38556

Királyhelmecen, a Lorántffy Zsuzsanna BFT és az MKP Királyhelmeci Helyi szervezete 1848-as ünnepi megemlékezésén Dr. Latorcai János, a Magyar Országgyűlés alelnöke a következő ünnepi beszédet mondta:

„A porszemet, mely csak magában áll
Elfúja egy kis szellő, egy lehellet;
De hogyha összeolvad, összenő, ha
A porszemekből szikla alakúl:
A fergeteg sem ingathatja meg!”

Elnök Úr! Főkonzulasszony! Alelnök!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ünneplő Közönség!

1846-ban két évvel a forradalom kitörése előtt Koltón, e szavakat vetette papírra Petőfi Sándor, aki Erdélyben című költeményében oly előrelátóan, mondhatni látnoki képességgel vizionálta a magyarság sorstragédiáját.

A történelem során rengetegszer a széthúzás vett rajtunk erőt. De voltak évek, évtizedek, amikor képesek voltunk összefogni és együtt dolgozni nemzetünk felemelkedésért.
Az 1848-49-es forradalmat és szabadságharcot is megelőzte a reformkor magyarságtudatának feléledése, a közös nyelv és kultúra kivirágzása, az együvé tartozás közösségi élményének mindennapi meg- és átélése. Ez a hajtóerő volt az, ami olyan szellemi és emberi nagyságokat volt képes kitermelni, akikre máig mindannyian büszkén emlékszünk és ez volt az, ami egy középkori elmaradott országot modernizált és visszaadta annak önbecsülését.      

165 éve valamennyi márciuson ebből a megújulásból merítve tölti el szívünket a bizakodás, a hit és a remény, hogy március idusa végre meghozza valamennyiünk számára a hőn áhított tavaszt, az összetartozást és az igazi tetteket, a jövő feltételeit. A 165 évvel ezelőtti eseményeket a Pozsonyi országgyűlés honatyáinak bölcsessége, a pesti Pilvax kávéházban gyülekező, a nemzet akaratát. megtestesítő ifjak lelkesedése és a forradalom Európából érkező lángja együttesen indította el. Ma erre emlékezünk, a forradalom hősei előtt tisztelgünk. Nyitott szívvel és kutató értelemmel tekintünk vissza e nap soha el nem halványuló dicsőségére, amikor a nemzet egy emberként, egy akarattal állt a szabadság és a függetlenség zászlaja alá, vállalva az elkerülhetetlen harccal járó áldozatokat is.
A forradalmi hevületben eltérő egyéniségek álltak a harc és az eszme szolgálatába, de a vágy, az akarat közös volt bennük. Kossuth Lajos erről így vallott: „A márciusi napok nem ember míve. Az örökkévaló Istené. Nekem csak annyi. mívem volt benne, hogy határozottan megragadám az események fonalát.,,
Széchenyi ugyanerről azt írta: „Az én politikám biztos volt… de lassú. Kossuth egy kártyára tett fel mindent, és legalább annyit nyert a hazának, mint amennyit az én politikám tán húsz év alatt sem bírhatott volna előállítani.”
„A Haza bölcse”, Deák Ferenc tele volt félelmekkel:„Oroszok nyomnak el bennünket, vagy ismét az ausztriai hatalom, vagy talán a legborzasztóbb anarchia, ezt csak Isten tudja”. Mégis teljes tudásával és odaadásával állt a forradalom szolgálatába, annak ellenére, hogy világosan látta: „.A jövő áldozatokat fog tőlünk kívánni, miket meg kell adnunk, de két dolog az, mit áldozatul hozni semmi esetben sem lehet: a haza függetlensége és a becsület.”

Tisztelt ünneplő Közönség!
A márciusi ifjak kiáltványa, a Tizenkét pont fogalmazta meg hazánk történelmében legelőször a demokratikus jogállamiság követelményét, követelve a sajtószabadságot, a cenzúra eltörlését, a független, felelős minisztériumot, az évenkénti országgyűlést, a törvény előtti egyenlőséget, a közteherviselést, a jobbágyviszonyok eltörlését, a nemzetőrség felállítást és a politikai foglyok szabadon bocsátását.
A nemzet nagyjainak „titka” abban rejlett, hogy a létkérdésekben világosan látták a megoldás lehetséges útját, hogy megértették, itt a nyugat és a kelet határán jövőnk csak akkor lehet, ha Európa irányában haladunk, de meg- tartjuk, ápoljuk saját, különleges keleti gyökereinket, kivételes kultúránkat. Azt is felismerték, hogy mindig csak saját magunk erejére támaszkodhatunk, hogy éltünk minden percének kettős szorításában csakis belső tartalékaink mozgósításával, lehetőségeink, és tehetségünk kiaknázásával lehet remény fennmaradásunkra.
Félreérthetetlen ez az üzenet: szebb, emberi életünk csak akkor lehet, ha megbecsüljük múltunkat, elfogadjuk, hogy a múlt és a jövő között a jelen feszíti az összekötő hidat, és a jelenben mindent megteszünk a megosztottság, a kishitűség ellen, a nehézségek elhárítása érdekében, s tesszük ezt úgy, hogy közben megőrizzük magyarságunkat.  

