Az elmúlt hónapban az alapiskolákba való beíratás foglalkoztatta a magyar közvéleményt. A statisztika szerint állítólag végül is több a magyar kiselsős, mint korábban.
Mivel az általános iskolákkal az elmúlt hetekben sok írás foglalkozott, én ezt most nem teszem. Viszont szeretném arra felhívni a figyelmet, hogy a tavasz a középiskolákba való jelentkezés időszaka is egyben. Nem mindegy, hogy a kilencedikesek milyen középiskolát választanak, mint ahogy az sem mindegy, milyen nyelvűt.
Szlovákiában 19 magyar tannyelvű gimnázium működik, ebből 5 egyházi és 1 magán fenntartású. Ezekben 205 magyar osztály található. Ezen intézményekben 4 067 diák folytatja tanulmányait. A statisztikai adatokból az tűnik ki, a magyar nemzetiségű gimnáziumi diákság 18,95 %-a szlovák tanítási nyelvű gimnáziumban tanul. Kérdem én, miért? Miért jó, hogy magyar alapiskolát végzett tanulók szlovák gimnáziumban tanuljanak? A szlovák gimnáziumok tanulói létszámához hasonlítva (85071) a magyar gimnazisták számát egyértelműen kitűnik, hogy jelentősen kisebb azon magyar fiatalok száma, akik a jövendő magyar értelmiséget képezik majd. Hisz a gimnáziumi tanulmányok azt predesztinálják, hogy a fiatal majd főiskolán illetve egyetemen folytatja tanulmányait és szerez diplomát. A magyar gimnáziumi diákság aránya messze elmarad a népszámlálási adatokból elvárható aránytól.
Tudnunk kell, hogy a magyar gimnáziumban végzett fiatalok feltehetőleg hűek fognak maradni a nemzetiségükhöz. A szociológiai felmérésekből az derül ki, hogy szemben a korábbi évek tendenciáival mostanság inkább az elkötelezett értelmiségi réteg az, amely leginkább ellenálló az asszimiláció folyamataival szemben. Sokkal gyakrabban választják a magyar iskolát azok a szülők, akik szellemi munkát végeznek vagy diplomások. Mi következik tehát abból, ha nagy számban szlovák gimnáziumba íratja a szülő a gyerekét és nem fordítva? Az a hátrány, amit évek óta kimutatnak a szociológusok, miszerint a szlovákiai magyar társadalom alulképzett, lényegesen kisebb az értelmiségi rétege a többségi nemzethez képest, ez a hátrány így nem ledolgozható. Megoldás? Jól tanuló magyar gyerek magyar gimnáziumba való!
A szakközépiskolákat illetően a statisztika szintén egyértelmű. Mintegy 11 979 magyar nemzetiségű magyar gyerek tanul szakközépiskolában, ebből 7 719 látogatja az összesen 10 (!) teljesen magyar tannyelvű szakközépiskolát. Igaz, további 30 iskolában vannak magyar osztályok… Összesen mintegy 4 260 tanulónk tanul szlovákul ilyen intézményben, ami a magyar nemzetiségű szakközépiskolások 35,5 %-a. Ez nagyon nagy szám! Gondoljunk csak bele! A diplomás illetve szellemi munkát végzőkről elmondtuk, hogy a magyar nemzettudat éltetői. De ha közülük ilyen sokan tanulnak szlovákul, akkor hogyan fogják ezt a feladatot teljesíteni? A szakközépiskolák részei a kétkezi szakmát nyújtó képzések is. Mindannyian tanúi vagyunk annak a folyamatnak, hogy a szakmát szlovákul tanuló fiatalok nagyon nehezen vagy egyáltalán nem sajátítják el a magyar szakkifejezéseket, baráti és munkahelyi környezetük alapvetően szlovák, nehezen vagy egyáltalán nem ismerik meg a magyar történelem, kultúra fontos alakjait, eseményeit, azaz nemzettudatuk erősen csorbul. Ezek a fiatalok azok, aki sokkal könnyebben válnak kozmopolitává, hazájuk a nagyvilág, ahová a könnyebb megélhetés kedvéért kénytelenek több-kevesebb időre kivándorolni.
