Kritikus és kemény cikket tett közzé Elizabeth Kendal a Vallásszabadság Imafüzetben december közepén. Ebben a szekularizáció megdöbbentő hatásait elemzi, amint azok az EU Bizottság 2011. januári döntése óta érzékelhetőek.
A „szabad”, de önmagát önként megbéklyózó Európa képviselői ekkor fogadták el azt a szabályozást, mely szerint helye van kontinensünkön a muszlim, hindu, szikh, zsidó, kínai ünnepeknek és az Európa Napnak. Ezzel még nincs is gond. De azzal már igen, hogy szó sem esik ebben a karácsonyról és húsvétról. Milyen Európában élünk hát, s fognak élni gyermekeink, unokáink? Kendal cikke nyomán gondoljuk át, mi mindent lehet és kell tennünk ezért az Európáért nekünk, magyar keresztyéneknek.
Mi végre a szabadság Európában?
A szekularizáció, elvilágiasodás lényeges hozadéka volt az állam és az egyház teljes különválasztása. Ennek következtében az egyház nem avatkozik bele az állami dolgokba, mint évszázadokon át a királyok választásába vagy kiátkozásába. Az állam hasonlóképpen kötelezettséget vállal arra, hogy nem avatkozik bele az egyház(ak) belső ügyeibe, amint arra történelmi méretekben adott negatív példát a 20. századi vörös és barna totalitarizmus. Olyan mozgalmak jöttek létre, melyek a kulturális totalitarizmus gyakorlati megvalósulásaként teljesen ki akarták szorítani a keresztyénséget a közéletből. Ez történt hazánkban és a többi szocialista országban az ateista ideológia és a kommunista párt „nagyobb dicsőségére”. Milyen különös, hogy a „szabad” Nyugat, mely nem élte át a harcos ateizmus borzalmait, szabadelvű döntései révén hasonlót művel, csak lágyabb, szelídebb, polgáriasultabb, szalonképesebb, diplomatikusabb…formában. A vallással szembeni nyomást nemrégen a „szabad” világban az ateista humanizmus gyakorolta, olykor szemérmetlenül és szégyentelenül használva fel praktikáihoz a nyugati keresztyén alapítványok támogatását is.
Európa az új szekularizáció romlott gyümölcseit (is) termi
Nagyon ellentmondásos, olykor zűrzavaros helyzet jött létre, azaz alakult ki valakiktől manipuláltan a „szabad” Európában. Eközben a szekularizáció egykori harcos elméleti tudósai, de nem politikai kufárai, mint például a bécsi származású, de Bostonban, a „Vallás, Kultúra és Világügyek Intézete” élén évtizedeken át munkálkodó Peter L. Berger eljutott az önrevízióra, ami szerint a 21. század nem az elvilágiasodást, hanem a még erőteljesebb vallásosodás korszakát hozza majd el (deszekularizációs tézis). Ez a deszekularizációs tétel valóban egyre inkább beigazolódik globális méretekben, Európában viszont valami egészen furcsa, már csaknem krónikus ellenhatás üti fel járványszerűen a fejét. A nagyvilágban, más kontinenseken növekszik a vallások befolyása, ezekről szólnak a különböző vallásstatisztikai felmérések. Európa ez alatt pedig az új szekularizáció és a hitetlen anyagiasság, meg a rafinált embertelenség új és romlott, rontó gyümölcseit érleli! Az alattomosan, reklámszerűen pozitív, valójában agresszív és intoleráns új szekularizmus hullámai egyre inkább eltorzítják az egykor szépséges Európa arcát, arculatát, és az európaiak jellemét. Zsidó-keresztyén gyökereiről egyre inkább durván leszaggatva, a mai Európa egyre inkább a szabadság karikatúráját produkálja, s már-már túltesz Nietzsche emberfölötti emberének önimádó heroizmusán, meg az európaiakat ironizáló amerikai burleszkek gúnyrajzain. Furcsa szereposztás és szerepváltás!
Szellemi egyensúlyvesztés, kibillenés, (el)borulás jelei az EU-ban.
Az évtizedekkel ezelőtt innen, Közép-Kelet-Európa szocialista barakkjából csodálattal szemlélt királyi Svédországban, ahol a lutheranizmus szinte még ma is államvallás, az iskolákat nemrég „megszabadították” konfesszionális, felekezeti jellegüktől, ugyanakkor az egyensúly fenntartása céljából a kulturális hagyományok és az új szekularizáció között balanszírozva kitalálta a kormány, hogy megtartják ádventet, de ima és Jézus nevének említése nélkül. Mivel azt nem lehet kontrollálni, hogy ádventben mit mondanak a lelkészek a templomokban a gyerekeknek, ebből az az abszurd helyzet állt elő, hogy ha a lelkészek nem szeretnének ima nélküli, Krisztus nélküli karácsonyt „ajándékozni” a gyerekeknek, akkor az iskolaigazgatóknak kell olyan döntést hozniuk, hogy a gyerekek ne vegyenek részt az ádventi egyházi szolgálatokon! Ez a helyzet vészesen hasonlít a 50-60-70-es évek hazai paradoxonjaihoz, csak ez egy fejlett nyugati királyságban történik és ma! A skót kormány pedig nemrég bevezette a téli fesztivált, a karácsony ünnepének említése nélkül.
