A kelet-közép-európai államok (a visegrádi négyek és szomszédjaik) célja és feladata az Európai Unióban az elkövetkező 15-20 évben címmel készítették el esszéjüket a Hidaskürti Magán Szakközépiskola nagykaposi kihelyezett részlegének diákjai, akik a hétvégén részt vettek a Mi Európánk című versenyen Székesfehérváron. Alább a munkájukat közöljük:
Milyen terveket lenne célszerű nemzetenként és együttesen kimunkálni a gyorsabb és harmonikusabb fölzárkózás, a regionális együttműködés és megerősödés érdekében? Milyen feltételek teljesülésével lenne javítható és eredményesebb a térség országainak együttműködése?
Az itt felsorolt kérdésekre keresve a választ, valójában a közép-kelet-európai országok (KKE-i) lehetséges jövőképeit vizsgáljuk, azokat a kihívásokat elemezzük amelyekkel az említett országok szembesülnek. Továbbá startégiákat-válaszokat keresünk a felmerülő kihívásokra.
A téma bevezetéseként a VISEGRÁDI NÉGYEK együttműködéséről szólunk.
A visegrádi csoport Magyarország, Csehszlovákia és Lengyelország intézményesített együttműködéseként jött létre 1991. február 15-én azzal a céllal, hogy segítse a közép-kelet-európai térség három rendszerváltó országának euroatlanti integrációját. Csehszlovákia kettéválásával, a Cseh Köztársaság és Szlovákia megalakulásával (1993 január 1.) négytagúvá vált a szerveződés. A visegrádi együttműködés elnevezés arra az 1335-ös találkozóra utal, amelyen a visegrádi királyi palotában a magyar, a cseh és a lengyel uralkodó politikai és kereskedelmi célú stratégiai döntéseket hozott a régió szerepének erősítésére.
A V4 fennállásának 20 éve alatt tekintélyt szerzett magának Európában és a világon, a létrehozásakor megfogalmazott célt, a tagországok euroatlanti integrációját, pedig teljesítette és országaik között „megerősödött a barátság”. A V4 „érdekek csoportosulása” – a jövőben a feladat továbbra is a közös érdekek meghatározása és ezek képviselete az unióban.
A V4-országok – Magyarország, Szlovákia, Csehország és Lengyelország – legutóbbi államfői csúcstalálkozóján is többek között elhangzott, hogy „a regionális együttműködésnek nincs alternatívája”, a V4 országai földrajzi, történelmi és gazdasági szempontból is egymásra vannak utalva.
A V4-nek a jövőben is hatékonynak kell maradnia, hogy a szerveződés közösen képviselhesse a négy ország érdekeit az EU-ban. Az uniós közös fellépés lehetőségei között van a kohéziós és az energiapolitika. A V4 révén az tagországok „közép-európai öntudatot” alakíthatnak ki, amelynek segítségével könnyebben találhatják meg helyüket az unióban és a gazdasági válságból is csak az integráció elmélyítésével lehet kilábalni. (1)
A visegrádi négyek számára különösen fontos az EU egységének és integritásának megőrzése, és erre fognak összpontosítani a soron következő lengyel V4-elnökség alatt is.
További célpontok:
Összefogás a többéves pénzügyi keret ügyében
A visegrádi országok változatlanul hasonló álláspontot képviselnek a többéves pénzügyi keret (Multiannual Financial Framework) tárgyalásain, vagyis azt szeretnék, hogy az Európai Bizottság javaslatához képest ne csökkenjen a 2014–2020-as keretköltségvetés főösszege. Mind a négy ország osztja a „bottom up” (alulról felfelé) megközelítést, miszerint a Lisszaboni Szerződés által meghatározott közös politikákhoz kell hozzárendelni a forrásokat a pénzügyi keret kialakítása során, nem pedig fordítva.
A V4-ek mind a kohéziós politika megtartásában érdekeltek- meg kell őrizni az erős kohéziós politikát, ennek érdekében pedig szorosan együttműködni a jövőben is a tárgyalások során”.
