Idén XI. alkalommal rendezték meg Pannonhalmán a Cultura Nostra – Mi Kultúránk történelemversenyt. A döntőbe bejutott 10 csapatot nyári jutalomútra hívták június 25-30. között.
Felvidékről a komáromi és a pozsonyi csapat, az Anyaországból Gödöllőről 3, továbbá 1-1 háromtagú csapat Pápáról, Nagykanizsáról, Székesfehérvárról, Miskolcról és Nyíregyházáról vehetett részt a kiránduláson.
Június 25-én, hétfőn találkozott Pannonhalmán a 10 háromfős csapat. Vacsora után a Boldogasszony kápolnába vonultunk át. Itt egy helyi bencés atya orgonakoncertjét hallgattuk meg, felcsendült a középkori gregorián szólamoktól a barokkon, reneszánszon át szinte minden egyes korstílusból egy-egy szelet az adott kor egyházi zenéjéből. A koncert a Bartók Béla által is feldolgozott Ó, én édes jó Istenem kezdetű dallammal zárult, mely a székelyek régi himnusza. A hangverseny végeztével átvonultunk a szálláshelyünkre, s következett az esti játékos ismerkedés.
Kedden először a “Bárki vagy, aki a mennyei hazába igyekszel…” című rövidke filmet néztük meg, mely betekintést nyújt a bencés szerzetesek mindennapi életébe. Ezután Simon László vezetésével megtekintettük az Apátságot. Sajnos a templomát nem nagyon csodálhattuk meg, mivel jelenleg felújítás alatt áll, de lementünk az altemplomba, megnéztük a hatalmas könyvtárat Teleki Pál szobrával, ezt követően pedig Dénesi Tamás segítségével a levéltárat, ahol olyan érdekes okleveleket láthattunk, melyeket nem mutatnak meg a közönséges látogatóknak, mint például egy hamis oklevelet, egy kétszeresen átírt és módosított oklevelet és pecséteket. Délután Kajár Lilla vezetésével borkóstolóra mentünk a Pincészetbe. Kétféle fehér és egy vörösbort kóstoltunk meg. Bár a fiúk azért itt-ott többet is, hiszen a lányok sokallták az adagot, természetesen kiöntés helyett továbbadták a még borra szomjas fiúknak. Vacsora után Várszegi Asztrik főapát úr bemutatta a bencés monostor történetét dióhéjban Géza fejedelemtől, vagyis a kezdetektől egészen napjainkig. Ezután kötetlen beszélgetésre invitált bennünket, és buzdított, hogy bátran kérdezzünk. Én is föltettem neki két kérdést, mégpedig a bencések jogtulajdonába tartozó, jelenleg még mindig, immár 15 éve per alatt álló, megoldatlan sorsú oroszvári Lónyai-kastélyról – melynek utolsó tulajdonosai a pannonhalmi altemplomban vannak eltemetve. Ez a kastély csak 1947-ben, a párizsi béke értelmében került Csehszlovákiához, Horvátjárfaluval és Dunacsúnnyal egyetemben. Nagyon megkívánta nyári rezidenciául a jelenlegi államfő, és nem szándékozza visszaadni Pannonhalmának. Ezzel is biztosítva a szlovákok terjeszkedését Magyarország felé. Erre az apát úr azt válaszolta, hogy reméli, hogy mire 2016-ban Szlovákia az unió soros elnökségét tölti majd be, addigra végre megoldódik a helyzet, ők nem mondanak le róla, nagyon helyesen. További kérdésem volt, hogy hogy látja, mikorra várható végre már nálunk, Felvidéken, magyar püspökség és magyar püspök, ami egyben a Komáromi Imanapok gyümölcse lenne. Továbbá, hogy azért amennyire módjában áll, figyeljen az elszakított részeken élő magyar katolikus testvérekre, segítse őket, hiszen ahogy ő is megerősítette, ők, tehát mi, az egykori Trianon előtti, Trianonkor elszakított egyházmegyéjükhöz tartoztunk. Mint köztudott, apát úr a 2008-as felvidéki egyházmegyei fölosztást, a felvidéki magyar katolikusok megosztását az azévi nagypénteki Határok Nélkül című műsorban 2. Trianonnak nevezte, ami magáért beszél. Válasza az volt kérdésemre, mikor is lesz magyar püspökünk, hogy Rómának igazából semmibe, csupán csak egy csettintésbe kerülne, hogy kinevezzen magyar püspököt, amit viszont nem fog megtenni. Na hát akkor mi meg itt várhatunk, csak várhatunk, de meddig? Amíg végleg elfogyunk?
