Nagy kérdés, végül is hogyan kezdjünk el egy színdarabot? Már Molnár Ferenc is sokat rágódott ezen, erről szólt a Játék a kastélyban, s most Jámbor József is ezzel a felvetéssel indítja Robert Thomas 8 nő című bűnügyi játékát a kassai Thália Színházban.
Ahol egyébként nem ismeretlen az egykori színészből bűnügyi komédiák szerzőjévé avanzsált, immár több mint húsz esztendeje halott francia, akit ma is rendszeresen játszanak magyar nyelvterületen is.
Pár éve a 8 nő François Ozon filmje zenés filmje (Krishna Levy) jóvoltából világhírnévig jutott, s számtalan szakmai díjat is besöpört. Ozon a leghíresebb francia színésznőket (Catherine Deneuve, Isabelle Huppert, Emmanuelle Béart, Fanny Ardant, Danielle Darrieux, Virginie Ledoyen, Firmine Richard, Ludivine Sagnier, Dominiyue Lamure) gyűjtötte csokorba, akik természetesen éltek is a kínálkozó lehetőséggel.
De mint mondtam, Robert Thomas járt már Kassán még 1991-ben, amikor a Szegény Dánielt mutatták be Dezsényi Péter rendezésében, Dudás Péterrel (aki a 8 nőben az egyedüli férfi), Fabó Tiborral, Bocsárszky Attilával, Sárközy V. Zsuzsával, Várady Bélával, Gombos Ilonával, Illés Oszkárral és Kassai Csongorral.
A 8 nő, amely megírása után pár évvel Bozóky István rendezésében már magyarul is megjelent a Vidám Színpadon, ma is több magyarországi társulat repertoárján van, legfeljebb a címe változik hébe-hóba, hisz játszották már A gyilkos köztünk van, de Nőnek lenni nehéz címek alatt is. Kassán megtartották az eredeti címet, jogproblémák miatt a tervezett zenei betétek végül elmaradtak.
Mivel bűnügyi komédiáról van szó, nem ildomos a darab történetét elárulni, legyen elég annyi, hogy Thomas összezár nyolc nőt karácsony táján egy világtól elzárt vidéki villában, miközben a ház ura késsel a hátában holtan fekszik. Gyorsan kiderül, hogy a gyilkos a házban van, s a nyolc nő elkezdi a hajszát, vajon közülük ki is lehet a családfő gyilkosa. Indoka mindenkinek van, ugyanis senki sem az, akinek látszik.
Jámbor Selmeczi Bea dramaturggal beépíti az előadásba magát a családfőt, aki a felvonások elején meg is jelenik, hogy narrálja a cselekményt, míg a legvégén felhívja a figyelmet arra, hogy egy darabot többféleképpen is be lehet fejezni, ahogy értelmezni is.
Nádasdy Kálmán, a legendás magyar rendező, pedagógus szerint a jó szereposztás fél siker, s főleg amatőr társulatoknál ajánlott, s valószínűleg Jámbor József is ebben bízott, s ez a része az előadásnak működőképes is. A kassai Thália nyolc színésznője kap lehetőséget arra, hogy a színpadon összezárva egymásnak veselkedjen, s felszabadítsa a darab által felkínált indulatokat.
Sok újat, Rák Viki kivételével persze nem látunk, mindenki hozza a már számtalanszor látott és unalomig ismert figuráját, s mintha Jámbor nem is igen akart volna mást, mint biztonsági futamot lebonyolítani. Dió Zoltán és Herczeg Zoltán rendezői balra eltolt, fehérbe burkolt, a Művészet című előadás hatását mutató, egészében nézhető díszlete és Komlódy Judit a figurákat eleve beskatulyázó jelmezei (meg)adják az előadás alaphangját, amely hol tempósabban, hol kevésbé halad a Thomastól elvárható meglepő végkifejlet felé.
Selmeczi Bea az egyébként tényleg szellemes dialógusokat még megspékeli (vagy kicseréli) magyar szerzők (Mikszáth, Szerb, Szepes) kevésbé sikeresen válogatott idézeteivel, de ezek nem elősegítik, hanem kifejezetten lelassítják a történetet, s inkább feloldják a darabbéli feszültséget, amelynek intenzitása különben is igencsak ingadozik.
A nyolc nő igen gyorsan elfeledkezik arról, hogy tényleg halott van az emeleti szobában, bár akad közöttük egy-kettő, akinek érzelmileg is lehetett eredetileg némileg köze Marcel Bernardhoz, a sikeres íróhoz. Gondolok Gabyra (Kövesdi Szabó Mária), a feleségére, aki ugyan újabban a kiadójával csalja, de mégis még mindig házastársi kötelék fűzi őket egybe. Vagy a lányai, akik közül egyedül Catherine (Lax Judit) mutat érzelmeket a halott papa irányába, a többiek inkább szeretnének kikerülni a kínos helyzetből, s a vádlott szerepköréből. S mint már fentebb jeleztem, Jámbor biztonsági előadásra törekedett, így mindenki azt hozza, amit már sokszor láttunk tőlük.
Egyetlen kivétel akad, s ez Rák Viki, aki a frusztrált, csúnyácska Augustine-t adja, aki titokban szerelmes könyveket olvas, s mintegy védekezésül mindenkit azonnal letámad és besároz. Érdekes, hogy Rák Catherine-t kettőzve játssza azzal a Szoták Andreával, akihez alkatánál fogva szorosabban simul a szerep.
Nagy Kornélia is magabiztosan hozza a sikkasztásai leleplezése gyanánt Marcel lakásába menekülő notorikus kártyajátékost, ahogy Márkus Juditnak is testhezálló a szobalányként a lakásba betolakodott írónő szerepe, aki Marcel testén keresztül szeretne eljutni az írói babérok learatásáig.
A többiek (Cs. Tóth Erzsébet, Szabadi Emőke, Varga Lívia, vagy a jutalomjátékát abszolváló Kövesdi Szabó Mária) is hozzák, amit elvárunk tőlük, ennél többet mutat viszont Lax Judit a világ ellen is lázadó Catherine szerepében, aki összefog apjával, hogy leleplezze a többi nő üzelmeit. Vagy csak egy újabb regény érdekében?
A kassai Thália Színház új bemutatója kellemes, nézhető este, mindenféle meglepetés és különösebb feszültség nélkül. Ami azért egy bűnügyi játéktól talán mégiscsak elvárható lenne.
Juhász Dósa János, Felvidék.ma
Zuzana Klimeková felvételei
{japopup type=”slideshow”content=”images/stories/_esemenyek/2013/05/39396_1.jpg, images/stories/_esemenyek/2013/05/39396_2.jpg, images/stories/_esemenyek/2013/05/39396_3.jpg” width=”200″ height=”250″title=”Nagyítható” }Nagyítható{/japopup}
