Egyre népszerűbb a kassai magyar nyugdíjasok Csemadok-bálja. Nem nehéz kitalálni miért. Jó a hangulat, remek a zene. Talán csak az első bálozók hiányoznak.
Idén február 9-én, szombaton a Lagúna étteremben tartották meg a délutáni órákban báljukat. Nem kell ahhoz feltétlen éjszaka, hogy az ember jól érezze magát és zülleni tudjon. Elég néhány kupica és vérpezsdítő muzsika, a többi jön magától. Ahogy a szervezők biztosítottak róla, eddig még soha senki sem távozott négykézláb. Darwin szomorúságára.
Béres Viktor, a „bálapa” röviden szólt a karnevál történetéről, majd Szinay Árpád frissen megjelent könyvét mutatta be gyermekkorának éveiről és tájairól, melyet a nagy és dicső Szovjetunió árnyékolt be. Szép kiállítású könyvében idéz egy anekdotát. A munkásparadicsom olyan volt mint Betlehem. Kívül csillagok, belül szamarak.
A nyugdíjasok nem kérették magukat, rögtön ropták a táncot, majd jött a hastánc. Brachfeld Siegfried óta tudjuk, nem mindegy, hogy a táncosnőnek megy vagy jár a hasa. A félreértések elkerülése véget leszögezhetjük, a két hölgynek járt a hasa, mint a motolla. Majd néhány családalapító tánc ellejtése után a Csemadok kassai szervezetének Őszirózsa nevű csoportja adott műsort. A lakodalmas hangulatot teremtett. Ahogy illik, a menyasszony eladó volt. Vették is mint a krumplicukrot! Így a közönség is bekapcsolódott a lakodalomba. De nincs még egyenrangúság, mert a vőlegény nem volt eladó.
Ezután folytatódott a kötetlen szórakozás és beszélgetés. Az egyik hölgy kiváló táncdalénekesnek bizonyult. Nem is tudom, miért nem rendeznek a nyugdíjasok körében énekversenyeket. A 92 éves Pista bácsi táncra perdült. Lehet azért vannak ilyen jó génjei, mert Dzsingisz kánt felmenői között tudhatja. És ez nem vicc. Ez családfákkal, levéltári adatokkal igazolható. Fia most ment nyugdíjba. Felemlegettük az egykor nála fogyasztott fügeszalámit, amit torkos vadászkutyája csent el. Vacsora várta a bálozókat. Mert harapni kell, de semmi esetre sem a fűbe! Természetesen tombola nélkül nincs valamire való bál! 20 centért mindenki megvásárolhatta a szerencséjét. Valakire azután rá is mosolygott.
Ismét bebizonyosodott Jókai Mór mondása, öregember nem vén ember. Lehet, hogy ez régen is így volt, amikor Kassa parlamenti képviselőjeként tapasztalhatott valami hasonlót? Ahogy az egyik hölgy mosolyogva mondta nekem, egyesek bottal jönnek, de itt megfeledkeznek róla és ropják a rock-and-rollt, csak úgy porzik a parketta.
Örülnénk, ha Kassán nem csak a magyar nyugdíjasok szaporodnának. Üdvös lenne, ha a többi korosztály is bizonyítaná vitalitását. A nyugdíjasok példával járnak elől. Köszönjük!
Balassa Zoltán
