A félrevezető cím ellenére magyar képzőművészek bemutatkozására került sor január 31-én a kassai Löffler Béla Múzeumban.
Magyarország kassai főkonzulátusa és a helyi Löffler Béla Múzeum szervezésében került sor a „Creative Transgressions” (Alkotó Áthágás) című csoportos kiállítás ünnepélyes megnyitójára, mely az Európa Kulturális Fővárosa program keretén belül Magyarország Külügyminisztériumának támogatásával valósult meg.
A kiállító művészek Bereczki Kata, Czigány Ákos, Duronelly Balázs, Milorad Krstic, Makláry Lilla, Orr Máté, Szabó Dezső, Szabó Franciska, Szöllősi Géza és Takács Szilvia. Közülük csak Makláry volt jelen.
A kiállítást megnyitó Somhegyi Zoltán művészettörténész, a tárlat kurátora a műsorfüzetben így vélekedett: „Jelen kiállítás olyan alkotók munkáit mutatja be, akik merészen lépnek át műfaji, technikai és mediális határokon, hogy ezáltal új lehetőségeket bontsanak ki jól ismert, vagy annak vélt megközelítésekből. A kreativitás így nem csupán valami újnak a létrehozását jelenti, hanem azt is, hogy miként lehet a hagyományos kifejezési és megjelenési formák innovatív felülírásával és keverésével újabb jelentésréteget létrehozni. Ennek változatait láthatjuk a művészeknél.”
Miután a kiállításnak otthont adó intézmény igazgatója, Mgr. Milena Gašajová üdvözölte az egybegyűlteket és afölötti örömét fejezte ki, hogy ebben a hónapban már negyedik alkalommal állítanak ki külföldi művészek a múzeumban, átadta a szót Czimbalmosné Molnár Éva főkonzulnak. Ő köszönetet mondott a magyar külügyminisztériumnak támogatásáért, melynek képviseletében Komáromy Andrea, a Kulturális és Tudománypolitikai Főosztály főosztályvezetője és munkatársa, Varga György, volt csehszlovákiai nagykövet, egykori kassai főkonzul érkezett e megnyitóra. A főosztályvezető asszony kifejtette, központi érdeklődési körük Közép-Európa. Amikor tavaly Maribor volt Európai Kulturális Fővárosa, fontosnak tartották jelenlétüket. Ez azzal is összefügg, hogy Magyarország látja el idén a Visegrádi Négyek elnöki pozíciója mellett, a Közép-európai Kezdeményezés elnöki teendőit is. Ezért ezt az évet Közép-Európa évének nyilvánították. Közép-Európa az a terület, ahol élünk és egyben ez a lehetőség felhívja a figyelmet a felvidéki potenciálra is. Ez társadalmi találkozás színhelye a kulturális sokszínűség jegyében, amit az Európa Kulturális Fővárosa program is magáénak vall. Ez átnyúl a határokon, ahogyan azt a vizuális művészetek is teszik. Kassa fölvállalja multikulturális hagyományait és így a mi fővárosunk is. Ez már csak a múzeumalapító Löffler Béla személyisége okán is izgalmas.
Somhegyi Zoltán kifejtette, a művészet határátlépés. A szakmát meg kell tanulni, de azután szinte mindent el kell felejteni, hogy művészet szülessen. Határátlépés nélkül csak iparosmunkát lehet végezni, átértelmezés nélkül minden csak lelketlen önismétlés. Egy jó mű utal az előzményekre és megelőlegezi a jövő alkotásait, benne vannak annak csírái, melyek egyben ezt majd meghaladják. Ebben a vonatkozásban minden mű sűrített művészettörténet.
