A múlt évi választásokon elbukott magyarországi bal(liberális) oldal alighanem tisztában van történelmi bűneivel, melyeket a nemzet ellen követett el – különösen ami a határon túli nemzetrészek és az anyaország kapcsolatait illeti.
Ennek nyilván semmi köze a lelkiismerethez, vagy bármi hasonló, nem számszerűsíthető, elvont fogalomhoz. Egyszerűen csak nekik is vannak elemzőik, akik olykor mérleget vonnak. Ez történik a határon túli magyarok szavazati jogáról folyó polémia kapcsán is: a magyarországi balliberális sajtó fantáziáját is élénken izgatja, hogy vajon mi lesz, ha mi, mint valami megáradt folyó, rázúdulunk a magyar választási rendszerre. Minthogy a már említett elemzők levonták a tanulságot – mely egyértelmű – az eleve esélytelenek, sőt vesztesek nyugalmával állnak a kérdéshez, s így csak egyvalamit tudnak hozzátenni az ügyhöz: a szokásos hangulatkeltést, a még náluk ragadt, nem túl széles olvasótábor körében folytatott lázítást a határon túli magyarság ellen. A nemzeti értékek-érdekek állandó tűz alatt tartásában élen járó Népszava legújabb, mai értekezésében (Rossz lóra tett Orbán: rengeteg szavazatot veszíthet) is szorgosan számolgatja a szavazatokat, összead, százalékot számol – de a lényeggel nem marad sokáig adós, mindjárt az elején megadja az alaphangot, a miheztartás végett: a határon túli magyarok körében sok helyen már nem Orbán Viktor, hanem Vona Gábor lehet a befutó. Az MSZP és az LMP pedig az esélytelenek nyugalmával várhatják a külföldi magyarok által leadott voksok összesítését. Mindeközben azt azért kénytelenek elismerni, hogy soha semmilyen komolyabb felmérés nem készült arról, hogy milyenek a leendő határon túli magyar választópolgárok preferenciái. Mi ez tehát, ha nem a legocsmányabb hangulatkeltés, lázítás, a magyar közösségek és az anyaországi magyarok egymásnak ugrasztása? Úgy látszik, a magyar baloldalon semmit sem tanultak – és semmit sem felejtettek…
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”30689″}
