Felvidéki magyar falvaink lakosai, az egyszerű életet folytató, családjukhoz, otthonukhoz, vallásukhoz ragaszkodók megtapasztalták sajét bőrükön: ellopták a földecskéjüket.: 

Az úgynevezett ügyesek, a vályú mellett melegedők, aki többségükben az elmúlt rendszer szekerét tolták, alattomosan csalták el, csalják el ma is az emberektől – fillérekért –  a vörös-rezsim által elkobzott, majd visszaszármaztatott földjeiket.

 Évekkel ezelőtt régi ismerőseim, egy pedagógus család hívott meg falujukba  feleségemmel egy amolyan helyi farsangi bálba, ahol elbeszélgettünk, elszórakoztunk a helyi zenekar muzsikája mellett. A falu társadalmi-, kulturális életéről korábban számos írást közöltem, egyszerű, szorgalmas, a családjukért, a közösségükért élő, felelősséget vállaló emberek lakták a községet. Pedagógus barátom megemlítette, a mulatság előtt falugyűlést tartanak, ha akarok, tartsak vele, legalább megismerem a jelenlegi közhangulatot, gondokat.

A falugyűlésen sok mindenről szó esett, közbiztonságról, ivóvízről, csatornázásról, az óvodáról, s miegymásról, majd következett a vita. Több felszólalás után egy – láthatóan fizikai munkában megfáradt – idős férfi állt fel, s bevezetőként szinte egy mondatba sűrítette mondókájának lényegét : -Polgármester úr, lopják a falu földjét … A polgármester mellett, s az első sorban terpeszkedők arcára amolyan gúnymosoly ült, s a zümmögő hangok morajából egy mondat mégiscsak érthető formában jutott el felénk is : … megint a Lajoska okoskodik … – Emberünk nagyon is érthetően arról beszélt, hogy lassan-lassan a magyarok lakta falujuk lakóinak többsége földtulajdon nélkül marad, az alacsony nyugdíjak, a munkanélküliség, a magas energiaárak még a fiatal családokat is arra kényszerítik, hogy eladják  örökölt földjeiket, háznak való telkeiket. A falu legjobb szántói már idegen tulajdonban vannak, amott a szántót az ügyeskedők kivették a földalapból, és építkezési telkeket mértek szét rajta. De kinek ?  Tette fel a kérdést felszólalónk, s maga válaszolta meg a kérdést: – a közeli nagyváros lakóinak, jó pénzért … Bizony, azokat a földeket, amit a falu lakóitól vásároltak fel a telekspekulánsok korábban – fillérekért … Polgármester úr, jobban oda kell figyelni, hogy ne lopják ki alólunk földjeinket, s aki azt eladja, az a valós értékét kapja meg … Mert ha így haladunk tovább, spekulánsok kezére kerülnek a még meglévő telkeink, földjeink, s így lassan – a falu magyar névtábláját is lecsavarozhatod. Erre már a mellettem ülő,- az életet amolyan szociális szemüvegen figyelő, a helyi viszonyokat napi szinten ismerő pedagógus barátom arcára is  keserű mosoly ült, s, hogy én is tudjam, miért is vette el – időhiányra hivatkozva – a szót a polgármester az idős felszólalótól, szinte súgva körülírta az elhangzottak lényegét :
Lajos bácsi egész életét a szövetkezetben töltötte, ő volt a falu első traktorosa, ismer minden dűlőt a határban, ő segítette az embereket abban, hogy nagyszüleiknek, szüleiknek hol is találhatóak földjeik. Gépesítőként is dolgozott a szövetkezetben, a rendszerváltás után összegyűjtött pár kiselejtezett gépet, fiaival gazdálkodni kezdett az apja után örökölt földeken. Te is jól tudod, a kilencvenes évek közepén ellehetetlenítették a mezőgazdaságot, bizonyos ágazatokat EU-s ukázra leépítettek, s szinte lehetetlen volt kedvező kölcsönt felvenni, vagy bonyolult támogatásokat realizálni, s az egyszerű, becsületes gazdák, mint Lajos bátyámék – akiknek nem volt keresztapjuk a bankokban meg a mezőgazdasági minisztériumban – kénytelenek voltak abbahagyni a gazdálkodást, mert hát – érthető módon – eladósodtak. Ma viszont a földhöz értő emberek, mint Lajos bátyámék  lassan-lassan kihalnak, a falu földjei meg amúgy is idegen kézbe, sokszor telekspekulánsok  kezére kerültek … Kint majd elmondom neked, hogy ott az első sorban, meg a polgármester mellett ülők közül kik is voltak azok a hetyegő Janik, akik kigúnyolták Lajos bácsit.
