Párkány környékén, sajnos az aradi vértanúkról való megemlékezés még nem vált gyakorlattá. Feltételezem, hogy az iskolákban szó esik a magyar történelem eme fontos évfordulójáról.
Nánán a Csemadok szervezésében már évek óta október 6-án tartanak egy csendes megemlékezést, ami abból áll, hogy a helyi szervezet elnökének köszöntője után a kisiskolások mondják el verseiket, énekeiket. Mondhatnák, hogy: ugyan már mit ért egy kisgyerek az emlékezés lényegéből. De valamit megjegyez egy életre az biztos: hogy ő nánai kisiskolásként négy éven keresztül október 6-án ott állt a templom előtti keresztnél, ahol együtt énekeltek, imádkoztak, koszorúztak és gyertyát gyújtottak a hősökért. Ha csak ennyit megjegyez, fogja tudni felnőttként, hogy kik voltak az aradi vértanúk és miért haltak hősi halált. Mert tavaly ezek a kisiskolások felsorolták a 13 vértanú nevét. Most a megemlékezésen együtt énekelték el Tompa Mihály a Gólyához c. versét, s amit már kis korukban megtanulnak, hogyan kell koszorúzással tisztelegni a halottak emléke előtt. Köszönet a tanítónőknek, akik ezt megismertetik a gyerekekkel. Az osztály együtt tette le a koszorút az emlékkereszthez, rajtuk kívül csak a szervezők koszorúztak. Más intézmény, párt, nem tette tiszteletét az évfordulón.
Burián László esperes, az összetartozásról beszélt, és mondott imát a mintegy 35-40 jelenlévővel.
DE, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”35906,35924,35930″}
