Alább Szűcs Dániel írását tesszük közzé, melyben kifejti véleményét bizonyos ígéretekről, melyek nem lettek betartva, s ezért komoly befolyással bírnak a mai napig a felvidéki magyarság életére.
Találós kérdés: mi a közös az alábbi két mondatban?
Első: „Amennyiben a hétvégéig nem sikerül rendezni a kisebbségi kultúra támogatási ügyét, A. Nagy László lemond posztjáról”.
Második: „Örök időkig az MKP tagja, harcosa maradok, a parlamentben kitöltöm képviselői időmet, de tisztséget a továbbiakban már nem vállalok az MKP-ban”.
Telitalálat! Bizony, helyesen gondolja a kedves olvasó: mindkettőt a szlovák gyerekállam legkedvesebb plüssmagyarja, Bugár Béla mondta. Utóbbit akkor, amikor megbukott mint MKP-elnök, előbbit meg a minap, amikor pedig a kisebbségügyi kormánybiztosban testet öltő Ficóhoz való dörgölődzés programja látszott megbukni.
A helyes tippért cserébe jár még egy idézet a mi igazmondó juhászunktól, a felvidéki magyar nyájak (el)terelőjétől: „Én a szavamat még soha nem változtattam meg, ezután sem fogom. Egyenes a derekam!” Ejj, ejj Béla, akkor biztos csak az a fránya lumbágó teszi, hogy a múltkor is paragrafusnak néztelek hátulról…
Nos, mint tapasztalhattuk, az „örök időkig harcos” úttörő hevület csakhamar alábbhagyott, midőn a Derék Ember megunta a bizniszelést és mindannyiunk legnagyobb örömére – valamint saját maga még nagyobb dicsőségére – vissza nem tért a közéletbe, végrehajtva a Most-Híd fedőnevű sz.ny. (szigorúan nyilvános) programot. Azóta is az undor és megvetés kiapadhatalan forrása azok számára, akik szeretik az extrém szellemi sportokat (új kategória) és figyelemmel kísérik politikai ámokfutását (ez utóbbit illetően elég csak hivatkozni a felvidéki magyarság népességi adataira illetve a közösség jelenlegi állapotára).
Nos, amikor a minap megláttam a fenti, elsőként idézett kijelentését, az jutott eszembe: vajon tényleg ennyire fajankónak látszunk, hogy azt gondolja, bárki is elhiszi a lemondós mesét? Hunčík Péter a tudója, hogy az ilyen beteg lelkek egyszerűen alkatilag képtelenek venni a kalapjukat amikor eljön annak az ideje. Nem lépnek ki a kormányból akkor sem, ha a saját hátukon hasítják csíkokra a bőrt, nemhogy mondjuk a magyar közösség közigazgatási határokkal való felhasogatásakor… És így tovább.
A helyzet az, hogy nem is lehet csak úgy ukmukfukk kiszállni ebből a történetből. A júdáspénzből nem jár vissza, azt nem lehet már visszaadni sem. És jól is van ez így: hadd égesse csak tovább a zsebüket, legalább addigis melegen tartja őket, amíg odalent kellőképpen be nem fűtik az üstöket…
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”36515,36469,36409,36376″}
