Batta György, írót, költőt, műfordítót, publicistát köszöntötték 70. születésnapja alkalmából a Pátria rádióban is. A következőkben a beszélgetés szöveges változatát olvashatják:
A kollégák, a hallgatók nevében szeretettel gratulálok A nők esetében nem illik elárulni az életkort, de én azt hiszem, Te még büszke is lehetsz rá, hogy milyen jól tartod magad, és hogy milyen jó erőben vagy még a sokadik X után is. Elmondhatjuk, hogy hányadik születésnapodat ünnepeled már?
B.Gy.: Nekem is hihetetlen, de a hetvenedik születésnapomat ünneplem már, és az, hogy jól tartom magam, ha így tűnik kintről az nagyon jó, de ez egyáltalán nem az én érdemem, ez úgy látszik egy adomány, az Isten ajándéka, hogy megtörténhet, hogy most ezekben az alkonyi években fogom talán elvégezni azt a feladatot, amivel az Isten engem ide a Földre küldött. Most már ott tartok, hogy az egész életemet össze tudom rakni visszamenőleg.Ttudom értelmezni azokat a mindenféle jeleket, amelyeket évtizedeken keresztül kaptam, csak nem értettem, nem éreztem át, hogy ezek jelek és hova vezet ez az egész. Aztán jött egy nagyon fontos pillanata az életemnek, amikor a Szent Koronát először láttam. Akkor még a Magyar Nemzeti Múzeumban volt, és ez az első találkozás egy olyan mély nyomot hagyott bennem, hogy ez a csodálatos szerkezet, de élő minőségnek is szokták hívni, őfelsége Szent Koronája, ez beleépült a gondolatvilágomba és már két évtizede elsősorban azzal foglalkozom, hogy elolvasom mindazt amit írnak róla. Megismertem a legjobb Szent Korona kutatókat és valamilyen közöm mégiscsak van a Szent Korona kutatásokhoz, talán az a képesség, hogy én mindazt amit olvasok és ezek között nagyon sok már a tény és nemcsak feltételezés, ezeket én valahogy rendszerbe tudom állítani. Pl. tavaly negyven előadást tartottam szinte a Felvidék mindegyik tájegységében, de még a prágai magyarok is meghívtak és Budapesten is beszéltem a Szent Koronáról. Az életemet mostanában ez vezérli, ez tölti ki.
Ez egy nagyon szép feladat, de egy picit térjünk vissza a múltba és a kezdetekhez. Három város határozta meg az életed, Gömöri származású vagy, mindig is fontos volt számodra ez a régió, életed nagy részét mégsem Kelet-Szlovákiában élted le, ugyan Kassán éltél egy ideig hanem másutt. Vajon miért történt ez?
B.Gy.: Azt hiszem ez is része annak, hogy a sorsom alakítva van. Én is ezen sokat gondolkodom, és azt raktam össze magamban, hogy azzal hogy én Gömörben születtem és ott érettségiztem le a tornaljai gimnáziumban, a szülőföldemet alaposan megismertem. Onnan aztán Kassára kerültem, 12 évig éltünk ott, utána Pozsonyban 21 és most 18. éve Komáromban, még itt közbeszúrnám a nyitrai főiskolai éveket is .
Kevesen tudják Rólad, hogy Te szlovák-magyar szakos tanár vagy, Nyitrán végeztél, de aztán mégsem álltál fel a katedrára. Ez miért történt?
B.Gy.: Én úgy gondolom, hogy ez nem nekem való volt, annyira nem vonzott a tanári pálya és már a főiskola befejezése előtt ajánlatot kaptam az Új Ifjúság szerkesztőségétől, hogy legyek a munkatársuk. Most is azt mondhatom az előadásokat tartva, hogy tanítok, de azt hogy én éveken vagy évtizedeken keresztül ugyanahhoz a helyhez legyek kötve, én inkább több információhoz szerettem volna jutni. Ehhez az újságírás a legjobb, kitűnő lehetőség volt. Talán annak köszönhetem, hogy ez így alakult, hogy azt akarta velem a jó Isten, hogy ismerjem meg amennyire csak létezik a felvidéki magyar nemzeti közösséget, vagy ötször körbejártam már ezt a déli sávot. Talán én vagyok az egyedüli, aki elmondhatja magáról, hogy mind a három Trianon utáni szellemi műhelyünk városában élt, hanem aktívan be is kapcsolódott az ottani magyar életbe. Talán ez a magyarázat.
Nekem is ez jutott az eszembe, hogy milyen érdekes is a sors, hogy a katedrára nem álltál fel, de most a pódiumon ott állsz és járod az országot. Egyébként van a pedagógia pályához vonzalmad, mert mégiscsak összekerültél az ifjúsággal, hiszen több gyermeklapunknak az Új Ifjúságot említetted, de több gyermeklapnak is a főszerkesztője voltál sok évig?
B.Gy.: Engem Nyitrára is az vezetett elsősorban, hogy a magyar irodalmat tudjam tanulni, eredetileg magyar-francia szakra jelentkeztem, de a francia szak érdeklődés hiányában nem nyílt, így lettem magyar-szlovák szakos, aminek utólag nagyon örültem, mert amikor Pozsonyban a Smena-kiadóban dolgoztam, akkor annak nagy hasznát vettem, jó kapcsolataim voltak szlovák kollégákkal és ez előnynek számított. Az irodalom maga, én nem tudok különbséget tenni a műfajok között, ahány féle ösztön, vagy élmény, annyiféle műfaj, ami a gyerekeknek való, azt nekik írtam, nem sokat, megjelent abból is egy kötetem, amit meg a sportról, vagy más riportokat, vagy Fábry Zoltánról könyvet, vagy verseket.
