jegyzet01

Megbukott a kormány! Kiabálná a régi szép idők újságokat áruló rikkancsai. Ma már ilyen rikkancsok nem léteznek, legalábbis e kis hazánkban. Média nélkülük tudósít a nagy hírről. Azok is, párt mezek alapján. Országunkban sajnos ez már húsz éves hagyomány. Pontosabban az átkosból áthozott rossz szokás.

A jelenlegi hektikus helyzetben, sem képesek a kormány bukását objektíven, a legérthetőbben elmagyarázni a köznépnépnek, az egyszerű embereknek. Megbukott a kormány! Na és?! – kérdezné Švejk a derék katona. És igaza lenne. Na és?! Kérdezhetjük mi is. Megbukott. Miért bukik meg a diák az iskolában? Mert rosszul tanult. Jönne a válasz. Hát ez a kormány, amely inkább volt puzzle, mint egy erős, tetteiért felelős kormány, is azért bukott meg, mert nem volt képes megbirkózni a feladataival. Vagyis rosszul tanult. Nem tanult múltbeli hibáiból. A jelenlegi kormány koalíció három régi új tagja tizenhárom évvel ezelőtt nem azért került kormányra, mert megnyerték a választásokat, hanem azért mert a választások győztese nem volt képes többségi kormányt alakítani. Négy évvel később sem választások győzteseiként alakítottak kormányt, hanem azért, mert a választások győztesével egyetlen, a választásokban alul maradt párt, sem akart közösen kormányozni. Inkább választották két esetben is, az ismeretlen, hirtelen reflektorfénybe került marketingpártokat (SOP, ANO). Erre harmadszor is beleléptek ugyanabba a folyóba, amelybe a körültekintő, alapos ember nem lép kétszer egymás után. Ismét egy marketingpártot vettek maguk közé, semmi másért, mint csak azért, hogy a gyűlölt baloldali vezér ne tudjon kormányt alakítani. Mi közben tudták, hogy a „spermapárt” vezetője, kvázi politikusa, sértődésből alapított pártot, mivel hosszú éveken át egyes közgazdasági elképzelései nem találtak meghallgatásra sem a jobb, sem a baloldalon. A frusztrált, nem megértett „szakember” erőteljes internetes kampányba kezdve elérte, hogy a neoliberális elveket valló marketingpártja parlamentbe került. Nem volt ez olyan régen, hogy elfelejtsük, milyen kitörő ürömmel fogadta a jobboldal az új formáció parlamentbe jutását, mivel ezzel megnyílt a lehetőség a baloldal erős emberének, és pártjának újabb ellehetetlenítésére, de csak azért, mert az ellehetetlenített baloldali erős ember mentora által vezetett mozgalom nem tudta átlépni a parlamenti küszöböt. A jobboldal a választások eredménye tudatában eufóriás állapotba kerülve, rózsaszínű ködbe burkolózva nem látta előre a veszedelmet, csak a zsíros falatokkal megtöltött húsos fazekat, a hatalmat, a véghetetlen meggazdagodás lehetőségét. A józan gondolkodású, nem párt mezben feszengő szakemberek, előre figyelmeztettek a puzzle kormány veszélyére, de hiába való volt minden figyelmeztetés, józan érv. Semmi sem hatot, csak a hatalom gyakorlás újabb lehetősége lebegett a puzzle kormányt létrehozó politikusok szeme előtt. A rózsaszínű köd délibábos látomásokat csalogatott a szemek elé. Az a tény, hogy ismét beülhetnek a bársonyos székbe, ismét dönthetnek az ország polgárai sorsa felett, igazgathatják az országot a saját víziójuk szerint, saját meggazdagodásuk reményében, mindennél többet ért számukra. Közben megfeledkeztek egy fontos dologról: Nem szabad a nem legyőzött ellenfélt megalázni, mert az nem úri emberekhez méltó, nem keresztényi és nagyon – nagyon erkölcstelen, még a politikában is. Azt sem vették észre, hogy az emberek a jobb oldalra a több szavazatot azért adták, mivel elegük volt a baloldali és a soviniszta párt hamis politikájából, a nyílt rablásaiból, hazudozásaikból, tehetetlenségükből. Erre a tisztességesnek látszó, új hatalmat gyakorlók, ott folytatták, ahol az elődeik abba hagyták. Finomabb, intelligensebb formákat alkalmazva. Azonban a csalás, lopás, ámítás, hazugság akkor is csúnya dolog, ha azokat szépen becsomagolva luxus áruként kínálják eladásra. A lecke fel volt adva. Tanulni kellett volna, és akkor a kormány talán nem bukik meg. De tudjuk az életből, hogy sokszor a legjobb tanuló is ötöst kap (Magyarországon egyest), ha egy nagyon szigorú, rosszkedvű tanárra akad. Az ilyen szigorú rosszkedvű tanár szerepében lépett fel a „spermák” vezére az euró mentőcsomag szavazásakor. A történtekre azt is mondhatnánk ennyi történt, nem több. Minden rosszul sikerült vizsgát pótvizsga követi. De minden pótvizsgának ára van. Ezért jobb, ha a figyelem a rendes vizsgára összpontosul. A rendes vizsga előtt már voltak előjelek arra, hogy esetleg nem úgy sikerülhet, ahogy azt a vizsgázó szeretné. A „spermafőnök”, már hetekkel a vizsga előtt figyelmeztetett, hogy a vizsga nem lesz zökkenőmentes. De a vizsgára készülő magabiztos erős emberek meg voltak győződve, hogy a rakoncátlan, izmait mutogató diákot meggyőzik szép szóval, vagy esetleg egy kis baksissal, mint az már a múltban számtalan esetben megtették. Csak, hogy most olyan emberre akadtak, aki úgy látszik nem csak tisztességesnek akart látszani, de egy gyenge pillanatában az is volt. Kötötte az ebet a karóhoz. Hiába való volt mindenféle meggyőzés, érzelmekre hatás, semmi sem segített. Hogyan is segített volna mindenféle duma, lelki fröccs, az olyanok szájából, akik ellenzékben még maguk is elleneztek mindenféle euro mentőcsomag létrehozását. Nem azért, mert magas összegre adta az akkori kormány az igent, hanem azért mert azt a baloldali kormány akarta megvalósítani. Kormányra kerülve kialkudtak alacsonyabb összegű befizetendő részt az euro-mentőcsomagba, és egyszeriben a legvehemensebb védelmezői lettek. De a lényeget azért elhallgatják, vagy mondjuk úgy, hogy a kommunikációjukban azok felé, akiktől a pénzt vonják el, vagyis az adófizetők felé, sok hiba csúszott. Sok fél igazság, csúsztatás, az emberek lenézése stb. Mivel közgazdasági dologról van szó, nem lehet egyöntetűen kijelenteni, hogy ennek, vagy annak van igaza, mert a piac nem működik a lefektetett közgazdasági elvek alapján. Főleg a pénzpiac nem. Ezért kellett volna keresni a kompromisszumokat a közös megoldást. Nem erőből lenyomni az ellenkező torkán az euro védőcsomag megszavaztatását. Majd az idő minden eldönt. Talán nem is olyan rövid időn belül megtudjuk, hogy az elbukott vizsgáért Görögország, vagy a gátlástalan bankok erőltetett megmentése a felelős. Meglátjuk, de az fájdalmas megvilágosodás lesz.

Merva Tamás, Felvidék.ma