33625

Megjelent elektronikus folyóiratunk, a Felvidéki Magyarok ez évi második száma, melynek központi témája a 2012. március 10-i szlovákiai előrehozott parlamenti választások, a felvidélki magyarság szemszögéből.

Az internetes folyóirat a budapesti Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jelenik meg immár második éve, a Felvidék.ma hírportál felületén.

2012. március 10-én Szlovákia urnákhoz járuló népe vörösbe borította az ország politikai térképét: Robert Fico pártja soha nem látott győzelmet aratva abszolút többséget szerzett a szlovák törvényhozásban, miáltal – az ország történetében először – egypárti kormányzás elébe nézhetünk az elkövetkezendő négy esztendőben. Habár – okulva az előző kormány tavaly év végi produkciójából – erre azért ne vegyünk mérget, még ha jelen pillanatban nincs is a világon semmi, ami megkérdőjelezhetné Fico és pártja abszolút hatalmát. Ellentétben az előddel, mely szerencsétlen tákolmányba eleve kódolva volt a konfliktusok végeláthatatlan sora – és végső soron a bukás. A szlovákok márciusban e tehetetlenségről is véleményt alkottak – és még sok más egyébről is – amikor a koalíciót alkotó pártokat, közülük is elsősorban a minszterelnököt is adó Dzurinda pártját súlyosan megbüntették.

De választottak Felvidék magyarjai is. Ki így, ki úgy, de nagyon sokan – túlságosan is sokan – sehogyan. Tagadhatatlan, hogy az otthonmaradás, a választásoktól való távolmaradás is egyfajta voks, melynek komoly üzenete van az érinett pártok számára. Vitális érdekük, hogy levonják belőle a megfelelő következtetéseket… A felvidéki magyarság mindenesetre parlamenti képviselet nélkül maradt. Ami tragédiának semmiképpen sem nevezhető, hiszen parlamenti, sőt kormányban való részvétel mellett is a szlovák nemzetpolitikának ugyanolyan elemi része volt a magyarellenesség és ezen a tűz körül helyet foglaló magyar urak legfeljebb tompítani tudtak valamelyest, de megakadályozni, pláne megváltoztatni nem. Nem szabad tehát tragikusan felfognunk ezt az eredményt, még ha lélektanilag kétségkívül nagyon „ütős” ez az újbóli kudarc. Ha valamikor, hát akkor most szüksége lett volna némi sikerélményre – még a legcsekélyebbre is – a Felvidék még magyarul gondolkodó magyarjainak, s a nemzeti kormány által barátian tekintett párt parlamentbe jutása talán ilyen lelkesítő apró győzelem lehetett volna.

De nem lett, s ennek elemzése, kiértékelése – majd pedig ezek alapján a megfelelő következtetések levonása – szintén az érintettek elsőszámú feladata és érdeke.

E lapszám készítésekor abból indultunk ki, hogy a mindennapjainkat átható, meghatározó közélet és politika iránt érdeklődő olvasóink számára talán hasznos lehet egy olyan átfogó igényű összeállítás, melyben a választásokkal és annak következményeivel kapcsolatos legfontosabb információk egy helyen megtalálhatóak és könnyen kereshetőek. Ezek értelmezését, a köztük való eligazodást hivatottak segíteni válogatott elemzéseink, jegyzeteink, melyek egyúttal a választások eredményeinek úgymond lélektani lenyomatait is őrzik.
A választások eredményeinek összefoglalása és kiértékelés után az olvasó megismerheti az új kormány felépítését, összetételét és némi kitekintést az előtte álló kihívásokra. 

A Felvidéki Magyarok 2. számának utószavát a választásokról Duray Miklós, a Szövetség a Közös Célokért elnöke írta. A lapban táblázat tájékoztat Szlovákia magyarok által lakott településeinek részletes eredményeiről, valamint több, eddig nem publikált választási térképet is megjelentettünk.

Tisztelettel ajánljuk Olvasóink figyelmébe.

A Felvidék.ma szerkesztői

A Felvidéki Magyarok korábbi számai:

 A Felvidék.ma szerkesztői