Rejtély és szimbólum márpedig annyi van újdonsült felvidéki magyar pártunk, a keresztény értékek védelmére felesküdött új rend körül, mint csillag az égen.
Ezt a cikket igazából Dan Brownnak, a szimbólumkutató akcióhős Robert Langdon professzor megalkotójának kéne megírnia. És nem egy magamfajta, a mesterien elbújtatott jelképek megfejtésében teljesen járatlan mezei publicistának.
A Magyar Kereszténydemokrata Szövetség néven futó alkotmány önmaga a rejtély. Életre hívóinak nevei még csak-csak ismerősen csengenek a felvidéki magyar közéletben járatosabbak számára, létrejöttének körülményei már homályosabbak, politikai programjuk pedig vagy egy gonosz eltüntető mágia áldozatává vált, vagy ami még rosszabb: nem is létezik.
De maradjunk még egy gondolat erejéig a szimbólumoknál. Ha majd kabalaállatot választ magának a párt – ne nevessenek, divat ez manapság – az feltétlenül az afrikai vadszamár legyen. Zavarba ejtően sok a hasonlóság. Ami talán elsőre szembetűnő lehet, az a háton látható kereszt alakú fekete csíkozat (na ugye!). Aztán az is tény, hogy ez a kedves páratlanujjú patás a kihalás szélén áll, szabadban már kétszáz sem található belőlük. Figyelemre méltó tényadat, hogy az ivarérés ugyan már egy éves korban megtörténik, territoriálissá azonban csak 5-7 éves korukra válnak a felnőtt egyedek. Ez érdekes adalék lehet majd a párt programalkotásának folyamatát elemezve, ha erre egyáltalán sor kerül… Az élettartam 25 év, ami viszont biztató.
De talán a legmegkapóbb hasonlatosság mégis az, hogy ez a szelíd jószág jó egy évig hordja szíve alatt utódját, ami nagyon közel áll az MKDSZ „vemhességének” idejéhez is (bár a teve a maga 14 hónapjával pontosabb találatot adna, ez kétségtelen). Tavaly októberben adhattunk hírt arról, hogy egy kiadós búcsi fröccsözgetés pártalapításba torkollott: ekkor kezdték meg a szervezők a bejegyzéshez szükséges tízezer aláírás gyűjtését. Idén tavasszal, ötezer összegyűjtött aláírásnál még abban reménykedtek a szervezők, hogy májusra meglesz a tízezer és jöhet a bejegyzés, hogy aztán a megyei választásokon mehessen is a menet. Ki tudja, ha lett volna tízezer hős magyar a Felvidéken, akkor az őszi szezon meglepetését nem Marian Kotlebának, hanem Fehér Csabának hívnák…
De végül nem is volt szükség aláírásra, az afrikai vadszamár végül császárral hozta világra utódját: egy sebészi metszés a Szlovákiai Vállalkozók Pártja nevezetű, ismertségében az MKDSZ-kezdeménnyel vetekedő párt belügyminisztériumi nyilvántartásában és máris létrejött a felvidéki fúziós csoda: a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség. A kereszténységből a legfontosabb jegyet, a keresztséget máris magáévá tette ezzel a párt, lényegében ugyanis nem történt más, mint a Vállalkozók Pártját átkeresztelték Magyar Kereszténydemokrata Szövetségre. Sőt, kettős keresztség ez már, mert a Vállalkozók Pártja meg a Régiók Pártjából vedlett át 2011. júniusában.
Ez a trükkös húzás azonban egy csapásra oldotta meg a tízezer aláírás problémáját és a húsosfazék közelében tartózkodás csillapíthatatlan vágyának teljesítését. A Vállalkozók Pártja ugyanis korábban már az Európai Szabad Szövetség nevezetű formáció teljes jogú tagja volt, így MKDSZ néven is értelemszerűen az maradt. Hogy ez erény-e vagy inkább szégyellnivaló gyalázat, azt csakis mindenki maga döntheti el ízlése és világnézete szerint. Legyen elég itt annyi, hogy ez a bizonyos Európai Szabad Szövetség a Zöldekkel együtt képezi az európai parlamenti „munka” egy üde színfoltját, nem kisebb kaliberű személyiség neve által fémjelezve, mint a mi imádott Daniel Cohn-Benditünk. Aki ennek a Szabad Szövetség-Zöldek társaságnak a társelnöke. Pikáns dolog ez, ugyanis ez a teremtmény 2011-ben mások mellett azért fröcskölte tele nyálával az Európai Parlament tárgyalótermét, mert kifogásolta a magyar Alaptörvény Hitvallásában Isten megemlítését. Semmi kétség, ő a legjobb választás tehát egy kereszténydemokrata számára, pláne, ha még ráadásul magyar is…
És még egy nyalánkság a mi kereszténydemokratáink számára, ha esetleg nem tudnák. Ezt Cohn-Bendit mester 1975-ben megjelent könyvében (A nagy őrület) írta le: „Állandóan flörtöltem a gyerekekkel, és ennek nemsokára erotikus jellege lett. Éreztem, ahogyan ötéves kislányok már abban a korban megtanulták, miként kezdjenek ki velem. Szinte hihetetlen. A legtöbbször védtelennek éreztem magam.”
Milyen is lehet egy olyan (párt)család tagjának lenni, ahol a papa egy kicsit „máshogy” szereti a gyerekeket? Jövőre ezt is megkérdezzük Fehér Csabától.
Végezetül már csak egyetlen – a legfontosabb – kérdés maradt, de alighanem ez költői kérdés lesz: mi végre ez az új párt a Felvidéken?
Qui prodest?
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”43122″}