Tisztelt ünneplő Közönség!
1848-49-ben az emberek számára nem az volt a kérdés, hogy saját karrierjüket építve magára hagyják szülőföldjüket, hanem az, mit tehetnek azért, hogy országukban jobban, honfitársaikkal békességben élhessenek és gyarapodhassanak, s hogy a Kárpát-medencében élők valamennyien részesülhessenek ebben. S talán leginkább az vezette őket, hogy egy olyan országban élhessenek, ahol a birodalmi érdekek helyett saját ügyeikről szabadon, maguk dönthessenek.

1848-ban ezt nem engedte a regnáló hatalom, s a forradalom szabadságharcba csapott át.
Itt, Bodrogköz lakói közül is sokan fegyvert fogtak a haza ügye mellett és vitézségükkel beírták nevüket a magyar történelem legdicsőbb lapjaira, mint ahogy azt tette Marschalkó Tamás honvéd őrnagy, vagy éppen br. Sennyey Lajos, aki Zemplén megye lovas nemzeterőivel vett részt az erdélyi hadjáratában. 
Sajnos hiába volt sok áldozat, a vidék és a város, a közemberek és a nemzeti érzelmű főrendek összefogása szabadságharcunkat Aradon szimbolikusan és szó szerint is vérbe fojtották.
A nagy nyugati nemzetek győztes forradalmakra, világtörténelmi győzelmekre emlékeznek, a mi elbukott forradalmainkat sorra elárulták. Sőt hozzájárultak ahhoz, egyesek pedig még gerjesztették is azt a folyamatot, amely oda vezetett, hogy a lélekben oly sokszor megosztott és megtépázott magyarság fizikailag is darabjaira hulljon. 
Ezt az állapotot tovább rontotta a rendszerváltást megelőző 40 év, mely során az ország vezetése képtelen volt, de azt hiszem nem is akart semmit sem tenni a határon túli magyarság megmaradásáért.  

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ünneplő Közönség!
A mai magyar kormány, számára létfontosságú, hogy a világ minden táján élő és nemzeti identitását őrző magyart, ha másként nem is, de legalább lelki és eszmei síkon összekapcsolja.
Az új Alaptörvény ennek szellemében fogant s annak Alapvetésében kimondja:
„Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva, felelősséget visel a határon kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogatja magyarságuk megőrzéséért való törekvéseiket, egyéni és közösségi jogaik érvényesítését, közösségi önkormányzataik létrehozását, a szülőföldükön való boldogulásukat, valamint előmozdítja együttműködésüket egymással és Magyarországgal.”  

Létfontosságú, hogy a magyarok bárhol is éljenek a világban megélhessék magyarságukat.
Akkor az oszd meg és uralkodj ősi római elvet követő Habsburgok hatalmi politikája volt ennek a gátja, ma a kozmopolitizmus és azok a szélsőséges soviniszta törekvések, amik egy nemzetet nem valami mellett, hanem valamivel szemben akarnak definiálni.
Éppen ezért különösen fontos, hogy az anyaország hathatós segítséget nyújtson mindazok számára, akik külföldre szakadva is megőrzik magyar identitásukat, és hogy élő kapcsolatot tudjunk létesíteni a világ magyarjai között.
Ezt felismerve indítottuk el a Határtalanul! programot, melynek lényege, hogy minden magyarországi diák – intézményes formában – találkozhasson határon túli magyar közösségekkel, azok tagjaival és hogy minden külhoni gyerek kapjon anyagi segítséget is, aki magyar iskolába vagy óvodába jár.

A kormány világosan látja, hogy a magyar nemzet sajátos történelme következtében három pilléren nyugszik.
Az egyik az anyaországi, a másik Kárpát-medencei magyarság, a harmadik pillér pedig a diaszpóra magyarsága. Akármelyik pillér sérül, akkor a nemzet egésze csorbul.
Mert ahogyan azt, a mártírsorsú Mindszenty bíboros oly éleslátóan megfogalmazta: 
,,Az a háromfajta magyarság, amely ma a világon él, az egy magyarság! Csonkamagyarország, az elszakított magyarság és az öt világrész emigráns magyarjai egy nemzet.”

Ez legyen álmainknak, tetteinknek és magatartásunknak is rugója az élet minden napján!
Ha ezt szemünk elől nem veszítjük, akkor jó úton járunk.
A magyarok Istene adjon ehhez erőt, kitartást és megtartó szeretetet, nemcsak ilyenkor nemzeti ünnepünkre emlékezve, hanem a hétköznapok szorításában egyaránt.

Köszönöm a figyelmüket.

{iarelatednews articleid=”38493″}

Képek a királyhelmeci megemlékezésről:

{japopup type=”slideshow” content=”images/stories/_esemenyek/2013/03/38556-1.jpg, images/stories/_esemenyek/2013/03/38556-2.jpg, images/stories/_esemenyek/2013/03/38556-3.jpg, images/stories/_esemenyek/2013/03/38556-4.jpg, images/stories/_esemenyek/2013/03/38556-5.jpg, images/stories/_esemenyek/2013/03/38556-6.jpg” width=”150″ height=”250″ title=”Nagyítható” }Nagyítható{/japopup}