Már utaltunk rá, hogy az EU Bizottság 2011. januárban hozott döntést, ami közel három millió iskolást érint Európában, akik szabadon ünnepelhetik muszlim, hindu, szikh, kínai, zsidó vallási ünnepeiket és az Európa napot, de nincs egyetlen szó sem karácsonyról és húsvétról. Micsoda szellemi egyensúlyvesztés, kibillenés ez Európában! Az EU Bizottság szóvivője mindehhez még hozzátette: a politikai korrektség azt követeli meg, hogy a jövő európai iskoláiban semmiféle vallási ünnepet ne preferáljanak. Ez a praktikus ateizmus diadalát jelenti Brüsszelben, de talán nem egész Európában. Kétszeres történelmi tragédia lenne Európa középső és keleti részére nézve, ha az ateizmus és a vörös totalitarizmus drámai évtizedei után most a Brüsszelből exportált vallási közöny (ál)szabadságelven betáplált lassú rákfenéje kötözné meg, gyengítené le régiónkat és süllyesztené még alacsonyabb szellemi, lelki, erkölcsi szintre!
3000 éves kijelentéssel az EU romlás ellen – spirituális küzdelem kontinensünkért
Nem sok remény marad, ha csak… Ha csak el nem következik, hogy a nyugati civilizáció végre visszatér eddigi karakterét, jellemét és jellegét adó gyökereihez, szellemi szülőföldjére, lelki édesanyjához. Erről szól, erre emlékeztet a jó háromezer éves ószövetségi kijelentés: „Ha mégis elfeledkezel Istenedről, az Úrról, és más isteneket követsz, azokat tiszteled, és azok előtt borulsz le, kijelentem ma nektek, hogy menthetetlenül elvesztek!” (5Mózes 8,19).
Jó lenne felismerni azt is, milyen nagy szükség van ma a spirituális küzdelemre Európáért, hiszen a mai (politikai, gazdasági) Európa szinte már szégyelli saját keresztyén alapjait. Ha Európa így folytatja, nem kell jóstehetség annak megjövendöléséhez, hogy bekövetkezik a kulturális, vallási és közösségi kollapszus, összeomlás. A hitetlen és anyagelvű, aranyborjú imádó új szekularizmus és az önmagát túlélő ateista közöny nagyobb örömére és megelégedésére. És mindez történni fog abban az Európában, ahol az iszlám és más keleti vallások büszkén és öntudatosan nyomulnak előre, meg mindenféle okkult és álvallásos mozgalom tébolya és mákonya fogja majd rabul ejteni és ellelketleníteni a lelkeket. Ez a folyamat már javában tart. Hogy megfordítható-e még? Nyugatnak lelki, szellemi megújulásra van szüksége. Másképpen ez nem megy.
Evangéliumi tanulság és feladat előttünk
Ebben az idegen és láthatatlan kezektől megsodort és sodró európai hegyomlásban elevenünkbe vág Jézus egykori kijelentése: „Aki szégyell engem és az én beszédeimet, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amimkor eljön majd…” (Lukács 9,26). A karácsonyi időszakban imádkozzunk azért, hogy Isten használjon fel minket és mind több európai polgárt, meg az új szekularizmus ellenzőit is arra, hogy megismerve Jézus Krisztus igazi szabadságát és szabadítását
– s így adjon a nyugati keresztyéneknek, hívőknek fantáziát és kommunikációs eszközöket ahhoz, hogy elmondják: Kiről szól karácsony, kit és miért ünnepelünk világszerte ezeken a napokon, s ez ezredéven át mi mindent jelentett Európának, az itt élő népeknek, családoknak, kultúráknak,
– s ezért adjon Isten Szent Lelke lelki ébredést az EU-polgároknak annak felismerésére, mekkora kockázatot viselnek, s az új szekularizáció közömbössé tevő szabadelvűségének való ellenállás nélkül mekkora kárt okoznak majd maguknak, gyermekeiknek és egész Európának,
– s adjon Isten belátást, hogy felismerjék az EU „szabad” polgárai, hogy vallási közönyükkel milyen részeseivé válnak kontinensünk, értékeink elárulásának, s így közvetve, akarva-akaratlan más vallások misszionáriusaivá válnak. Ezt feltehetően kevesen akarhatják.
Az egykori európai látnok, a Patmosz szigetén a Jelenések könyve megragadó szóképeit lefestő János apostol lejegyezte az Isten hét lelke és hét csillaga által a szárdiszi gyülekezethez írottakat. Ma mindennél világosabban és egyértelműen szólnak ezek az Igék az önfelejtő közöny felé sodródó EU-hoz, Brüsszelhez és Straßbourghoz egyaránt: „Az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy. Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket, akik haló félben vannak, mert nem találtam cselekedeteidet teljesnek az én Istenem előtt. Emlékezzél tehát vissza, hogyan kaptad és hallottad, tartsd meg azt és térj meg!” (Jelenések 3,1-3). Adja Isten Lelke, hogy a magyar keresztyénség és hívők ezen a karácsonyon is átgondolják, mi mindent lehet és kell tenniük Európa hitének, lelki-szellemi arculatának a megőrzéséért! Kontinensünk gazdag keresztyén öröksége sokra kötelez és sokra tesz képessé!
Forrás: AP, christiantoday.com. Írta: Dr. Békefy Lajos
Felvidék.ma
