Az Országgyűlés Nemzeti összetartozás bizottságának autonómia albizottságának április 16-i ülését követően Berényi József MKP-elnök az Echo Televízió stúdiójának a vendége volt.
Mikorra valósulhat meg a Felvidéken az autonómia?
– Ez a kérdés ma ott tart, hogy ehhez miként tudjuk mozgósítani a Felvidéken élő magyarokat, illetve hogyan tudjuk áttörni a szlovák ellenállás falát. Ma 110 ezerrel vagyunk kevesebben, mint húsz évvel ezelőtt. Ha a világban valamilyen működő modellt keresünk, akkor nem találunk mást, mint az autonómia-modelleket Nyugat-Európában, melyeknek áthozatala életbevágóan fontos a szlovákiai magyarság szempontjából. Természetesen egy eszközről van szó, egy olyan eszközről, mely Nyugat-Európában már bizonyította, hogy megtudja menteni a közösséget a felszámolástól, illetve attól, hogy asszimilálódjon, elköltözzön, vagy egyszerűen egzisztenciálisan megszűnjön.
Az ülésen arról is szó volt, hogy a fiatalok figyelmét is fel kellene kelteni arra, hogy magukénak érezzék az autonómiáért való törekvést
– A fiatalokat sem lehet természetesen „egy zsákba rakni”, különféle csoportosulások vannak köztük is. Van egy réteg, mely igenis igényli, követeli, hogy minél határozottabban képviseljük az autonómiát. Igaz, van egy másik réteg is, mely sajnos, hatása alatt van annak a szlovák propagandának – és ez az egyik fő probléma! -, mely szerint az autonómia határmódosítást vagy véres szlovák-magyar konfliktust jelent. Pedig egyáltalán nem erről van szó! Az autonómiák rendkívül békés módon működnek több európai országban. A fiatalok számára azt is el kell mondanunk, hogy ez nem csak a magyarságunk megmaradásáról szól, hanem az általunk lakott régiók fejlesztéséről is. Erre szükségünk van, hiszen régióinkban nagy a munkanélküliség, rosszak a közutak, rossz a közbiztonság. Elmondhatjuk, hogy azokon a helyeken, ahol magyarok élnek, ott a szlovák kormányzat nagy aktivitást nem fejt ki. Ezért kell, hogy saját kezünkbe vegyük az irányítást.
Ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy kell-e autonómia, akkor amiatt, amit az előbb mondtam, hogy ez egy fogalom-változtatáson ment át Szlovákiában, azt mondják az emberek, hogy nem kell. Még a magyarok is. De ha azt kérdezzük, hogy vegyük-e saját kezünkbe a minket érintő dolgokat, akkor azt mondják, hogy igen. Erre kell építenünk, és ezért vagyunk óvatosak itt-ott ezzel a fogalommal, de körbeírva meg túl bonyolult…
Ehhez képest azt látjuk, hogy folyamatos jogsértések vannak a magyar polgárokkal szemben. Sorra veszítik el szlovák állampolgárságukat. Az EU mennyire alkalmaz kettős mércét ez ügyben? Azt már látjuk, hogy a kettős állampolgárság ügyében nem emeli fel a szavát, amikor autonómia-törekvésekről van szó, támogatást akkor sem kapnak…
– Itt arról is beszélnünk kell, hogy miben látják azt a 110 ezres népességfogyásunk okát?! Ha az Európai Unió komolyan veszi az értékrendjét, akkor ebben az esetben már most megfigyelőket kellene küldeni Szlovákiába, illetve tényfeltáró csoportokat kellene alakítani az Európai Bizottságon belül. Hasonlóan Romániát és Szerbiát tekintve is. Ebben a kérdésben viszont az Európai Unió teljesen passzív. Az értékek addig működnek az EU-n belül, ameddig az érdekek úgy kívánják, illetve amíg egy közösség biztonságpolitikai tényezőnek számít egy térségen belül. Mivel mi rendkívül békésen, alkotmányos keretek között próbáljuk érvényesíteni a jogainkat, úgy tűnik, az EU nem is vesz bennünket észre. Ezért is volt fontos, hogy Marosvásárhelyen tüntetés volt. Mi is próbálkoztunk hasonló összejövetelekkel 2009-ben, 2011-ben. Valószínű, hogy az EU számára nem egy értékrend vagyunk, hanem egy biztonságpolitikai kérdés, és ennek megfelelően kell megfogalmaznunk önmagunkat.
Sokan mondják, hogy az autonómiát, az önkormányzatiságot nem tudják a határon túli magyarok önerőből elérni. Ehhez meg kell erősödniük. Ehhez azonban az is kell, hogy a felvidéki magyar politikusok összefogjanak. Erre mikor kerül sor?
– Van rá igyekezet. Körülbelül egy évvel ezelőtt aláírtunk egy dokumentumot a Most-Híddal és a Kerekasztallal, amelyben szó van az önkormányzatiságról is. Nyilván egy hármas dokumentum másként néz ki, mint ahogy a Magyar Közösség Pártja fogalmaz. De valóban így van, önerőből nehéz célt érnünk. A kilencvenes években, amikor Szlovákiában sikerült előrelépnünk néhány bennünket, magyarokat érintő kérdésben, akkor az EU, az Európa Tanács és az EBESZ is támogatott bennünket, persze a magyar diplomácia segítségével is. De akkor Szlovákia még az európai integráció előtti állapotban volt, a gond ott van, hogy amióta az integráció megtörtént, azóta tulajdonképpen Szlovákia az ajánlásokat nem veszi komolyan. Ha az ajánlások kötelező érvényűvé válnának, azaz nem ajánlások, hanem kötelezettségek lennének, akkor előbbre léphetnénk. A magyar diplomáciának az is a feladata lenne, hogy a kilencvenes években kialakult, de azóta elavult kisebbségvédelmi modellen Európában változtassunk.
Az ülésen felvetődött az is, hogy a szlovák politikának talán az a szándéka, hogy a Felvidéken megtörténje a magyarság teljes, végleges felszámolása…
– Többször elmondtam már, hogy Szlovákiában nemzetállam építése folyik. Az ott élő magyarságot nemzetpolitikai veszélyforrásnak tekintik, és ennek megfelelően nem adják meg a megfelelő jogokat, pénzügyi és intézményi hátteret ahhoz, hogy meg tudjunk maradni. Sajnos a nemzetállam építésének lépten-nyomon látjuk a kézzelfogható bizonyítékát, a cél nem az, hogy bennünket megmentsenek. Ha nem így lenen, akkor a nagy méretű létszámcsökkenésünket követően a szlovák demokraták ma már párbeszédet folytatnának velünk, de ez nem történik.
{iarelatednews articleid=”39070″}