Ha visszatekintünk az életutadon azért nem mondhatjuk, hogy unalmasan teltek a napjaid, mert hiszen annyi sok mindenbe belekóstoltál, a színmű írást még nem említetted, műfordítást, közben rádióztál is egy időben, írtál gyerekeknek, felnőtteknek. Miben lelted a legnagyobb örömödet, ebben az utóbbi dologban, amit említettél, a Szent Koronát akartad terjeszteni és a Szent Korona igazságait elvinni a felvidéki magyarokhoz?
B.Gy.: A Szent Korona az egésznek a betetőzése, mert a Szent Korona azt eredményezte számomra, hogy megfejtettem azt, hogy milyen világban élek, és hogy ebben a világban az én életem értelme mi lehet. Az életem értelmét abban látom, hogy a magyarokat visszavezetni az Istenhez a Szent Korona segítségével és a Jézusi tanítás, mert minél idősebb az ember annál inkább látja, hogy nincs különb tanító mint Jézus volt. Hogy azt a Jézusi tanítást amennyire tőlem telik, főleg megint a legkisebbeknél bevigyem a gondolkodásunkba, a köztudatba, mert a magyarok felemelkedésének ezt a módszerét tartom a legfontosabbnak, tehát meg kell térni, meg kell világosodni és akkor minden adva van, hiszen olyan fantasztikus nyelvet kaptunk. A Szent Korona is a világon egyedülálló, hiszen ez egy un. beavató korona, amit a király csak egyszer viselhet a fején, amikor királlyá avatják. Ez a korona sugároz, ez a korona egyúttal az Újszövetségnek a modellje, a rajta elhelyezett 19 szentkép nem véletlenül van rajta, nem véletlenül a mi koronánk un. zárt korona, tehát a mennyet és a földet is ábrázolja, nem véletlen, hogy a tanítása az, hogy az egyik embernek a másikat szeretni kell, tanítani kell, szolgálni kell, mert egyedül így lehet értelmesen élni a földön. Az életem értelme a magyarság szolgálata, innen ered az erőm. Amit én végigéltem, a hetven évbe beleértve azt, hogy a háborúba születettem, utána következett a teljes jogfosztottsága a felvidéki magyarságnak, aztán egy kommunista diktatúra, ami puhult egy kicsit a szocialista áldemokráciában, aztán a rendszerváltás után megismerhettük a kapitalizmust, most azt mondják hogy globalizmus amiben vagyunk, ez a sok izmus nekem azt a tapasztalatot hozta, hogy nem itt van a megoldás. Amint mondtam, amit a Szent Korona megtestesít, az emberek közötti békesség, az egyik embernek a másik által való megsegítése, talán ezért van még erőm az utazásokhoz is, mihelyt az ember az evangéliumot hirdeti és valami értelmeset és jót csinál abban a percben megkapja hozzá az erőt.
Nagyon szerencsés embernek mondhatod magad az elmondottak alapján. Hogy fogadja a közönség az előadásaidat, mit tapasztaltál?
B.Gy.: Talán ez is hozzátartozik ahhoz amit mondtam, hogy a közönség sok esetben először hallja amit most egy pár mondatban elmondtam, azt a jellemzést, amit a Szent Koronáról elmondtam, feszülten hallgatja, én mindig állva beszélek, figyelem azt is hogy az utolsó sorban nem unják-e, és a közönség érdeklődése azon mérhető a leginkább, hogy amikor az előadásnak vége van és utána lehet feltenni kérdéseket, akkor nagyon sok kérdés van, tehát ezeknek az előadásoknak az lenne az értelme, ha az előadás alatt legalább annyit elérnék, hogy tovább gondolkodtatom az embereket, vagy valamiben megerősítem.
A tevékenységedet díjazták is nagyon szép és értékes díjakkal. Gondolom nagyon örültél ezeknek az elismeréseknek, ez a Magyar Páneurópa Unió sajtódíj, illetve a Magyar Örökség Díj. Fontos számodra az elismerés?
B.Gy.: Ez a kérdés a legbonyolultabb, mert engem soha nem motivált az, hogy valami elismerést kapjak, nekem otthon a szüleim azt mondták, hogy becsületesen kell dolgozni és akkor majd meglesz az eredménye és hogy semmilyen munka nem szégyen. Azt, hogy ezt a Páneurópa Unió Sajtódíjat megkaptam utána pedig még a Magyar Örökség Díjat, amit a magyar szellemi élet becsületrendjének is neveznek, azt én a mai napig sem tudom felfogni, nem értem, hogy ez miért van, annyi bizonyos, hogy annyi haszna van, hogy sok embernél számít, hogyha azt látja ilyen díjakat kaptam. Természetesen örülök neki, ezek nagyon nagy elismerések, a Magyar Örökség Díjazottak nevét őrzik a Magyar Nemzeti Múzeumban az utókor számára, ezt fel sem tudom fogni.
Felvidék.ma – A Pátria rádió nyomán. A 70 éves Batta Györggyel Bodri Eleonóra beszélgetett.
{iarelatednews articleid=”37433″}