A falugyűlés után a kultúrház előtt csoportokba verődtek az emberek,gesztikulálva beszélgettek, s a jogosan mérgelődő Lajos bácsink viszont felült biciklijére és elkeseredetten, dolga végezetlenül hazakerekezett. S, hogy kik is voltak azok az emberek… Barátom csak tőmondatokban jellemezte személyüket, ugyanis néhány jelző elegendő volt ahhoz, hogy karaktereik milyenségét illetően – hová is soroljam őket. Ám, tanulságképpen mégiscsak említek ezek közül néhány jelzőt – idézve az alacsonyka bérből élő, falujáért,családjáért élő-haló pedagógus szavait.
– Azt, akit ott látsz a fekete terepjáró mellett, egy hajdan pártfőiskolát végzett ürge, évekig a járási pártbizottságon dolgozott osztályvezetőként. A rendszerváltás induló éveiben – kihasználva a pártból az ismerőseit, a még meglévő banki kapcsolatait – felvásárolta a szövetkezet modern istálló épületeit, a környező szántókat. Ma már szerelőcsarnokot működtet külföldi tőkerészvétellel, durva, beképzelt alak, a falunak itt-ott dob valami koncot, ennek fejében ő is kapja az információkat a falu földterületeivel kapcsolatban, ma már vagy 5oo hektárnyi szántóterület tulajdonosa itt és a környéken…  Amaz ott, az a bajszos, helyi képviselő, nagy golfozó, láthatod, egyterű kocsija hátsó ülésén állandóan ott tartja a pakkot a golfütőivel, mintha előttünk a hovatartozását kívánná ezzel besorolni. Pedig annak idején, gyerekkorunkban kölcsönözgettem neki a verseny-biciklimet, amit a nyári brigádokból összekuporgatott pénzből vásároltam. Apja dolgos, szorgalmas munkásember volt, sokszor volt távol a családjától, ő pedig valamikor amolyan segédcsendőrként ténykedett a faluban, no meg az is nyilvánosságra került, hogy ügynökként az államrendőrségnek dolgozott, amit persze tagad, de hát a hazugságai már sokszor utolérték. A változások után aztán valamelyik magyar párt tagja lett, amolyan nagyhangú szócsőként viselkedett mindig a faluban. Először ilyen – engedély nélküli, egy mobillal rendelkező – ingatlanügynök szerepében közvetített telekeladási ügyekben, ma már céget futtat, nagyon jók a kapcsolatai az Állami Földalappal, a minisztériumokkal. Tudod, ő is annak a földrabló csapatnak a tagja, akik napi szinten hirdetik, hogy az ilyen és ilyen városok között, a főút mellett szántót vásárolnak… Aztán a mezőgazdasági minisztériumban található haverok segítségével is – idővel természetesen telkekké alakulnak a szántók. Szegény magyarjaink viszont, akiktől fillérekért vásárolják fel földjeiket, így maradnak vagyon és pénz nélkül, s hát ezzel egyetemben a jövőben gyengülnek a község önellátási esélyei. A faluban telek –és  földügyekben számos embert átvert, a végrehajtókkal is baráti kapcsolatot ápol. Nem segített senkinek, akinek például a házát akarták elvenni. De hát, sajnos egyenlőre az ilyen harácsolókra rövid a törvény is, nem még mi, s meg kell nézni, mi folyik a parlamentben, s az igazságszolgáltatásban … Nagyapám, apám nem egyszer említette, hogy régen a falu lakói az ilyen, csakis maguknak kaparó, másokra tekintettel nem lévő embereknek nagyon gyorsan megmutatták a kapanyelet, s azt, merre is visz a községből kivezető út …
Pedagógus barátom még néhány ilyen “falujaniját” bemutatott, s amikor a polgármester felől kérdeztem, így felelt: Nem mondom, ő személy szerint próbál falujáért tenni, de sajnos nem tudja megkerülni ezeket a többnyire a régi rezsim szekértolóiból kialakult, a rendszerváltás után gyorsan meggazdagodott, csakis az önön gyarapodásukra figyelő,új oligarchákat. No meg, ő sem tagadja meg a könnyen szerzett prédát …