Figyelemmel kísérni a bővítést
Egyetértés mutatkozikt az EU bővítésével kapcsolatban is. Kiemelt figyelmet kap a V4-ek tárgyalásain az EU szomszédságpolitikája is. A résztvevők egyöntetű véleménye szerint fenn kell tartani az érdeklődést a Keleti Partnerség iránt, és fontosnak tartják az erre vonatkozó konkrét útiterv (roadmap) mielőbbi kidolgozását is országoknak is.(2)
A közép-kelet-európai országok (KKE-i) lehetséges jövőképei
A közép-kelet-európai országok jövőképét a stratégiai kihívások és a rájuk adható társadalmi válaszok alakítják.
A KKE-i országoknak három döntő kihívásra kell választ adniuk az elkövetkező időszakban.
Az első a gyenge fenntarthatóság problémája, amellyel kapcsolatban az a cél, hogy a kérdéses ország ne vagyonának a felélésével tartsa fenn az adott időszak fogyasztási szintjét.
A második csoportot a munkaerőpiacon tapasztalható problémák képezik, hiszen a népesség-növekedés zuhanásszerű csökkenést mutat, ezzel egyidejűleg azonban az időskori függőségi ráta növekedését, míg az aktivitási ráta csökkenését tapasztalhatjuk.
Harmadik kihívás az erős fenntarthatóság követelménye, amely előírja, hogy a megújuló források hasznosításának lassabb ütemben kell történnie a természetes megújulásnál, valamint a hulladék mennyiségét az érintett rendszerek felvevőképessége alatti szinten kell tartani, továbbá a meg nem újuló erőforrásokat olyan ütemben kell kiaknázni, hogy megtaláljuk helyettesítőiket.
Stratégiai kihívások és a rájuk adható társadalmi válaszok
Gyenge fenntarthatóság problémája – jóléti állam túlélése?
A kelet-európai választópolgár sem szívesen szembesül a versenyképesség növelését szem előtt tartó gazdaságpolitika, és az egyensúlyt szem előtt tartó költségvetési politika követelményeivel. Az EU letette a voksát a mind ideológiai, mind gazdasági oldalról a jóléti állam fenntartása mellett. (Kelet-)Európának (is) a saját fejlett jóléti rendszerét kell kordában tartania, és a népesség termelő-eltartó képességének megfelelő ütemben növekednie.
Lehetséges válaszok:
A variáns: Fellendülés forgatókönyve három területet ölel fel:
1) Szigorú költségvetési politikát, és tőkefelhalmozást, nagyobb tempójú gazdasági növekedést,
2) A csökkenő adósságfinanszírozási terhek (40% alatt) megteremtik a forrást a kormányzat kiadási, beruházási struktúrájának átalakítására. Befektetés történik a stratégiai kiigazító rendszerekbe (egészségügy, oktatás, nyugdíj, környezetvédelem), költségvetési szigor fennállása mellett.
3) Ez igényli a jóléti rendszer (második generációs jóléti rendszerek) fogalmának újradefiniálását.
B variáns: Stagnálás. A hiány kritérium ritka átlépése, az államadósság szintje nem csökken, hanem tartósan magas marad (40-50%), a törlesztés nem nő, de jelentős részét leköti a kormányzati kiadásoknak.
C variáns: Sebezhető gazdaság. Az ellenséges politikai környezet jóléti versenyfutást okoz, továbbra is a hagyományos és rossz struktúrájánál fogva egyre nagyobb deficitet termelő jóléti rendszerek nyelik el az állami forrásokat. A magas külső adósságállomány csökkenő beruházási kedvet eredményez.
Demográfiai – munkaerőpiaci problémák
Európa demográfiai szerkezete kedvezőtlen képet mutat. Az „öreg Európa” még öregebbé fog válni. 2050-re Európa lakosságának több mint 50% lesz 50 éven felüli, és a 65 éven felüliek aránya eléri a 15 éven aluliak arányát. Ennek megfelelően az időskori függőségi ráta a 2050-re a korábbi 1:4-ről 1:2-re fog változni. Ennek megfelelően Dunaj elsőszámú prioritásává vált a foglalkoztatás növelése.
