33849

Olvasom Bodzsár Gyula véleményét a Szávay István Jobbik-képviselővel készült interjúval kapcsolatban, majd újra átfutom a szóban forgó interjút is, és nem értem…

Szó se róla, Bodzsár úr szavai egy nemzetét szerető, jó szándékú emberre vallanak, mint ahogy bizonyára az is. A “nemértésem” abból fakad, hogy véleményében ott leledzik: “A Jobbikos képviselő úrnak a  Hiszem és hisszük, hogy van visszaút! címmel megjelent  írásban megfogalmazott megállapításainak egyikével-másikával nem  tudok teljes mértékben egyetérteni”.  Ezt olvasván nagy érdeklődéssel  olvastam az írást, keresve a kontrasztot Szávay szavaival… – és (de!) nem találtam! Bodzsár úr írása ugyanis arról szól, hogy ezt vagy azt a magyar kormány és az MKP is úgy akarja, ahogy azt Szávay István említette volt. De hol itt az ellentét?!

Nézzük sorjában! Olvashattuk, hogy Szávay szerint Bugár üzeneteire is van fogadókészség. Bodzsár Gyula erre felteszi a kérdést: “Az MKP üzeneteire nincs fogadókészség?”. Nos, Szávay még csak nem is utalt ilyesmire. Mindössze tudomásul vette a választási eredményeket. Ám arról, hogy melyik politikai párt áll hozzá közelebb, teljes egyértelműséggel szólt: “Véleményem szerint csak egy etnikai alapon szerveződő párt képes ellátni a felvidéki magyarság hathatós érdekképviseletét.” Szerintem ezen gondolat mögé Bodzsár Gyula Barátom éppúgy felsorakozik, ahogy én…

A második taglalt pont az állampolgárság felvételének ügye. Bodzsár Gyula emlékeztet arra, hogy a kettős állampolgárságért folytatott “aláírásgyűjtés szervezői között ott volt az MKP is”. Két sorral alább pedig azt írja: “a könnyített honosítás kérelmezését az ismert okok és előzmények miatt nyíltan  a Magyar Koalíció Pártja sem szorgalmazta”. Erre én tenném fel a kérdést: az aláírásgyűjtés az nem nyílt, hanem burkolt szorgalmazás?! (És megjegyzem, Berényi József MKP-elnök a kettős állampolgárságért tartott, 2011. szeptember elsejei szimpátiatüntetés egyik szónoka is volt.).

A harmadik górcső alá helyezett pont a magyar kormány nemzetpolitikája. Bodzsár úr emlékeztet arra, hogy a magyar kormány is a szülőföldön való boldogulást támogatja. És az összetartozás érzését is támogatja, melynek bizonyítéka a könnyített honosítási eljárás megadása is. Igen és ezt a Jobbik is megszavazta, egyetért vele, ám  ellenzéki pártként kutyakötelessége a kormány nemzetpolitikájának észrevételezése.

És végül: Van-e visszaút? Szávay István hiszi, hogy igen, Bodzsár Gyula pedig  reméli, hogy igen, de leszögezi, hogy az „nem lesz könnyű!”.  Itt sem látok olyan konfrontációt a szavak között , amelyekért egymás torkának esnek az emberek! Ami viszont nagyon tetszett Bodzsár Gyula írásában, az a következő: “… hogyan lehet azon segíteni, aki nem kíván vagy valami miatt fél élni kisebbségi jogaival?” Köszönet érte, már csak ezért megérte pennát ragadnia! Itt van a lényeg elásva, és ezen a magatartáson kellene változtatni! De ezzel – úgy gondolom – valamennyien egyetértünk.

Oriskó Norbert

{iarelatednews articleid=”33838,33763″}