Nagyon érdekes adatokkal szolgál a felsőoktatás. A hivatalos statisztika szerint mintegy 5 615 diák a magyar nemzetiségű a hazai egyetemeken, ugyanakkor csupán az egyetemi diákság 4,55 %-a tanul Komáromban illetve Nyitrán, ahol teljesen vagy részben magyarul sajátíthatja el a tudományokat. Anélkül, hogy részletezném a számadatokat viszont elmondható, hogy míg az alap- és középiskolákban csökken a magyarul tanuló gyerekek száma, addig az egyetemi oktatásban egyfajta stagnálás következett be a rendszerváltáshoz képest nagyobb számaránnyal. Ez a Selye Egyetem létrehozásának köszönhető, hisz a korábbinál jóval nagyobb számban tanulnak hazánkban magyarul a főiskolás korú fiatalok. Üdvös lenne, ha nagyobb lenne a válaszható szakok és szakmák száma, amelyek Komáromban és Nyitrán elsajátíthatók lennének.
A speciális nevelési igényű tanulókkal egyáltalán nem foglalkozik a szlovák állam nemzetiségi szempontból. Magyar nyelvű speciális tanintézmény nincs, pedig 30 magyar óvodás korú, 1751 magyar alapiskolás és 236 magyar középiskolás látogatja a szlovákiai speciális iskolákat. Arról van szó, hogy a nehéz tanulási zavarokkal vagy fogyatékossággal élő magyar gyermekek duplán hátrányba kerülnek, hisz egészségi problémájuk mellett még a nyelvi akadályokat is le kell küzdeniük. Ez igazán nagy társadalmi igazságtalanság.
Végül térjünk vissza az alapokhoz – az óvodákhoz. Sok szülő gondolkodik úgy, hogy gyermekét szlovák óvodába íratja abból a megfontolásból, hogy megtanuljon szlovákul, s majd az alapiskolában tanul magyarul. Ez az alapvetően téves személet hovatovább egyre nagyobb divat. Pedig a kár, amit az így gondolkozó szülő okoz bizony nagy. Az anyanyelvű önkifejezés, beszédkészség kialakulása épp iskolaérettséghez kötött, s ha a kicsi szlovákul tanulja a mondókákat, versikéket, dalocskákat nemcsak nyelvi készsége marad vissza, ráadásul a magyar kultúra alapjai is elvesznek számára. A magyar ovikat az esetleges létszámhiányon kívül az aktuális állami oktatási program is sújtja, hisz a mindennapi nevelésben gyakorlatilag kétnyelvű kommunikációt kellene megvalósítaniuk. Az egyszerű, hétköznapi cselekvések során elmondani magyarul-szlovákul… Ez gyakorlatilag a 90-es évek alternatív nevelésének visszatérése. Szerencsére sok óvodában ezt nem teljesítik maradéktalanul, de idő kérdése, hogy az állami szervek mikor kezdik ezt szigorúbban ellenőrizni…
Mi a megoldás tehát a felvázolt kérdésekre? Az oktatási önrendelkezés. Rendkívül fontos lenne, ha a magyar oktatási intézményeinkről, a benne folyó nevelésről a mi sajátos igényeink szerint mi dönthetnénk. Továbbá az önrendelkezés azt is jelentené, hogy a magyarság önmaga mérné fel, hol milyen iskolatípusra van szükség, melyek azok a szakmák, melyet a magyar fiatalok leginkább tanulnának- figyelembe véve a dél-szlovákiai régió valós igényeit. Nem okozna gondot a szlovák nyelv módszertana, a tankönyvek kérdése, a magyar történelem oktatásának alapvető igénye… S nyilván kis létszámú magyar iskoláink fenntartásának, finanszírozásának kérdése is megoldódna, vagy legalább könnyebbé válna.
Ezért van szükség tehát az oktatási önrendelkezésre. A magam szerény eszközeivel igyekszem hozzájárulni megvalósulásához. De a tényleges eredményhez a szlovákiai magyarság összefogására van szükség. Remélem, március 10-én így lesz.
Kiss Beáta, Felvidék.ma
