Március 28-án tartotta utolsó ülését a leköszönő Radičová-kormány, mely 2010 nyarán jött létre a Szlovák Keresztény és Demokrata Unió – Demokrata Párt (SDKÚ-DS), a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH), Szabadság és Szolidaritás (SaS) és a Most-Híd koalíciója által. Ha az április 4-ére meghirdetett alakuló ülésig nem történik rendkívüli esemény, akkor a kabinet már nem ülésezik.
A megpróbáltatások sora 2010 decemberében kezdődött, amikor a legfőbb ügyész megválasztásakor a koalícióhoz tartozók egy része az ellenzékiekkel szavazott. Ekkor nem sok hiányzott hozzá, hogy szétessen a koalíció. A nyelvtörvénnyel és az állampolgársági törvénnyel folytatódtak a problémák. Hiába ígérgettek, nem tudták módosítani a szlovák állampolgársági törvényt, így mind a mai napig elveszíti szlovák állampolgárságát az, aki felveszi egy másik országét. A kisebbségi nyelvhasználatról szóló törvényt sikerült finomítaniuk, de ezzel korántsem elégedett a felvidéki magyarok nagy része.
2011 nyarán Matovičék pártja, a Szabadság és Szolidaritás (SaS) nem szavazta meg az euró-mentőöv jóváhagyását. Októberben a megismételt szavazást Radičováék összekötötték a kormány elleni bizalmatlansági szavazással. A 150 tagú parlamentből csak 55-en szavaztak bizalmat a kormánynak.
A leköszönő kormányfő legnagyobb sikerének az államadósság lefaragását tartja, és azt, hogy olcsóbbá és átláthatóbbá tették az államigazgatást, valamint sikerült elindítaniuk az igazságszolgáltatás reformját. Iveta Radičová szerint az emberek egy nyitottabb társadalom polgárainak érezhették magukat.
BGy, Felvidék.ma
