A megyei választások kétségkívül legnagyobb meglepetése az volt, hogy a szélsőjobbos Marián Kotleba bejutott a besztercebányai megyefőnök-választás második körébe. Elhangzottak olyan vélemények, hogy nem Marián Kotleba (Mi Szlovákiánk Néppárt) a megyei választások problémája, hanem az alacsony részvétel, sőt Robert Fico, Kotleba meglepetésszerű támogatottságát, amely bejuttatta őt a besztercebányai megyefőnök-választás 2. körébe, csupán a jobboldali politikum problémájának tartja, mivel olyan jelöltet állított, akit még „egy zsák krumpli” is legyőzött volna. Richard Sulík, az SaS elnöke meg egyenesen a KDH-t tette felelőssé Kotleba második helyéért, mivel az a megyében nem a jobboldali jelöltet támogatta. És sorolhatnánk még a körbemutogatásokat, amelyek mindegyikében van némi igazság, a tényen azonban semmit változtatnak. Az, hogy a besztercebenyái megyei választások ilyen eredményt hoztak, azt mutatja, a probléma ettől sokkal súlyosabb.
Tény, hogy a szélsőjobb Marián Kotleba nem új arc Szlovákiában, bár a neve nem annyira a konstruktív politikával vagy konstruktív megoldásokkal hozható kapcsolatba, sokkal inkább a nyilvános tüntetések tömegével vagy azokkal a bűnvádi eljárásokkal, amelyeket a múltban az állami szervek ellene folytattak. 2009-ben a választás előtti kampányban az etnikai csoportokat támadó kijelentéseiért például nemzetgyalázás címén indult ellene eljárás. De többéves börtönbüntetés fenyegette például az alapvető emberi jogok elnyomását szorgalmazó csoportok támogatásáért és népszerűsítéséért egy pozsonyi nagygyűlésen is. Itt ugyanis nyilvánosan a Hlinka gárda „Őrségbe” („Na stráž”) köszöntését skandálta, minek utána bilincsben vitte őt el a rendőrség. Mindkét esetben azonban a rendőrség végül megszüntette az eljárást.
A „hírnevét” azonban már jóval korábban megalapozta Kotleba, a klérofasiszta Szlovák államot ünneplő „Szlovák Testvériség” (Slovenská pospolitosť) vezető képviselőjeként, amelyet végül 2006-ban a Legfelső Bíróság oszlatott fel, mivel annak politikai tevékenysége ellenkezett az alkotmánnyal. Programjában többek közt az alapvető emberi szabadságjogok korlátozását és a 20. század harmincas éveinek fasiszta rendszerére jellemző rendi választási rendszeréhez hasonló választási rendszer bevezetését hirdette, amely korlátozná a választójogot.
Így került Kotleba a Mi Szlovákiánk Néppárt élére, amelynek tagjai nem titkolják az antiszemitizmusukat és a holokauszt tagadását vagy a szexuális kisebbségekkel szembeni ellenszenvüket. Még a kormányjelentés is az extrémizmus jegyeit mutató szervezetként jellemzi a Mi Szlovákiánkat, és több problematikus tevékenységére is felhívja a figyelmet.
A szakemberek Kotleba besztercebányai sikere mögött azonban több tényt is látnak. „Az első, hogy ellentmondásosságának köszönhetően a neve bekerült az emberek tudatába, és a megye legismertebb jelöltjévé tette ezáltal” – sorolta Tomáš Nociar politológus, extrémizmus-szakértő. A másik tényező véleménye szerint a populista kampánya lehet, amelyet annak köszönhetően folytathatott, hogy pártja eddig még nem volt hatalmon. De kedvezett neki az alacsony részvétel is, amely a tiltakozásukat kifejezni akaró frusztrált választókat az urnákhoz hajtotta. Mindezek ellenére Nociar nem hiszi, hogy Kotleba csupán a jobboldali választópolgárok szavazatit szerezte volna meg. „Inkább azt gondolom, hogy azoknak a választóknak az egy része szavazott rá, akik az előző választások során még a Szlovák Nemzeti Pártra vagy a HZDS-re szavaztak, illetve főleg a Smer azon szavazóit, akiknek az előző választásokon más volt a jelöltjük” – állítja a szakember.
Nociar szerint ez a több mint 20 százalékos választási eredmény azonban figyelmeztető jelzés arra vonatkozóan, hogy a szélsőjobb kezd legitimitást nyerni, ami a végén lerombolhatja a választópolgárok tartózkodását, és további sikereket hozhat a radikális pártoknak.
Az „Emberek a Rasszizmus Ellen” civil szervezet vezetője, Irena Biháriová szerint Kotlebának sikerült, amit eltervezett. „Minél többet fog a romákra kiabálni, annál gyorsabban elfelejtődik, milyen programmal is indult politikai pályafutása elején a Szlovák Testvériségben” – figyelmeztetett.
Marián Kotleba sikere várható volt – vélekedik Ján Baránek politológus. Azt azonban már senki sem sejtette, hogy a második körbe is bejut. Az ő esetében a 15 százalékos eredmény is siker lett volna. Kotleba azonban szavai szerint nemcsak a jobboldal problémája, amint azt Robert Fico kijelentette, hanem az övé is, mivel a roma problémakör megoldatlanságára utal 1993-tól kezdődően minden kormány részéről, a jelenlegit is beleértve.
Martin Klus politológus szerint Kotleba „győzelmében” azért jó részük van a standard politikai pártoknak is, akik szerinte Ľudovít Kaník (SDKÚ-DS) személyében helytelenül olyan jelöltet állítottak, aki múltbeli tevékenysége miatt a szociálisan érzéketlen ember címkéjét viseli. A 30 százalékos munkanélküliséggel rendelkező megyében a szakember szerint éppen ez volt a vereségének az oka, az intenzív kampánya ellenére, amely során személyesen végiglátogatta a megye falvait. „Az eredményeket nagy mértékben befolyásolta a tiltakozni akarás a jelenlegi megyefőnökkel és az ellenjelöltjével szemben is. Az emberek nem tudtak dönteni, ezért szavaztak Kotlebára. Úgy gondolták, ha semmi mást, de legalább rendet tesz a megyében” – vélekedik Klus. Szerinte azonban téves azt gondolni, hogy emberek nem tudták, kit választanak. „Az emberek tisztában vannak Kotleba múltjával. Biztosan tudták, mibe mennek. S ez bizonyítéka annak, hogy bizonyos fokú rasszizmus és xenofóbia állandóan jelen van a szlovák választópolgárokban” – zárta szavait a politológus.
dé, Felvidék.ma
