37808

Videoinstallációkat alkotó felvidéki magyar művészek mutatkoztak be Kassán. Ez volt az első olyan kiállítás Szlovákiában, ahol videoművészettel, videoinstallációkkal foglalkozó felvidéki magyar művészek mutatkoztak be.

Az internetes oldalaknak bizonyára örülnek azok a videoművészek, akik ily módon tudják megismertetni alkotásaikat a nagyközönséggel. Kassán a múlt év végén egy kiállításon is bemutatkozhattak a műfaj felvidéki magyar képviselői. A kiállításon olyan videoinstallációkat állítottak ki, amelyeket a víz ihletett.
A besztercebányai Művészeti Akadémia magyar ajkú prodékánja, Suchoža József szobrászművész, a félig magyar, félig holland származású Linda Van Dalen, illetve a Budapesti Képzőművészeti Egyetem kassai diákja, Pribék Gábor mellett bemutatkozott alkotásával a kassai ifj. Szaszák György is. Videoinstalációjával az élet elementáris függőségeire próbálja felhívni a figyelmet. Vízzel megtöltött fehér léggömbökre aktfotókból készített animációkat vetít. Ebben az esetben a víz életadó szimbólum, amely az anyaméhben izolálja a kapszula formában megjelenített magzatot. A kapszula persze előbb-utóbb szétpukkad, utalva a mulandóságra, pontosabban arra, hogy a legbiztonságosabbnak hitt menedék sem sérthetetlen.
ifj. Szaszák György így nyilatkozott a Szlovák Televíziónak: A video art művészet nem mondanám, hogy új, hiszen ez már a ’60-as, ’70-es években beindult. Főleg Amerikában, a popkultúrával jött ez be, de nem ért késve Szlovákiába se. Bartusz György vagy Rónay – de sorolhatnám tovább is a magyar és szlovák neveket – szintén már a kezdetektől használták a videót mint elemet az alkotásaikban. A mostani fiatalok kicsit másképp értelmezik a video artot, mint a nagyok, akik ezt elkezdték. Néha megpróbálják más irányba vinni, a videoinstallációba, egy interaktív objektumba. Nagyon jó alkotások születnek így Szlovákiában, konkurenciaképes a szlovák kortárs művészet.
A bodrogközi születésű Suchoža József szobrász videoinstallációs alkotását Mózes könyve ihlette. A Személyes Mózes azt a pillanatot eleveníti meg, amikor a tenger megnyílt a nép előtt. A monumentális videoprojekció lényegében egy vízfal, amely ebben az esetben egy képzeletbeli határ az aktív és passzív lét, a reális és az irreális csapások között. Ez a vonal a művész szerint egy határszimbólum a magyar és szlovák kultúra között, vagy ahogy Suchoža József mondja, nemzetiségek, más vallások közötti pulzáló, élő határ, amely mindig mozog és soha nincs állandó helyen. Véleménye szerint a fiatal szlovákiai videoművészek sem számban, sem tehetségben nem maradnak el a nyugati országok alkotói mögött. A videoművészetnek pedig megvan az az előnye, hogy a befogadó számára könnyen hozzáférhető.
A video egy használati eszköz, amely a legközelebb áll az emberekhez, a televízió vagy az internet révén elérhető, lényegében haza kapja a terméket – vallja Suchoža József.
A piros kabátos kislány maga az egyén, aki a háttérből szemléli az ismétlődő jeleneteket. Legyenek azok akár politikai, kulturális, vallási, vagy más események és azok alakulása.
Videomunkáikkal a budapesti Képzőművészeti Egyetem növendékei, Révész László tanítványai is képviseltették magukat. Révész László úgy látja, nagyon sok a tehetség és számos kiváló alkotás születik, de kevés emberhez jut el. Révész László elmondta, hogy ennek a menedzselése, hogy eljut-e az emberekhez, lényegében kollektív dolog. A szikrák megvannak, a reakciók megvannak, ha úgy veszem az a globalizációs jóslata Negrinek az Empire című híres könyvében, hogy Kelet-Európa el fogja veszteni az arcát, ez nem valósul meg. Én egy nagyon erős ellenreakciót érzek, és látom azt, hogy gondolatilag felépülnek a dolgok, esetleg el is készülnek, hogy ez mennyire tud eljutni azokhoz akiknek erre szükségük van, ezért sokat kell hogy tegyünk. Itt van egy nagy lemaradás, a fórumai nincsenek meg ennek.
Egy másik teremben a Kassai Képzőművészeti Egyetemről Bartusz György, a Pozsonyi Képzőművészeti Egyetemről Németh Ilona, valamint a Budapesti Képzőművészeti Egyetemről Révész László válogatásában videomunkákat vetítettek.
Frenyo Júlia, Budapestről így nyilatkozott: „erre a kiállításra olyan munkákkal készültünk, amik egyszerűen videoinstallációk, amelyeket szigorúan csak mi magunk készítettünk. A fénykép is más, a festmény is más. A video az egy időbeli művészet, ilyen téren többet mond, mint egy kép. Ezzel nem alábecsülöm a képet, hanem más dimenzióba helyezem.”
Révész László szerint a video egy olyan korszakba ért, amelyben a tudás és az egyéniség a fontos.
Révész László: „Azt hiszem van két irány, az egyik a kollektív tudásokat akarja gyűjteni, a másik meg a szubjektumnak a szerepét akarja megerősíteni. Van még más is, de ez a két irány a fontos, amely egy létező tudást akar átadni, egy létező technikát akar keresztül préselni rajtunk, illetve amikor megmutatja az embernek ezt a gazdagságát, személyiségének a szabadságából adódó pozitív élményt.”
A kiállítás – mely a „Kassa, Európa Kulturális Fővárosa 2013″ programsorozat részeként valósult meg – szervezői további pályázatokon dolgoznak, hogy a műfajt szélesebb körben és népszerűsíthessék.

Szlovák Televízió és Duna TV nyomán Felvidék.ma