Akár azzal a metaforával is kezdhetnénk, hogy íme, már a kék vér is hígul… Esetünkben ez azt jelenti, hogy immár az arisztokratikus Subaru sem csupán Impreza/Forester/Legacy kaliberű autókat és összkerékhajtást jelent, hanem kissé alább adta a dolgot.
A Justyt még csak elfogadta a világ – jó, ha van a kínálatban egy elfogadhatú árú kisautó is –, de egy Subaru márkájú mini egyterű néhány évvel ezelőtt még agyrémnek minősült volna. Nos, jelentjük: már van ilyen. Olyannyira, hogy ki is próbáltuk.
Klasszikus minivan-formák
Ha valaki elkezd gyártani egy olyan autótípust, amely eddig tőle teljesen idegen volt, a legokosabban teszi, ha kölcsönvesz egy bevált konstrukciót. Nos, a Subaru is ezt tette, ugyanis a Trezia a Toyota Verso alapjaira épült. Igaz, attól jóval rövidebb, sőt 3,99 méteres hosszával még az Opel Merivát vagy a Nissan Note-t is alulmúlja. Külsőre a legklasszikusabb szabású kompakt minivanok közé tartozik: erősen megdöntött szélvédő, csaknem vízszintesen húzódó egyenes tető, a függőlegeshez közelítő hátsó fal, amely esetünkben azonos az egekbe nyíló ötödik ajtóval. Magyarán: nincs az autó külsején semmi, de semmi extra, mindent a funkcionalitásnak, magyarán a térkínálatnak vetettek alá. Ami egyelőre mégis furcsa, de alighanem megszokjuk: a jellegzetes csillagcsoport egy ILYEN kategóriájú jármű orrán…
Impozáns térkínálat!
A térnyerési igyekezet belül is érezhető: a hátul sem lejtő tetőnek köszönhetően ott is kényelmesen ülünk, kardánalagút sem akadályozza a lábunkat, az ülések támlája két szögben állítható. Igaz, a meredekebb pozíció sokkal inkább a csomagtér bővítésére, mint utazásra lett kitalálva. A koffer egyébként tágas és kellően variabilis, ami egy egyterűtől el is várható: alaptérfogatát 12 cm-rel alacsonyabbra ültetett padlóval is bővíteni lehet, a hátsó ülések előredöntése után pedig – a magasabb padlópozícióval kombinálva – sík alapterületű és tekintélyes méretű rakodóteret kapunk, lásd az ábrát. Az elülső ülések jó oldaltartásúak, hatalmas ülőlapokkal, és kisebb pakolóhely is van bőséggel – csak pohár-és flakontartóból hetet számoltunk össze, a hármas kesztyűtartó pedig már-már ijesztő méretű. A szereltség egy jobb mai autó átlaga: rádió, légkondi, függönylégzsákok, vezetői térdlégzsák, elektronikus menetstabilizáló rendszer. Viszont „tekerős” hátsó ablakemelővel már nagyon-nagyon régen nem találkoztunk; pont egy Subaruban kellett viszontlátnunk… A légkondi kezelőpultja is kb. 20 évet visz vissza az időben, de az ódivatú tárcsák legalább jól olvashatók és egyszerűen kezelhetők.
A motor is Toyota
Nemcsak a padlólemez és az alapkoncepció származik a Toyotától, hanem a motorok, így az tesztkocsinkat hajtó 1,4-es dízel is; a márka saját kétliteres bokszere ide túl sok lett volna. Ezzel tulajdonképpen minősítettük is a motort, hiszen a Yaris, az Auris és a Corolla erőforrásaként, D-4D néven már bebizonyította kvalitásait. Csendes, kellően rugalmas, teljesítménye is elég egy ekkora autóhoz, fogyasztása pedig egyenesen lenyűgöző. Utóbbi nem kis mértékben a hatfokozatú kézi váltónak, valamint a kapcsolások időszerűségére figyelmeztető zöld nyilacskáknak is köszönhető. A menettulajdonságok a kategória standardját képviselik, a buszos karosszéria jól tűri a keményebb kanyarvételt is. Aláhúzva és összeszámolva: ilyen tehát a kékvérű japán márka első családi autója…
{phocagallery view=category|categoryid=294|limitstart=0|limitcount=0}
Vas Gyula (A szerző felvételei)
ADATLAP
Hengerűrtartalom: 1364 cm3
Teljesítmény: 66 kW (90 LE)/3800min-1
Nyomaték: 205 Nm/1800–2800min-1
Sebességváltó: hatfokozatú kézi
Legnagyobb sebesség: 175 km/óra
A csomagtér űrtartalma: 429–1388 l
Fogyasztás (városi/országúti/vegyes): 5/3,9/4,3 l/100 km
Ár: 18 990 euró
Az alapmodell ára: 14 490 euró