Kelet-Európa országai pedig különösen nehéz helyzetben vannak nemcsak az ezen a téren is nagyobb megteendő út mistr, hanem azért, mert KKE-ben a fenti problémák társulnak egy erős értékválsággal, megfelelő öntudathiánnyal is. A különböző társadalmak esetén sokféle tényező befolyásolja, hogy a romló demográfiai helyzet milot éleződik válsággá, ezzel halaszthatatlanná téve a döntést.
Lehetséges válaszok:
A variáns: „Stabil populáció”: A népesedési helyzet megváltozatásához sok átalakítást kell felvállalnia az országoknak (akár pl. extra szavazati jog gyermekes szülőknek, gyermeknevelés erősebb támogatása, távmunka, szervezett idősellátás, nyugdíjkorhatár emelése akár 3-4 évvel, bevándorlási politikák kedvezőbbé tétele). A megfelelő alkalmazkodáshoz nem elég csak a gazdasági-jogi feltételeket változtatni, hanem sokkal inkább értékformálással kell reagálni .
B variáns: Megoldható konfliktus: A hagyományos családmodellhez közeli, nők otthon maradnak, gyermekre vigyáznak: a gyerekszám nő, az aktivitás nem. Az egymással verbálisan ellentétes stratégiájú politikai irányzatok ciklikusan új stratégiát hoznak, de békén hagyják egymás intézkedéseit. Lassabb fejlődés, lassúbb nyitás.
C variáns: „Generációs elosztási háború”: Negatív -változatlan minden. Egymással ellentétes stratégiájú politikai irányzatok ciklikus rendszerességgel lenullázzák egymás reformjait.
Az erős fenntarthatóság követelménye
„Bolygószinten a gyenge fenntarthatóság a katasztrófa receptje.”
Az erős fenntarthatóság három alapszabálya: a megújuló forrásokat a természetes megújulási mértékénél lassabb ütemben szabad hasznosítani; a hulladék mennyiségét az érintett rendszerek felvevőképessége alatti szinten kell tartani; a meg nem újuló forrásokat pedig legfeljebb olyan ütemben szabad kiaknázni, amilyen ütemben azok helyettesítőit megtaláljuk.
Lehetséges válaszok:
A variáns: Az egyre gyakrabban bekövetkező de kezelhető mértékű természeti katasztrófák országon belüli/társadalmi és régiós konszenzus kialakulásához vezetnek. A világ közös problémái megoldásának érdekében a nemzeti és a nemzetközi szervezetek átalakulnak. Előtérbe kerülnek a környezetet kevésbé terhelő megoldások. A megújuló energiaforrások növekvő használata (~30%) csökkenti az energiafüggést és az emissziót.
Bevezetésre kerülnek a hulladék- és környezetterhelési adók fogyasztási cikkek esetében.
B variáns: A gazdasági növekedés üteme fokozatosan csökken, bizonyos haladás ellenére számos szociális és gazdasági probléma megmarad. A megújuló energiák 15-20 százalékot elérő részesedése csökkenti a függést. Közép-európai országokban a hulladék és környezetterhelési adók bevezetése lassan halad, mert továbbra is adóverseny van közöttük a növekedési kényszer miatt, s ez csak lassú bevezetést tesz lehetővé.
C variáns: Visszatér az elszigetelődés, a protekcionizmus, megmarad a geopolitikai
Széttöredezettség. A nagyon intenzív gazdasági növekedésre fókuszáló régiós versenyben igazán fel sem merül a környezetvédelem súlyos problémaként. Nem tudják tartani a megújuló erőforrások arányára előírt mértéket, az ehhez szükséges beruházások elmaradnak.