A kiállítás címe tehát felhívó keringőre. A tárlatlátogató eltűnődhet a határok átlépéséből keletkezett munkákról. A méhviaszból, vörösrézből és növényekből készült Világom, világom c. munka Duronelly Balázs alkotása. A szobor egy áldott állapotban lévő férfit ábrázol női mellekkel. Nyilván Karinthy Frigyes gazdag embere inspirálhatta ezt az alkotást: „A kocsiból az embereket nézegette, férfiakat és nőket, és a végén megállapította, hogy a férfiakban van valami nőies, ellenben a nőkben sokkal több nőies van, mint amennyi férfias van más nőkben. Ennek az oka gondolta a gazdag ember, nyilván abban keresendő, hogy nincsen rendes munkafelosztás: a férfiakat is a nők szülik, meg a nőket is a nők szülik, ami rossz beosztás, mert így a nők rossz tulajdonságait a férfiak átveszik, a nők pedig hatványozzák. Úgy kellene csinálni, hogy a nőket a nők szüljék, a férfiakat ellenben a férfiak.”
Milorad Krstic Das Anatomische Theater I. (Anatómiai Színház) „Lambda printje” háromszemű emberének „kint van” a szemekkel összekapcsolt emésztőrendszere. Előtte az asztalon halcsont. Négy éve kétszájú, háromszemű malac született Kínában – jut eszembe. – A valóság mindig meghaladja a fantáziát. – Értetlenkedőnek halcsont! – hűti le asszociációs játékosságomat a kép alsó részlete. Ráadásul a háromszemű fenyegetően fölemeli villáját.
Czigány Ákos 16 üres oldalt mutat be, melyek azért mégsem annyira üresek. Ez a mű Charles Darwin munkájából nyerte inspirációját, mely az állatok és növények háziasítása folyamán bekövetkező változatosságot mutatja be. A kép kicsit barokkos hosszúságúra sikeredett címe szerint. A képtárban három arctalan személy egy nagyméretű kép előtt fényképezkedik Bereczki Kata akrilképén. Csak arctalan tömeg látogatná a tárlatokat? – tűnődöm el egy pillanatra és lopva körülnézek, hogy ellenőrzést tartsak. Azután egy „kézimókuson”, vagy „bokszerpockon” akad föl a szemünk. Szőllősy Géza több állatot is „átértelmezett”. Most az egyszer én kaptam kedvet áthágni a határokat. A szőrmók hátának kiképzése egy bokszer markolatához hasonlít. Tengerimalac mint harci eszköz. Ezt a határátlépő értelmezést a kép címe és a műsorfüzeten látható „használati utasítás” is megerősíti. Szabó Franciska meg régi ablakrámákat használt föl képkeretként. Gyakorlatias újrahasznosító átértelmezés. És környezetkímélő.
Most csak néhány alkotást ragadtunk ki kedvcsinálónak. A többit is tessék megnézni! Azok előtt is érdemes eláldogálni.
Hogy a látvány élvezetét elmélyítsen, utánanéztem a transgression kifejezés értelmének. Az angolban többértelmű szó. Genetikailag a heterózis sajátos esetét foglalja össze, mely bemutatja az egyedek szélsőséges megjelenési formájának hibrid utódját. Bibliai vonatkozásban Isten törvényeinek megsértését jelenti. Ahogy János apostol első levelében írja: „Aki bűnt cselekszik, törvényszegést is követ el, mert a bűn törvényszegés.” (3,4) Úgy látszik, bizonyos határokat azért nem lehet bűntelenül áthágni.
A műsorfüzetben a kurátor így összegzi véleményét: „Művészeti ágak és eltérő médiumok összevetése, természetes és mesterséges, reális és irreális egyéni vízió és kollektív valóság kapcsolódási módozatait figyelhetjük meg. Megannyi eltérő megközelítés, izgalmas felvetés, amely mind azt igazolja, hogy az alkotófolyamat szükségszerűen magával hordozza a kísérletezést, az új felfedezését, a határok kreatív átlépését.” 2013. március 3-ig mindenki maga győződhet meg, hogy ez mennyiben sikerült és valóban sűrített művészettörténetet képviselnek-e a kiállított művek. A kassai Magyar Műszaki Múzeum emléktábláján egy idézet volt olvasható Szent Gellérttől: Nisi enim esset ars, laborem quis posset tolerare? Ha valóban nem mestermunka a művészet, ki tudja elviselni? De ezt ki-ki döntse el maga a látogatás után.
Balassa Zoltán
