33823

A tájékoztatás jegyében – közöljük az alábbi beszámolót, amely a Nyelv és Tudomány internetes portálján látott napvilágot egy szlovák portálon megjelent videó apropóján… 

Megtudhatjuk belőle, hogy minimum az európai kultúrába való beilleszkedésünket köszönhetjük a szlovákoknak, ők nekünk pedig nem kevesebbet, mint önálló nemzeti létüket…

A magyar honfoglalás a szlovák történelem egyik legnagyobb eseménye, amelyet legalább úgy meg kellene ünnepelni, mint a két görög hittérítő, Cirill és Metód érkezését.
A Kárpátokban élő szlávok kibekkelték a hunokat, elkergették az avarokat, aztán jöttek a magyarok – és megtanultak velük együtt élni. Ma azonban a szlovákoknak alig van jó szavuk a magyarokra, azok is inkább csak a győri bevásárlás során hangzanak el.
Ez nem a mi véleményünk, hanem a Sme című szlovák napilap internetes portáljának videójában hangzik el.
A videó szerint a magyarok tipikusan nomádok voltak: legeltettek, halásztak, vadásztak, gyűjtögettek. (Ez persze nem felel meg a történeti tényeknek, hiszen a magyarok földművelése is igen fejlett volt.) A magyarokat először a kazárok nyomták nyugatra, majd a besenyők: így kerültek a magyarok a Kárpát-medencébe. A szlávok és a magyarok kapcsolatai változatosak voltak: volt, ahol a magyarok alávetették őket, volt, ahol egyenrangúak voltak, de volt, ahol a szlávok a magyarokkal szövetségben harcoltak. A magyarázat szerint lényegében Szvatopluk hívta be a magyarokat. (Ez így már csak azért sem lehet igaz, mert Szvatopluk már 894-ben meghalt. Az viszont tény, hogy a honfoglalás előtt magyar segítséggel harcolt a frankok ellen. Az apró kis szláv hercegségek viszont arra használták fel a magyarokat, hogy megszabaduljanak a (nyitrai) morvák elnyomása alól – nyilatkozza Vladimír Turčan, a Szlovák Nemzeti Múzeum régészeti gyűjteményének kurátora.
Bár a szlávok politikai alakulatai, államocskái eltűntek, maga a lakosság helyben maradt, és az élet folyt tovább. Idővel a szlávok és a magyarok kulturálisan közel kerültek egymáshoz: a régészeti leletek alapján nem lehet megkülönböztetni a magyar és szláv nyelvű közösségeket. Mivel a nomád életmód folytatására már nem volt lehetőség a Kárpát-medencében, a magyarok letelepedtek, és sok elemet átvettek a helyi szlávok gazdálkodásából. A felvidéki várak nagy része a korábbi morva erődítményekre épült. A nemesség elsősorban a magyar előkelőkből alakult ki. Arról nincs sok adatunk, hogy az egyszerű szlávok hogyan fogadták a változásokat, de feltehető, hogy számukra inkább az volt a fontos, hogy ne legyenek magasak az adók.
Mint Turčan kifejti, a szlovák nemzet annak köszönheti születését, hogy a magyarok elválasztották őket a többi szlávtól. Azoknak saját útján fejlődött az államiságuk, a nyelvük, a szlovákok őseitől elszigetelten. És hogy mit adtak a szlovákok a magyaroknak? A letelepedett életformát, segítséget az európai kultúrába való beilleszkedéshez.
A műsorvezető levonja a konklúziót: az elnyomás nem szép dolog, de megvan a pozitív oldala. Ha nem jönnek a magyarok, akkor a szlovákok ma a csehekhez vagy a lengyelekhez tartoznának, nem lennének önálló nemzet. Ezt talán a magyaroknak nem kell megköszönni – de legalább nem is kellene haragudni érte.
Természetesen az alig hat perces filmecske nem képes a szlovák–magyar viszony árnyalt feltárására, tartalmaz pontatlanságokat, és talán a végén túl nagy hangsúlyt kap benne a „ha”, mely, mint tudjuk, a történelemben nem létezik. Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy képes objektíven szemlélni közös történelmünket, és nem azt keresni benne, ami elválaszt, hanem azt, ami összeköt.

nyest.hu nyomán Felvidék.ma