A „Magyarország a 19. század második felében és a huszadik század elején” című vándorkiállítás 2012. november 9-től Galantán a Kodály Zoltán Gimnáziumban is megtekinthető.
Nagyfödémes után e gimnázium történelmi szaktanterme ad otthont a kiállításnak, mely többek között arra hivatott, hogy néhány tárgyi emlék segítségével bemutassa a magyar polgárság fejlődését 1867 és 1920 között.
A megnyitón Marsall János igazgató úrüdvözlő szavai után Mihajlovics József, a kiállítás tulajdonosa és összeállítója tartott előadást a bemutatott korról. A helyi diákok és tanárok nagy érdeklődéssel figyelték a nem mindennapi történelem órát. Különösen jó volt hallgatni egy olyan műgyűjtőt, aki amatőr művészettörténészként a hozzá jutott tárgyakon, hiteles dokumentumokon keresztül tanulta meg történelmünket.
A kiállítás támogatója és szervezője a „Dobroprajnost”polgári társulás,(www.dobroprajnost.eu) melynek alapítója és mozgatórugója Puss Sándor jezsuita atya, aki szintén szólt a jelenlévőkhöz.
Megnyitó beszédében elmondta, hogy e kiállításnak a fent említettek mellett egy másik célja is van: „közismert, hogy az emberek ma nem érnek rá, lehet az bármi fontos – de a városi múzeumba sem mennek el gyakran. Ez a vándorkiállítás itt csak kulissza, egy tanterem, ahova meghívhatunk barátokat, ismerősöket, s közben rákérdezünk a családok kulisszatitkaira is. Manapság nagy gondot okoznak a különböző szenvedélybetegségek. Ez az a téma, amiről egyre többet akarnak beszélni. Közösségi élet iránt nincs nagy érdeklődés, az egyetlen kivétel ilyen szempontból a problémás gyerekek szüleivel való foglalkozás. Az úgynevezett „Cenacolo” mozgalomhoz való csatlakozók száma folyamatosan nő Felvidéken is. A magyarok által lakott városok közül ezért novembertől itt, a galántai Kodály Zoltán Gimnáziumban rendszeresen, péntek esténként találkoznak a szülők, akik szeretnék egymással, szakemberekkel és kigyógyult szenvedélybetegekkel megosztani a gondjaikat.”
Remélhetőleg ez a kiállítás is hozzájárulhat a megoldáshoz. Az iskola, a kiállítóterem ehhez ad emberibb környezetet, tudva azt, hogy sem a templom, a sem plébánia nem a legalkalmasabb hely az ilyen találkozókra.A szervezők ezúton is remélik, hogy az olvasóknál is nyitott fülekre talál a figyelemfelkeltésük, miszerint bátran jöjjenek el egy péntek esti beszélgetésre, és hívják meg erre egy barátjukat is.
Both Hedvig, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”36415″}
