Az újév hajnalán akarva-akaratlanul hallgatjuk a jókívánságokat, nemcsak élőszóban, de a médiából is, vagyis az általunk nézett magyar televízióból.
Mert mit is nézhet a magamfajta magyar ember, akinek a szlovák televízió adása egyre idegenebb „Mégis csak itt élünk” – mondja a barátom, de ezt egyre jobban tudatosítják, azok a mindannyiunkat vállaló magyar testvéreink is, akiket még a szeretet ünnepén is zaklatott a hazai hatóság, mert itt akarnak maradni magyarnak, ahová születtek ők is és elődeik is. És csak ezért üldözik őket a szlovák hatóság emberei, mint ugyanezt téve (titokban) az átkos rendszer hasonló célú végrehajtói.
Visszatérve az eredeti mondandómhoz, a jókívánságokhoz: újra jó volt hallani, hogy Magyarország államelnöke, Áder János szólt hozzánk is, az országon kívül élő magyarokhoz, hogy ránk is számítanak, gondolnak.
Kellemes meglepetés volt az ünnepek előtt Semjén Zsolt miniszterelnök helyettes és Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár Csemadokhoz küldött levele, vagy Lezsák Sándor a Magyar Országgyűlés elnökének évenként küldött üdvözlete.
Nekem, nekünk, nagyon jól esett, hogy van egy Anyaországunk, ahová tartozunk mi is.
Évente a Pátria Rádió, meg a www.felvidek.ma portál jóvoltából, akit érdekel, hallhatja és olvashatja anyanyelvén a szlovák köztársasági elnök újévi jókívánságait. Olvashatjuk, hallhatjuk csak éppen hozzánk, nekünk nem szól.
Igaz, Gašparovič ezeréves múltról is beszélt az idei ünnepi szónoklatában a Nagy-Morva Birodalom kapcsán, de azt a közös múltat még véletlenül sem említette, amely által megmaradtak őseik itt az egykori magyar honban.
Gašparovič a szlovák állam tiszteletére is felhívta a figyelmet, meg a toleranciára és az összetartás fontosságára, de hogy az itt élő nemzetekkel való jó együttélésre nem gondolt, az megint csak szomorú számunkra, mert ez fordítva – részünkről rendszeresen – elhangzik.
Summa summarum: bennünket itt élő legnagyobb nemzetiséget (szerintük akár kisebbséget), még véletlenül sem vesz „szájára” ezen ország legnagyobb méltósága. Türelmet, méltóságot kér és jó emberekről is beszélt.
Azt hiszem mindezen elvárásoknak az itt élő magyarság eddig megfelelt.
Én a magam és valamennyi civil szervezetem nevében, a 20 éves múlttal rendelkező Szlovákia minden polgárának kívánok egy ember becsülőbb új esztendőt!
Dániel Erzsébet, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”37288,37302,37281″}
