42867

„Kiben a nemzeti önérzet elhal, az nem lehet otthon saját hazájában.” (Kisfaludy Károly) Olyan lesz a jövő, amilyen a ma iskolája. Amennyiben sorba megszűnnek a magyar iskolák, ha megszűnik a magyar nyelvű tanítás, nos, milyen lesz a magyar jövő??? Még a nem gondolkodók számára is nyilvánvaló: nincs iskola, nincs jövő!

Kik a nem gondolkodók? Akik bárgyún beveszik a maszlagot: ha szlovákul tanul a gyerek, akkor biztosabb a jövője, jobban érvényesül, stb. Talán ezer közül jó, ha öt vagy tíz. És a többiek? Emberek, magyarok, nem szlovák iskolába kell járniuk a gyerekeknek, ha érvényesülni akarnak! Hanem olyan iskolába kell járniuk, ahol jól megalapozhatják a tudásukat, könnyen elsajátíthatják az ismereteket és pluszban még legalább egy világnyelvet tanulnak. Akkor valóban érvényesülni fognak, nyitva áll előttük Európa és a nagyvilág! Az igazi tudás csakis anyanyelven sajátítható el – ezt már Comenius is hangoztatta.
Hogyha olyan nagyszerű dolog nem az anyanyelven tanulni, akkor a szlovákok vajon miért vetik a magyarság szemére, hogy az „ezeréves elnyomás” alatt a gyerekeik nem tanulhattak anyanyelvükön? Arról nem is beszélve, hogy a szlovákok által emlegetett ezer év alatt nem volt magyarul tanulás, mivel csak a sokat felrótt „elnyomás” utolsó 100 évében jelent meg a magyar nyelv az iskolákban. Mert addig bizony, latinul folyt az oktatás a kiválasztottak számára, s ebből bizony, ritkán részesült a szegény ember gyereke, akár szlovák volt, akár magyar. Aztán a Habsburg elnyomás alatt vajon milyen volt az iskolák tanítási, és az állam hivatalos nyelve? Persze hogy nem a magyar, hanem a német, de ez a szlovákok által „elfelejtődött”. Mindez most sem érdekes, mert a szlovák gyerekek csakis a magyarok miatt nem tanulhattak az anyanyelvükön!
Más szemében a szálkát, sajátomban a gerendát… ki mint él, úgy ítél… és még sorolhatnám az idevágó közmondásokat, de minek? A szlovák állam és „korifeusai” jól tudják, mit csinálnak. Lassan száz éve igyekszenek (eleinte a csehekkel együtt) kiirtani a magyarokat – most még csak a Felvidéken. Mi, magyarok, állítólag ezer évig „irtottuk” őket, és mi az eredmény? Egyre többen vannak! Ők még csak nem egész száz éve tipornak rajtunk – igaz, nagyhatalmak segédletével –, mi meg, álomkóros birka módra, tűrjük. Sőt, önként lemondunk mindenről, ami őseink számára még szent volt, és még a vak is látja, s a nem gondolkodók is észrevehetnék: hovatovább egyre kevesebben vagyunk.
Hé, emberek, ébresztő! Lassan már nem lesz a gyerekeinknek, unokáinknak iskolája! És akkor milyen lesz a jövőnk?

Igaz, még messze az iskolai beiratkozások ideje, februárig még jobb belátásra kerülhetnek sokan, mert csak a medvék hajtják buksi fejüket téli álomra, ők gyertyaszentelőig nyugodtan alhatnak. Csak nekünk, embereknek kellene egész évben időnként ébren, sőt ébernek lenni.

D. Sidó Ágnes