*

Az ember szinte beleborzong abba, hogy az elmúlt húsz egynéhány év alatt magyarlakta vidékeinken mekkora erkölcsi-, s milliárdos nagyságrendű károkat  okoztak a szinte naponta új konc után caflató telekkufárok, ezek nagy befolyással bíró rendszergazdái, akik nagyobb földterületekre vadászva, majd ezeket telkekké legalizálva – hatalmas vagyonokra tettek, s tesznek szert. Az összevont szántókat – aztán vagy meghagyják azokra az időkre, amikor majd busás pénzért adhatják el mondjuk külföldieknek, vagy gazdálkodni kezdenek rajta – munkára kihasználva annak a falunak a szolgalelkeit, mely falu lakóié voltak az elsőrendű szántók,erdők telkek. Vagyis, az új kolonizátorok maguk alá rendelik falvainkat, ezek lakosságát – kihasználva a helyben található olcsó munkaerőt. Nagyapáik, apáik földjén válnak szolgává azok a magyarok, akik tulajdonát képezték a hosszú évszázadok verejtékes munkájával megszerzett – életet, megélhetést, gyarapodást kínáló –  földterületek.
Persze azt is meg kell említeni, hogy ebbe a kegyetlen, generációkra kiható hanyatlásba jócskán besegített az Európai Unió is, gondoljunk csak az állatállomány-, a zöldség- és gyümölcstermesztés központosított leépítésére, a családi gazdálkodások korábbi ellehetetlenítésére, a hatalmas üzletláncok EU által történő támogatására. Ma már persze a kék parlament képviselői is az önfenntartást, a családi gazdálkodások kialakításának szükségességét hirdetik parlamenti mikrofonjaikban, és nem gondolnak arra, hogy a kelet-európai országokba idejekorán engedték be a többszáz éves demokráciákban meggazdagodott befektetőket, telekfelvásárlókat, akik hatalmas földterületeket szereztek meg – persze az említett, busásan megjutalmazott helyi földkufárok segítségével. Így lelassították, vagy teljesen lehetetlenné tették a helyi gazdálkodók folyamatos megerősödését, a falvakat fenntartani képes családi- vagy az összevont mezőgazdasági  termelés kialakulását, hiszen földterületeiket folyamatosan elvesztették –  a rossz, körülményes, csak a kiváltságosok számára elérhető központi támogatás, az eladósodás következtében.
Természetesen önmagunknak, vagyis magyar közösségünknek címzett kérdéseket is illik ilyenkor feltenni: magyar pártjaink annak idején – amelyek több éven keresztül részt vettek a törvényhozásban, az egyes gazdasági szektorok munkájában, a Mezőgazdasági Minisztérium, az Állami Földalap irányításában, odaadóan, maradéktalanul megtettek-e mindent annak érdekében, hogy, dolgos szorgalmas, szakképzett emberek által lakott magyarlakta községeink lakói, otthon, saját lehetőségeiket, erőforrásaikat, tulajdonaikat kihasználva – képesek legyenek boldogulni,családot alapítani,országfejlődést szolgáló adót fizetni?  A helyi önkormányzatok képviselői ügyeltek-e önzetlenül arra, hogy a falu, az itt élők vagyona, hagyatéka ne kerüljön idegen kufárok kezére? Minden megtettek- e azért, hogy a helyi lehetőségeket a helyi lakosok gyarapodására aknázzák ki?
Ugye, a kérdésekre adott igaz válasz mindannyiunkat elszomorítana. Ugyanis közösségeink sok esetben maguk segítették az említett földrablókat, kufárokat abban, hogy azok – mindannyiunk kárára – alapos munkát végezzenek. Az egyes falvaink lakosai olyan helyi polgármestereket, képviselőket választottak, akik nem egyszer baksisért adták el becsületüket, juttattak spekulációkkal falujukban telek- és földvagyonokhoz olyanokat, akiknek ne4m volt fontos a helyi lakosok megélhetése, jövője, boldogulása. A nagypolitikában résztvevő magyarjaink közül is is vannak olyanok, akik önön meggazdagodásukra használták képviselői mandátumukat, választóik bizalmát használták biztosítéknak vagyonuk gyarapításában. Elég fellapozni azoknak a jól fizetett képviselői posztok mellett vállalkozással is foglalkozó-, különböző nagyvállalatok felügyelő bizottságaiban résztvevő, s korántsem a választóik problémáival foglalkozó képviselőink névsorát, akik kihasználták befolyásukat, ismeretségi köreiket. Tegyük hozzá: önmaguk, s szűk érdekkörük gyarapodásának,meggazdagodásának céljából. Ugyanis, a mindannyiunk által jól ismert Gorilla-akták sem esti mesék gyűjteményét tartalmazzák.
Tehát a lecke március tizedikén mindannyiuk számára feladatott:  vagy közösségünkért önzetlenül tenni tudó és akaró képviselőket választunk majd, vagy olyanokat, akiknél majd esetleg éhbérért, az őreájuk való szavazatunk fejében munkát kapunk haciendáik, kastályaik kertjeik gondozásánál, vagy cselédmunkában vehetünk részt hatalmas földbirtokaikon.

Kalita Gábor, Felvidék Ma