bela lebo 1

 Hiába reménykedtek egyesek a Híd kapcsolataiban, melyek gazdaságilag és infrastrukturálisan fellendíthetik a Csallóközt. És hiába vártak eredményt a simulékony kisebbségpolitikától. Eredmények, támogatások természetesen voltak… csak a célcsoport nem a felvidéki magyar közösség volt.

Olvassuk sorra a választási felméréseket és egyre csak ámulunk. Nem értjük, miért nem akarnak emelkedni „azok” a számok. Igen, lehet a statisztikai mérések pontatlanságáról, hibaszázalékokról, rossz mintáról beszélnünk, de ez mégsem nyugtat meg. „Véleményformáló” szócsöveinkkel ellentétben nem állítom, hogy nincs esélyünk a bejutásra, 5 százalék alatt stagálnánk, de 2 évnek bőven elegendőnek kellett lenni arra, hogy ez a számokból hangsúlyosabban is látsszék. 2010-ben az MKP parlamenten kívül maradását sokan, sokféleképpen magyarázták. De a „Hídra szavazok, az MKP úgyis bejut”-szavazók csalódását elemző megbánás-elmélet valahogy nem bír megnyilvánulni a „mi” számainkban. Meg a Gorilla-hatás sem. Ennyire hosszú lenne a reakcióidőnk?

Vagy egyszerűen az emberek nem látnak, nem gondolkodnak? Manapság nem szeretünk gondolkodni, idő- és energiaigényes, sőt akár még pénzbe is kerülhet. Megszoktuk, hogy megmondják nekünk, hogy mi a „tényállás”, sőt azt is, mit gondoljunk. Vezér kell nekünk – Mečiar, Fico, Dzurinda – nem filózunk, úgysem lesz jobb nekünk… És a szlovák társadalom igényeinek megfelelően kialakult a „jó magyar”-kép is, mely szerint a jó magyar ázik-fázik, nem pofázik és örülhet, hogy otthon magyarul beszélhet. Igen, lassan már az is elég nekünk, ha nem bántanak. Ugyanez érvényes a magyar érdekképviseletre is, azzal a kiegészítéssel, hogy úgy szavaz, ahogy az „ország” érdeke megkívánja. A mi érdekeink, igényeink (lassan kétlem, hogy vannak-e még) valahogy a fontosabb ügyek mellett politikai akarat híján eltörpülnek. És nyelünk egyet, mondván, legalább valamit (majdnem) sikerült, az aktuális „képviseletünk” pedig magyaráz. A fekáliát is díszcsomagolásban képes eladni.

Pedig ismét igazunk volt. Igaza volt Csáky Pálnak, és igaza volt parlamentből kimaradt és korrekten lemondott MKP-vezetésnek. Igazuk volt… És ennyi… És azóta sem vagyunk képesek megfelelő módon lekommunikálni a tényeket. Nem tudtuk időben tényszerűen elmondani, hogyan és mikor (!) alakult a Híd párt, mi volt a pártszakadás hátterében. Csak suttogtunk az érdekekről, vagy épp az örök ellenzéki Duray Miklóssal mondtuk el ezeket az összefüggéseket, akinek ez már rég az agendája része volt, így ügyet sem vetettek rá. Mint ahogy Csáky Pál elemzéseire is csak egyetértően bólogatunk, viszont intellektuális iróniája ebben a társadalomban nem talál elegendő megértő fülre… De nem tudtuk a felvidéki magyar társadalomnak elmagyarázni azt sem, hogy mit jelent az, hogy a Híd-Most a 2010-es kampányra hivatalosan a harmadik legtöbbet költő párt volt. Hát nem látta még az egyszeri szegénylegény is, hogy valami sántít, hogy narancssárgállott dél-Szlovákia, hogy autópályát és munkát igértek nekünk? Hogy irgalmatlanul sok pénz van a háttérben, amit nem feleségeik konyhapénzéből finanszíroztak? Látta és látja. Mint ahogy látta a Híd botrányos javaslatait az egyes posztokra, a nyelvtörvénnyel és állampolgársági törvénnyel kapcsolatos ámítást, emlékezhet a „Smerrel soha” szlogenre vagy a kultúrára szánt pénzek leosztására. Vagy itt volt a híres Híd-MKP koalíciós egyeztetés. Akkor se tudtuk leütni a magas labdát… Pedig mekkora magas labda volt! Ehelyett az illetékesek megmagyarázták, hogy az MKP nem jött el tárgyalni, Szlovákiában az MKP-nak nullás koalíciós potenciálja van, stb. És a nagyközönség ismét elfogadta Bugár magyarázatait. Akárcsak Hrinčár jelölésénél…

