Az idei Bátorkeszi István Napok rendezvényeként vasárnap délután ünnepi istentisztelet keretében került sor az 50 éve konfirmáltak találkozójára.
Czinke Zsolt bátorkeszi lelkipásztor köszöntötte a megjelenteket, köztük Nagy Béla nyugalmazott lelkészt, aki harminchat éven keresztül (1965 -2001) szolgálta a helybéli református gyülekezetet.
Igehirdetésében az egykori lelkipásztor hangsúlyozta, a keresztény hívő ember azonban nem botorkál sötétségben, mert mindenkor ott van a kezében a Szentírás, az Isten igéje, mint az egyedüli biztos mérce és segítség az idők jeleinek az értelmezéséhez. Az emberiség képtelen megismerni Istent a Szentírásban adott kijelentés nélkül.
A református vallásban a konfirmáció nyilvános bizonyságtétel a hitről, miáltal a fiatalok a gyülekezet teljes jogú tagjaivá válnak. A konfirmáció megerősítést jelent. Hitünk megerősítését. Egyfelől tudással, ezért a konfirmáció egyrészről oktatást jelent, mindazon ismeretek elsajátítását, amelyek szükségesek és hasznosak a keresztyén hitben való élethez. A konfirmáció értelme az, hogy a megkeresztelt ember, mint aki elnyerte a hit ajándékát, a gyülekezet nyilvánossága előtt tesz bizonyságot Krisztus mellett hozott személyes döntéséről. A döntés magába foglalja a bűnbánat, a megtérés Lélek által munkált eseményét és a bűnbocsánat evangéliumának meghallását. E döntés kifejezésével a hívő betagolódik Krisztus testébe, szolgáló közösségébe.
A fiatalok először a presbitérium előtt vizsgáznak a tanultakból, majd áldozócsütörtökön, illetve az azt követő vasárnap a gyülekezet előtt is bizonyságot tesznek hitükről. A konfirmálás után a fiatalok pünkösd vasárnapján élhetnek először az úrvacsora ajándékával.
Bátorkeszin ötven évvel ezelőtt tizenöten konfirmáltak, az akkori lelkész Horváth Zsigmond vezetésével. Sajnos, közülük már négyen nincsenek az élők sorában. Akik megjelentek, azoknak az igehirdető lelkész továbbra is biztatta őket, hogy a hitük mellé ragasszanak jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt, a tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tűrést, a tűrés mellé pedig kegyességet, a kegyesség mellé pedig atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság mellé pedig szeretetet. Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennük, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére nézve.
Ezt követően a megjelent konfirmáltaknak Czinke Zsolt lelkész, Udvardi Tibor és Szenczi Andor gondnokok átadtak egy emléklapot az ötven éves konfirmáció emlékére.
Czinke Tímea segédlelkész egy csokor virággal és az emléklappal megköszönte Nagy Bélának az igehirdetést, majd a Bátorkeszi Református Gyermekkórus lépett fel Holop Szilvia vezetésével.
A találkozó szeretetvendégséggel ért véget a Fireszke Központban.
Miriák Ferenc, Felvidék.ma
