykori vám macerák idejét idézte, főleg amikor a kárpátaljai kolléganőt a szerb határon visszafordították.
Szarajevóban az ott élő Magyar Kör tagjai , a két napos program szervezői vártak bennünket.
Az első esti program, az eltelt egy év munkájáról szólt . barátként, testvérként öleltük meg egymást, mert évek óta csaknem ugyanazok találkoznak, és mondják el örömeiket , bánataikat oly baráti hangnemben , egymásra figyelve, melyből valamennyien merítünk , és erősödünk.
Másnap a boszniai piramishoz indultunk , nagy izgalommal, melynek az utóbbi években egyre nagyobb sajtóvisszhangja van , miszerint több évezredes eredetét tárták fel, alig egy évtizede. Azóta turisták ezrei járnak e helyre, ahol számunkra a legnagyobb izgalmat az alagút labirintusának megjárása jelentette. Laikusként továbbra is rejtély maradt számunkra e különös képződmény, az ott látott rovásírással együtt.
Megrázó élmény volt utunk során látni a közelmúlti háborúk nyomait a városban , településeken is. S amikor magyar barátaink elmesélték, hogy milyen körülmények között élték túl a háborús időszakot, értettük meg igazán, hogy nekik a Bosznia – Hercegovinában élő magyaroknak miért egyetlen céljuk, hogy „ őket ott szeressék”. Mégis talán mélyebben élik meg a magyar sorsot – jutottam erre a gondolatra – amikor is 1956 –ra emlékeztünk , amikor meghívtak bennünket egy középiskolai kollégiumba, ahol magyar diákok is élnek, és megtekintettük a SZABADSÁG – SZERELEM c. filmet, a szarajevói nagykövet és az ott lévő magyar missziós katonák körében. Nekik ez a megemlékezés nagyobb esemény volt, mint nekünk felvidéki magyaroknak, akik e történelmi évfordulóra, alig pár helyen emlékezünk.
A mostári , medjugorjéi városséták, a mediterráni vidék szépséges tájai , és magyar barátaink vendégszeretete felejthetetlenné tette a X. Civil Akadémia napjait.
Dániel Erzsébet, Felvidék.ma