És érkezett az újabb magas labda, amit nem lehetett elvéteni – a Gorilla-ügy. És újra nem tudunk áttörő sikert elérni közösségünk köztudatában, véleményében, magatartásában – a hidasok elkenték és megmagyarázták a megmagyarázhatatlant: ez nem az, aminek látszik, az MKP sáros az ügyben: Csáky, meg Berényi, meg anyámkínja… És amúgy is Csáky tilosban fordult meg, sőt… A magyar Gorilla ügyről tehát Bugár és Világi is megmondta a tutit. És ha Bugár ezt mondja, sőt az egyetlen megmondó napilapunk is ezt sulykolja, sőt bagatelizálja, akkor ez „valószínűleg” így van. Pont. Lebobéla.

Bugár Béla egyetlen dolgot tett a szlovákiai magyar kisemberért (még MKP elnökként) – jellegzetes humorával a szerethető egyszerű parasztfiú stílusban megmutatta, hogy Szlovákiában élnek magyarok, akik nem harapnak, s erős akcentussal ugyan, de megértetik magukat. (Vitatható, hogy egy ilyen vezető pozitív vagy inkább degradáló képet fest rólunk – ez a bugyuta bohóckodása viszont 200 000 szavazatot ért). De látjuk, hogy Matovičot sem az intellektusáért szeretik… Ennyi. Ennyire tellett neki, és sajnos csak ennyire tellett nekünk is. Ezen túllépni, komoly eredményeket elérni a Híd sem tudott, igaz, kommunikációjában már komoly, rutinos, politikailag érett pártként tetszelgett. És van egy óriási adujuk – a nulleredményt is sikerként tudják eladni a nagyközönségnek.

Hiába reménykedtek egyesek a Híd kapcsolataiban, melyek gazdaságilag és infrastrukturálisan fellendíthetik a Csallóközt. És hiába vártak eredményt a simulékony kisebbségpolitikától. Eredmények, támogatások természetesen voltak… csak a célcsoport nem a felvidéki magyar közösség volt.

A Gorilla-ügy valószínűleg kivégzi az SDKÚ-t – a választóik könyörtelenül büntetnek, levonják a tanulságot. Dzurindza már egyszer megmenekült a hurok szorításából, akkor Radičová mentette meg, most nics ismétlés. Vajon hányszor kell még Bugárnak megvezetnie a magyar választókat, hogy azt mondják, elég? Bugár és tanácsadóinak taktikája egyelőre kifogástalanul működik. Arrogánciájának netovábbjaként a Gorilla ügy maszatolására jól időzítve bemutatták a „Transzparens Szlovákia projektet”. Szerecsenmosdatás felsőfokon! Nagyon úgy tűnik, hogy Bugár maszületett bárányként vigyorgó képpel kisétál ebből a botrányból is.

Mit tudunk most csinálni? A hátralevő időben talán a Via Nova tudna ráerősíteni, frissítésként hatni és fiatalos lendületet vinni a kampányba. Hogy mi lesz márciusban? Stabil Smer-kormány. Ennyi a biztos, minden más kérdéses.

De addig a magas labdákat le kell ütni, vagy legalább átütni a háló felett. Mert nekünk fontos a pék nemzetisége.

Csajka István, Felvidék.ma

{iarelatednews articleid=”32042,32330″}