27-én délelőtt megnéztük a Millenniumi Emlékművet, ahol jelenleg raktározzák a főtemplom szószékét, s mint kiderült, az már egykori helyére nem fog visszakerülni, mert új jön majd a helyére. Mielőtt Pannonhalmától búcsút vettünk volna, még tettünk egy sétát az arborétumban, ahol megcsodáltuk az illatos francia és angol levendulákat, betekintettünk a levendulalepárlóba Pottyondy Ákos vezetésével, akit Vikivel már ismertünk a Rákóczi Táborból, hiszen tavalyig 18 éven keresztül a győri program szervezője volt. Következő állomásunk Bábolna volt, ott is a Nemzeti Ménesbirtok Kft., mely már a Monarchiában ismert volt lótenyésztéséről, melynek köszönhetően mára várossá emelkedett. Itt a ménesbirtok területén található Imperial Hotelben szállásoltak el egy éjszakára. Bábolna és a ménesbirtok tudnivalóit Asbóth Zsolt mutatta be nekünk, megtekintettük a kanca- és ménistállókat, lovakat kedvünk szerint simogathattunk, láttuk a lovardát, kocsimúzeumot, ahol láttuk Kadhafi egykori líbiai elnök a múzeumnak küldött ajándékát kiállítva. Sőt lovasbemutatót is láttunk, amelyen hat mén vezettek fel és társaskocsikat is bemutattak. Végül kisétakocsikáztunk az arborétumba és a Csikótelepre. Lett volna este programszerűen szalonnasütés az arborétumban, de aztán le lett szavazva, mert sokan a focit akarták nézni. Bábolnai tartózkodásunkkor nagyon színvonalas, különös és finom ételeket kaptunk a mára ebédlővé átalakított egykori istállóban, melynek még azért maradtak nyomai, például az itatóvályú.
Csütörtökön még Bábolnán megtekintettük a lovasmúzeumot, végül kipróbálhattuk a futószáras lovaglást. Ebéd után Zircet érintve Bakonybélen megálltunk a monostorban, ahol szintén bencések élnek, jelenleg négy szerzetes. Tettünk egy sétát az arborétumban, vettünk levendula ízű csokit, majd továbbutaztunk a királynék városába, Veszprémbe. Itt a Davidicum Kollégiumban telepedtünk le két éjszakára. Este még voltunk egy rövid városnézésen, megcsodáltuk a városmagot, sajnos a bazilika nem volt már nyitva, fagyiztunk, néhányan pedig egy óvárosi vendéglőben a foci Európa-bajnokság elődöntőjét nézték meg.
Pénteken, Szent Péter és Pál apostolok napján reggel én egyedül fogtam magam, és elmentem reggel misére, mert tudtam, hogy az aznapi program mellett ez nem fog kijönni máskor. A székesegyházzal szemben a ferences templomban találtam szentmisét 7-kor, aminek nagyon megörültem. Különleges mise volt ez, a végén megtudtam a sekrestyés nénitől, hogy a 91 éves nyugalmazott Szendi József veszprémi érsek atya mutatta be egy szintén idős paptársával.
A közös program következő pontja a Herendi Porcelánmanufaktúra megtekintése volt, mely porcelánüzem a világon a legnagyobb és legismertebb. Láttunk kiállítva a Mária Terézia-tálat, mely egy méter átmérőjű, és azt ábrázolja, amikor a magyar nemesség a pozsonyi országgyűlésen hűséget esküdött Mária Teréziának. Megtudtuk, hogy a porcelánmanufaktúrának saját szakiskolája van. Végül mi is készítettünk porcelánból rózsát. Ebéd után továbbutaztunk Tihanyba, ahol a Bencés Apátságot tekintettük meg a királyhelmeci származású Gáspár Adalbert szerzetes vezetésével. Terv szerint jött volna Korzenszky Richárd perjel, de sajnos más elfoglaltsága miatt nem tudott fogadni minket. Itt kaptunk még Bajnóczi tanár úrtól az emlékpólókat Cultura Nostra Kárpát-medencei Történelmi Vetélkedő felirattal, hátoldalán pedig a verseny és jutalomút mecénásai neveinek feltüntetésével. Innen tovább vettük utunkat Balatonfüredre, a Kisfaludy Strandra. Visszaérkezve Veszprémbe vacsora után tortával fölköszöntöttük az aznap 18. születésnapját ünneplő egyik lányt, majd szabad program következett. Mi, a pozsonyi csapat, Lelkes Viki, Cseri Timi és jómagam nagyon jól összebarátkoztunk a pápai csapattal, valamint a komáromiakkal, a két Andival és Biankával. Nagyon sajnáltuk, hogy nem lehetett velünk Kulcsár Mónika felkészítő tanárnőnk és osztályfőnökünk, mert a csapat vele lett volna igazán teljes.
Szombaton a komáromi csapattal együtt hatan vonattal folytattuk utunkat hazafelé Győrig. Innen Viki anyukája vitt bennünket tovább autóval Diósförgepatonyba, nagyon finom ebéddel vendégelt meg minket, majd Timivel továbbutaztunk Pozsonyba.
Sajnos több ilyenben nem lesz részünk, pedig még szívesen mennénk, de hát hiába, az idő szalad, ennyire telt a négy év alatt, de azért mindezeknek nagyon örülünk és szeretettel remélhetőleg sokáig emlékezünk rájuk.
Zilizi Kristóf
{iarelatednews articleid=”33673″}