KKE országai alapvetően három irányban indulhatnak el annak függvényében, hogy mennyire adnak sikeres választ az egyes kihívásokra.
Ha minden kérdésben helyesen döntenek (Közép-Európa közel az összes kihívásra sikeres választ ad), akkor bekövetkezhet a „Közép-és Kelet-Európai csoda (KKE-i) csoda”.
Ugyanakkor létezik az „utolérés forgatókönyvei” elnevezésű variáns, amely esetében már a gazdasági növekedés üteme fokozatosa csökken, és a bizonyos mértékű haladás mellett fennmaradnak gazdasági és szociális problémák.
Végül a harmadik lehetőséget a „periférián rekedt régió” képviseli, ahol az EU-hoz való csatlakozás lényegesen lassabbnak mutatkozik a vártnál. Visszatér az elszigeteltség, a protekcionizmus, és megmarad a geopolitikai töredezettség a szociális és gazdasági problémák mellett.
Összegzés
A szakirodalomra és a jelenlegi EU-s célkitűzésekre figyelve látható, hogy a KKE országai is három irányban indulhatnak el annak függvényében, hogy mennyire adnak sikeres választ az egyes kihívásokra. A sikeres válaszok eredményeként az egykor elmaradott országok „best practice” átvétele révén egyaránt építenek a nyugati, de egymás tapasztalataira is. Az évtized végére kialakulóban lehet a régiós tudat, ahol a gazdasági csodát produkáló középeurópai polgár identitásában a kulturális törésvonalak elmosódóban vannak. A társadalmi konszenzus már egyre inkább átfogó régiós keretmegállapodásokat jelent majd.
Kelet-európai országokban is lehetnek átmeneti elakadások, de az elakadókat segítik visszatérítni reformpályára a szomszédok. A megerősödött és gyakran határon átívelő civil/kispolitikai – elsősorban zöld – mozgalmak a régió komoly politikaformáló érőivé lépnek elő. A régiós szervezetek, politikai intézmények hatásköre nő, szervezetük formalizálódik, egységesen lépnek fel az Európai költségvetési tárgyalások során. A térséget nagyon szerény mértékű természetes népesedés csökkenés jellemzheti, de a kontrolált és szerény mértékű bevándorlási politikának köszönhetően remélhetően nem lesznekdemográfiai-munkaerőpiaci problémák. Az energiafüggéset sikerül csökkenteni részben atomerőművek építésével, részben megújuló energiával, ami még javuló energiahatékonysággal párosul. A drágább természetes energiaforrások okozta versenyhátrányt környezetvédelmi vámokkal kompenzálja az Unió.
E jövőkép megvalósulása révén a „KKE-i csoda” valósulhat meg, vagyis a térség példaértékű régióvá válhat. (3)
Felhasznált irodalom
Frank Péter és Hudecz Gergely (2006): V4 választások 2005/2006: körvonalazódó gazdasági alternatívák
Kuti Mónika (2005): Kelet-Európa, Kelet-Közép-Európa és Magyarország külső eladósodásának összehasonlítása. Külgazdaság, XLIX. Évf. 2005. július-augusztus (47-60. old.)
Marosán György: A jövő forgatókönyvei (www.marosan.hu)
Sulok Zoltán (2000): Gazdasági forgatókönyvek az ezredfordulón, Jövőtanulmányok 17.,
BKÁE – Jövőkutatás Tanszék
Szárnyalni fog Közép-Kelet-Európa? (http://www.privatbankar.hu)
(1) http://www.hir24.hu/kulfold/2011/10/08/jubileumi-csucstalalkozot-tartottak-a-visegradi-negyek/
(2) www.eu.kormany.hu
(3) http://www.thinktank.hu/data/fajl/upload/balogh_karasz_policy_brief.pdf
KIDOLGOZTA: A Hidaskürti Magán Szakközépiskola nagykaposi kihelyezett részlegének csapata – Bodnár Nikoleta, Farkas Nocolette és Tóth Zsuzsa
Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”33313″}
