Magyarország Kassai Főkonzulátusa március 14-i fogadásán, Kassán a Művészetek Házában magyar állami kitüntetésben részesítette Tóth-Pál Gyulát, Csurilla Erzsébetet és Tóth Sándort. A kitüntetéseket Czimbalmosné Molnár Éva főkonzul adta át.
Magyarország köztársasági elnöke a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést adományozta Tóth-Pál Gyulának, a felvidéki magyarság szolgálatában kifejtett értékalkotó tevékenységéért.
Tóthpál Gyula fotóművész 1941. október 2-án született a bodrogközi Perbenyikben. Már gimnazistaként cikkeket, tudósításokat írt különböző újságokba, majd átváltott a fényképezésre. Előbb fotóriporterként kisebb-nagyobb események tudósítója, majd képbeszámolói közt egyre szaporodtak a stilizált világ beszédes látomásai. 1959-től rendszeresen közlik fényképeit szakfolyóiratokban és más sajtókban. A HÉT című képes hetilapon kívül, együttműködött a Pravdával, az Új Szóval, a Nové slovoval, a Besedával, az Új Ifjúsággal és az Irodalmi Szemlével. Első önálló kiállítását 1966-ban Pozsonyban rendezték. 1968-ban lett az Új Szó c. magyar nyelvű napilap fotóriportere, fotószerkesztője. Közben hazai és külföldi fotólapok, fotószakemberek is felfigyeltek munkájára. 1970 decemberében Prágában Arcok, utak, pillanatok című kiállításával ért el nemzetközi fotósként komoly sikert. 1975-ben lett tagja a Szlovák Képzőművészeti Alapnak, s azóta szabadúszó művészként folytatja tevékenységét.
Fotóművészete elismeréseként az évek során számos kitüntetésben részesült. Az 1971-es Berlini Fotóművészeti Világkiállításon, hét képből álló ciklusát ezüstéremmel jutalmazták.
Rendkívül sikeresnek mondható az esztétikailag elmélyültebb képeket tartalmazó, Elementáris Szimmetria címet viselő önálló kiállítása, amely az 1978-as pozsonyi bemutatását követően számos külföldi és hazai helyszínen is megrendezésre került. A művész e képeivel közönség elé lépett például Tokióban, Prágában, Krakkóban, valamint magyarországi megyeszékhelyeken, illetve számos hazai művelődési házban és múzeumban.
2001-ben a sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Múzeumban került sor századik önálló tárlatára. 2003-ban munkásságát a Szlovák Köztársaság Ezüstplakettjével ismerték el, majd 2006-ban elnyerte a Posonium Irodalmi és Művészeti díjat, életmű kategóriában.
Jelenleg Királyhelmecen él, néhány éve költözött vissza szűkebb pátriájába, a Bodrogközbe.
Magyarország köztársasági elnöke a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést adományozta Csurilla Erzsébetnek, a szórvány közegben, a magyar népi kultúráért folyamatosan végzett művészetileg és emberileg kiemelkedő életművéért.
Csurilla Erzsébet 1946. május 31-én született Abaújszinán. Tagja volt a Rozmaring Néptáncegyüttes gyermek-, majd felnőtt csoportjának, később a csoport koreográfusa, vezetője lett. Vezetése alatt a Rozmaring Népi Táncegyüttes több alkalommal is elnyerte a Zselízi Országos Népművészeti Fesztivál Nagydíját. Gyakran szerepelnek magyarországi rendezvényeken, így a budapesti Szent István-napokon, a Parádi Palócnapokon, az Adácsi Búcsún, a Nagykállói Fesztiválon, Nyíregyházán, a Gyümölcsfesztiválon, a mezőkövesdi Matyóföldi Folklórfesztiválon, és rendszeresen járnak Bogácsra és a határ menti magyar településekre.
A magyar népdalok és népi tánc szeretete egész életét végig kísérte. Keze alatt százak tanulták meg szeretni és művelni a magyar hagyományokat.
Csurilla Erzsébet alapítója és vezetője a Rozmaringsarj Gyermektánccsoportnak. A több mint 20 éve alapított gyermektánccsoport Felvidék legjobb együttesei közé tartozik. Résztvevői és díjazottjai a járási és kerületi versenyeknek, legyen az a Bíborpiros Szép Rózsa népzenei vetélkedő, vagy a Gombaszögi Országos Kulturális Ünnepség. 2012–ben Isztambulban nagy sikerrel szerepeltek egy nemzetközi gyermekfesztiválon.
Csurilla Erzsébet alapítója a helyi Hagyományőrzőknek. 2010-ben Dunaszerdahelyen a Bíborpiros Szép Rózsa népzenei vetélkedő országos versenyén Nívódíjat, a budapesti Vass Lajos Kárpát-medencei Népzenei Fesztivál döntőjében pedig Vass Lajos Kiemelt Nívódíjat nyertek.
Alapító tagja a Csereháti Művészeti Egyesületnek, amely 32 művészeti csoportot működtet a régióban, a Bódva-völgyében, a Hernád és a Kanyapta mentén. Egész estét betöltő műsorok rendezője, valamint több nagyrendezvény szervezője, emellett a Kassa-környéki népviseletek és szokások gyűjtője. Számtalan díj és kitüntetés tulajdonosa, Budapesten „a magyar kultúra határon kívüli ápolásáért” a Magyar Kultúra Lovagjává ütötték.
Magyarország köztársasági elnöke a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést adományozta Tóth Sándornak, a felvidéki magyarság megmaradásáért, az anyanyelv megőrzéséért végzett oktató-nevelői munkája elismeréseként.
Tóth Sándor 1950-ben született Pelsőcön. A rozsnyói gimnázium magyar tagozatán érettségizett, majd 1972-ben a nyitrai Pedagógiai Főiskolán végzett magyar-német tanári szakon. 16 évig volt a Szepsi Magyar Tanyítási Nyelvű Alapiskola tanára. A mindennapi oktató-nevelői munka mellett bekapcsolódott a város és a környéke kulturális életébe. Évtizedek óta a Szép magyar beszéd és a Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Verseny sikeres felkészítő tanárai közé tartozik.
1988-ban Rozsnyóra került, ahol a magyar iskola igazgatója lett. Iskolaigazgatóként szívügye volt a kreatív pedagógusok ösztönzése, motiválása. 1995-ben megszervezte az első Országos Pedagógustalálkozót, mely a Czabán Samu Országos Pedagógiai és Kulturális Napok nevet viselte. 1997-ben a kétnyelvű bizonyítványok kibocsátása miatt az akkori politikai hatalom igazgatói posztjáról érdemtelenül visszahívta. A zaklatás és meghurcoltatás a rozsnyói református közösség által alapított alapiskola megszervezésével és megnyitásával ért véget, ahol Tóth Sándor pedagógiai pályafutása révbe ért. Évekig volt az iskola helyettese, majd igazgatója.
Az SZMPSZ alapító tagjai közé tartozik. A mindennapi munka mellett két választási időszakban a Csemadok Rozsnyói TV elnöke volt , s jelenleg is segítője, szervezője a járás és a város kulturális életének.
Felvidék.ma
További fényképek a Képgalériánkban ITT>>>.
Fotó: Zborai Imre
{iarelatednews articleid=”38494″}
