A tardoskeddi Buják Vince fafaragó, a Magyar Kultúra Lovagja, a népművészet mestere egy emléktáblát készített és ajánlott fel Esterházy János lengyel családtagjai, s különösen húga, Esterházy Mycielski Mária tiszteletére. Felavatására március 10-én került sor Wisniowa lengyel településen.
A Dél-Lengyelországban, Krosno városától alig 20 km-re lévő Wisniowa (Meggyes) a Mycielski-család ősi fészke. A kastély állami tulajdonba került a háború után, jelenleg feladat és szerep nélkül üresen áll, a legszükségesebb állagmegóvás ellenére is pusztulófélben van. A kastélykertben lévő kriptakápolna a család temetkezési helye és sokáig a település temploma is volt. A kastélykert egy másik pontján az elmúlt években egy új templom épült a település hívei számára, így a kápolna és az alatta lévő kripta megújulva visszakapta régi funkcióját.
A Mycielski-család Esterházy János húgának, Máriának házassága révén került kapcsolatba az Esterházy családdal. Mária, vagy ahogy a családban szólították, Mariska, Lengyelország 1939-es megszállása előtt itt és a szomszédos Wengierka (Magyarka) nevű településen lévő kiskastélyban élt családjával. Esterházy János többször látogatta meg itt húgát és családját.
Itt van eltemetve az 1975-ben elhunyt Mycielska-Esterházy Mária és négy gyermeke közül kettő, a fiatalon meghalt Erzsébet és az egy éve elhunyt Péter.
Éppen Mycielski Péter halálának egyéves évfordulójára emlékezett a család 2012. március 10-én Wisniowán. Erre kapott meghívást az Esterházy János Emlékbizottság is.
Az emlékezés az új templomban kezdődött az elhunytak lelki üdvéért bemutatott szentmisével. A mise keretében megszentelésre került Buják Vince, tardoskeddi fafaragó népművész által készített Esterházy János-emléktábla.
A szentmise után a család tagjai és barátaik a kriptakápolnában elhelyezték az emléktáblát, majd a kriptában emlékeztek az ott nyugvókra, kiemelten az egy éve elhunyt Mycielski Péterre.
Martényi Árpád, az Esterházy János Emlékbizottság elnöke emlékező beszédében kiemelte, hogy Esterházy János az a kapcsolat, ami őket most ide hozta. Mariska, aki János istápja volt 1949 és 1957 között csehországi börtönévei alatt, naplója, feljegyzései és levelezése nélkül nem ismerhettük volna meg Esterházy János szenvedéstörténetét. Mycielski Péterről szólva elmondta, hogy nagy benyomást tett rá és ezért mindig emlékezetében marad, amikor Péter bátyja azokat a gyermekkori élményeit mesélte el, amikor édesanyjával nagybácsija látogatására mentek különböző börtönökbe, és hálával gondol arra, hogy a nyitraújlaki kastélyt saját gyerekkori emlékei alapján mutatta be neki szobáról szobára és személyről személyre.
A megemlékezés után a paplakban családi-baráti ebédre került sor. Az ebéd során a család köszönetet mondott Buják Vincének az emléktábláért, aki elmondta, hogy Esterházy iránti tiszteletét kétkezi munkájával ebben a faragott táblában fejezte ki. Molnár Imre történész, Esterházy-kutató köszönte, hogy a család ápolja és tartja az Esterházy kapcsolatot, ami mindnyájunk épülésére szolgál. A Krosno-i Lengyel-Magyar Baráti Társaság küldöttsége a két nép ezeréves kapcsolatának megerősítését látja az Esterházy-kultusz támogatásában.
Az emlékezők a búcsúzás után hazamentek, de az emlékezés mécsesei ott maradtak, fényük és melegük a két család és a két nép kapcsolatát szimbolizálja.
Március 11-én vasárnap Varsóban Ünnepi Istentisztelet tartanak Ursynówban a Boldog Gielnowói Lászlóról elnevezett templomban. A szentmisét Nagy Gábor, varsói magyar lelkipásztor koncelebrálja. Ezt követően kerítenek sort Esterházy János templom előtt álló mellszobrának megkoszorúzására (halálának 55. évfordulója alkalmából) majd a plébánia közösségi termében, Molnár Imre tart előadást Esterházy Jánosról, ez után Március 15-i versekből, dalokokból összeállított műsor következik.
iá, Felvidék.ma
