2012. március 18-án tizenegy órakor az egyházkarcsai római katolikus Szent Bertalan templomban ünnepi szentmisére került sor nagyböjt negyedik vasárnapján.
Az ünnepi szentmisét Mgr. Szalay Gyula egyházkarcsai esperes-plébános celebrálta, melyen részt vettek az Óbudai Szent Péter és Pál Szalézi Általános Iskola diákjai és az iskola igazgatója Kenessey László. A szentmisén jelen volt a Nemzetközi Szent György Lovagrend tagjai, a Petőfi Baráti Társulás tagjai és elnöke Erdős Péter,falunk elöljárói, külföldi valamint környékbeli vendégek. Mgr.Szalay Gyula esperes úr szentbeszédében nagyböjt 4. vasárnapjának evangéliumáról elmélkedett, valamint a megtisztulásról, az imáról, a megváltozásról és a kereszthordozásról.
“Krisztus szenvedése az emberi szenvedést betervezte a megváltás művében, az Isteni nagy tervben. A szenvedés nemcsak tisztító eszköz, nem csak büntetés, hanem a megszentelődés, a kegyelem ünnepe is. Nagyobb érdem forrása, sőt az Isteni szeretet ajándéka. Ne csüggedjünk el, miért kell éppen nekem szenvednem, inkább azt kérdezzük, miért kellene éppen nekem szenvedés nélkül élnem. Ha a kereszt kopog ajtónk előtt , ne küldük el, és ne kérdezzük, mit keresel itt. Inkább mondjuk azt, térj be, már vártalak, mi már jó ismerősök vagyunk.
Krisztus keresztje erőt és bátorságot ad a szenvedéshez. Aki a keresztre néz, és végig kíséri Krisztust a kersztúton a második, a harmadik, a hetedik és a kilencedik állomáson bátrabban viszi a keresztjét, s megkönnyebbülve mondja: Uram, Te sokkal többet szenvedtél! Kövessük mi is őt! Nemcsak a nagyböjti időben, de életünk minden napján vele együtt vinni a keresztet könnyebb és biztosabb.”
Az esperes úr szentbeszédében kitért egy szívszorító történetre is: ,,Meghatódva figyelte talán egész Szlovákia azt a történetet, melyet az egyik kereskedelmi szlovák televízió mutatott be március 14-én. A történet egy 12 éves kisfiúról szólt, akinek az édesanyja nagy beteg. A fiú ilyen fiatalon életét áldozza azért, hogy gondoskodjon az édesanyjáról, mivel édesapja elhagyta a családot. Ez a kisgyermek, lehet hogy még nem is érti édasanyjának szenvedését, de hosszú évek óta gondozza az anyukáját és mellette van. Még egyszer sem kérdezte meg, hogy miért kell neki édesanyja szenvedésében részt vennie. Mindezt szeretetből teszi édasanyja iránt. Ha ez a kisgyermek ekkora áldozatot tud hozni, akkor mi példát vehetünk ettől a gyermektől és mi is a mások kereszthordozásában ott állhatunk, és nem csak sajnálkozhatunk, hanem segíthetünk és áldozatot hozhatunk. Ez a történet számomra is nagy példa a szenvedésben és a kereszthordozásban.”
Örülünk annak, hogy a Petőfi Baráti Társulás a forradalom és szabadságharc ünnepére meghirdetett programját szentmisén való részvétellel kezdte az egyházkarcsai Szent Bertalan templomban.
Fotó: archív, Karaffa Attila, szöveg: Mgr. Juhász Ferenc
Felvidék.ma
