… Jó, tudom, hogy tájainkon volt egy negyven évig uralkodó diktatórikus párt, s így a párt szónak nincs jó íze a szánkban, pedig a párt a pártol szóból ered, tehát az adott párt felpártolja választóinak, szimpatizánsainak érdekeit. … Alább Bodzsár Gyula véleményét olvashatják.
Lezajlottak a Magyar Koalíció Pártja berkeiben az országos alapszabály-módosító kongresszust megelőző járási konferenciák. Érthető, hogy ezeken a tanácskozásokon az alapszabály módosítására tett javaslatok kerültek a küldöttek figyelmének középpontjába. Bár nem a „névcsere” szerepelt az alapszabály legfontosabb változtatásai között, mindenesetre sokak érdeklődését felkeltették a párt nevének megváltoztatására irányult javaslatok. Mint kiderült, a legtöbb járási konferencián a Magyar Közösség Pártja, illetve a Magyar Közösség névjavaslat vitte el a pálmát, ugyanakkor számos helyen szóba került a párt mostani nevének megtartása is, de akadt egy-két olyan járási konferencia is, ahol a küldöttek túlnyomó része például a Szlovákiai Magyarok Pártja elnevezést támogatta. Mindenestre az országos kongresszus küldötteire vár a párt új nevének jóváhagyása.
Szűkebb pátriámban még a járási konferenciákat megelőző időszakban tapasztaltam, hogy MKP-s barátaim közül sokan nem „csípték” a nyilvánosságra került Magyar Közösség Pártja megnevezést, mert a szlovák megfelelője miatt /Strana maďarskej komunity/ mindjárt a „rómska komunitára” asszociáltak. Kifogásolták, hogy ne az MKP/SMK-hoz keressenek új nevet, mert az emberek többsége eddig is csak rövidítve használta a párt nevét, s ennél fogva változatlanul arra az MKP-ra fog gondolni, amelyik már nem ugyanaz az MKP. Meg aztán azzal érveltek, hogy ha szükséges a névváltoztatás, akkor egy teljesen új, „ütősebb” nevet kell találni a pártnak. Ötletekben ugyan nem bővelkedtek, mi több egyesek a „magyar” kifejezés elhagyását is javasolták a párt nevéből – mondván, hogy az még a magyarok, illetve MKP-t választók körében sem tetszik mindenkinek. Sőt, annak a meggyőződésüknek adtak hangot, hogy az idei választások során ez kifejezetten hátrányára volt az MKP-nak.
Lehetne róla vitatkozni, vagy alkalmi, belső használatra szolgáló közvélemény-kutatást végezni ezzel kapcsolatban, de nem hiszem, hogy a szlovákiai magyarok zömét zavarja a „magyar” kifejezés. Én ebben egy kicsit a Most-Híd hatását vélem tetten érni, de nem a miatt szerepelt sikeresebben a választásokon az együttműködés pártja, mert nem hordozza nevében a „magyar” megnevezést. Egyikük azt fejtegette, az új név juttassa kifejezésre, hogy a déli járások érdekeit képviselő regionális pártról van szó, ha már az idei parlamenti választások kampányában oly sok helyen és sokszor elhangzott, hogy az MKP országos jelleggel bíró párt, de első sorban a 18 Dél-Szlovákia-i járásban élő magyarok és szlovákok érdekeit egyaránt képviseli, már ami a gazdasági és szociális ügyeket érinti. Elő is állt az új névvel: Összefogás Pártja Dél-Szlovákiáért, vagy csak egyszerűen, Összefogás Dél-Szlovákiáért.
Nekem úgy tűnik, mintha kissé idegenkednénk a „párt” kifejezéstől, holott például az USA-ban gondolom teljesen normális, hogy a demokraták a Demokrata Pártba, a republikánusok pedig a Republikánus Pártba tömörülnek.
Jó, tudom, hogy tájainkon volt egy negyven évig uralkodó diktatórikus párt, s így a párt szónak nincs jó íze a szánkban, pedig a párt a pártol szóból ered, tehát az adott párt felpártolja választóinak, szimpatizánsainak érdekeit. Különben, ha igaz a mondás, hogy nem a ruha teszi az embert, akkor ez némileg alkalmazható a párt nevére is. A megváltozott politikai helyzetben kétségtelenül elkerülhetetlen az eddigi alapszabály módosítása, és az időszerűségét vesztette „koalíció” megjelölés miatt is szükségessé vált új név keresése. Eddig ez rendjén is volna. Csakhogy ezzel egyidejűleg nekünk, MKP-tagoknak változtatnunk kell a párthoz való eddigi viszonyulásunkon helyi, járási és országos szinten egyaránt. Mivel várhatóan még ebben az évben, és immár az elfogadandó új alapszabály értelmében országos tisztújító kongresszusra kerül sor, amelyet helyi és járási tisztújító tanácskozások előznek majd meg, itt a lehetőség a megújulásra.
Mindenekelőtt helyi szervezeteink működésének megújítására, illetve az eddig stagnáló szervezetek aktivizálására, a szervezeti élet fellendítésére van szükség. Mert a legpraktikusabb alapszabály, a legjobb pártprogram és a legfrappánsabb név mit sem ér jól működő helyi szervezetek, tenni tudó és akaró aktív tagok nélkül. Ugyanis csak biztos és erős alapokra lehet építeni. Mert hiába lesznek a járási vagy az országos elnökségben tapasztalt politikusok, jó szakemberek, ha helyi szinten, a helyi szervezetek nagy részében a politika és a közélet iránt közömbös vagy érdektelen emberek foglalnak helyet.
Nem igaz az az általános megállapítás, hogy nem lehet felkelteni az emberek érdeklődését a politika, esetünkben a helyi politika vagy helyi közügyek iránt. Mondok egy lehetőséget. Eddig is benne volt, és várhatóan benne is marad az alapszabályban, hogy a helyi szervezet megvitatja, elfogadja vagy elveti az önkormányzati képviselőinek vagy polgármesterének tevékenységéről szóló beszámolót. Kérdezem én, hogy főleg a kis településeken / de a nagyobbakon sem igen / helyi szervezeteink vezetősége hány helyen kérte vagy kéri számon választott képviselőinek vagy polgármesterének tevékenységét?
Tudom, legtöbb esetben erre az a válasz, hogy „ez macerás dolog, meg milyen alapon kérjük számon a polgármester aktivitásait vagy azok hiányát,” stb., stb. Csakhogy akkor ne panaszkodjunk, hogy tagjaink vagy az emberek passzívak, közömbösek mind a helyi, mind az országos ügyek és történések iránt. Ha viszont azt látnák, hogy a párt helyi szervezetei a lehető legjobban teszik dolgukat, tagjaik tevékenyen bekapcsolódnak a helyi politika alakításába, a helyi közügyek intézésébe, nemcsakhogy megváltozna a véleményük, de szinte biztos vagyok benne, sokan kérnék felvételüket is a párt helyi szervezetébe.
Tehát nem véletlenül hangsúlyozom, hogy helyi szinten kell kezdeni a megújulást, a változni és változtatni akarást. Amihez természetesen járási és országos szinten is igazodni kell. Végeredményben mindenkinek saját magában szükséges elkezdeni a megújulást, a változni és változtatni akarást.
Bodzsár Gyula, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”35590,35520,35512,35479,35438,35531,35509″}
