43299

A csécsi szlovák általános iskolába és óvodába közel háromszáz gyermek jár. Annak ellenére, hogy a lakosság 80 százaléka magyar, régóta nincs magyar iskola a faluban.

Miként lehet elszórványosodni, tömbben? Ez a folyamat egy felvidéki magyar falu, Csécs esetében már zajlik is. Csécs község Kassától 22 km-re dél-nyugatra, Szepsitől 7,5 km-re keletre, a Kassa-Rozsnyó főút mentén, a Kassai-medencében fekszik.
A Csécshez tartozó Szőllőskével együtt a falunak mintegy 2000 lakosa van. Már javában készülnek a karácsonyra a magyar gyermekek, akik egytől-egyig szlovák iskolába járnak. Hagyományosan kétnyelvű, szlovák és magyar programot fognak bemutatni a helyi művelődési központban.
Mács Ildikónak elmondták, sokan közülük kissé akadozva és leginkább szlovákos kiejtéssel, hogy mézeskalácsot sütnek, gyertyákat csinálnak, amit a szülők megvehetnek és a pénz „az iskolára mén”, a házakat kidíszítik, az adventi koszorún meggyújtják a gyertyákat, este elmennek az éjféli misére.
Azt mondják, hogy egymás között magyarul beszélgetnek, habár az iskolában szlovákul tanulnak mindent, vagyis kiskoruktól fogva szlovák tannyelvű iskolába járnak s így beszélik mind a két nyelvet.
A csécsi szlovák általános iskolába és óvodába közel háromszáz gyermek jár. Annak ellenére, hogy a lakosság 80 százaléka magyar, régóta nincs magyar iskola a faluban.
Szanyi Mónika igazgató elmondta, hogy ebben az iskolában már csak szlovák oktatás folyik. Voltak olyan évek, amikor szerették volna bevezetni a magyar nyelvű oktatást is, de nem sikerült, mert nagyon kevés gyerek jelentkezett. Pedig a gyerekek mintegy „70 százaléka beszél magyarul, de mindég kevesebbet”.
A templomban magyarul és szlovákul folyik a mise. Azt, hogy legyen magyar oktatás is a faluban, nem a szülők kezdeményezték, hanem az iskola.
„Él itt egy olyan magyar csoport, akik nagyon szerették volna, hogyha elindult volna itt egy magyar osztály és nagyon meglepődtünk, hogy végülis ennyi kevés gyerek lett volna. Csak valami öt vagy hat gyerekről volt végülis szó.” Ugyanennyi gyerek jár el más településre magyar iskolába.
A legnagyobb gond a közlekedés. Több olyan magyar szülő van a faluban, aki magyar osztályba adta volna a gyerekét, de a rossz közlekedés miatt inkább a helyi szlovák osztályba adta. Pedig az iskola tanári kara mind beszél magyarul, csak magyartanárt kellet volna fölvenni ahhoz, hogy indulhasson magyar osztály.
Az iskola falai között különben két nyelven folyik a konzultáció, állítja az iskola igazgatója. A kérdésre, hogy abból a magyar gyerekből, aki bekerül a csécsi iskolába, szlovák gyerek válik, az iskola igazgatója egyértelműen azt válaszolta, hogy igen.
Igen? Mi marad ezután? Talán a töprengés, hogy mi lenne, ha esetleg bevezetnék ebben az iskolában az anyanyelvápolást, legalább néhány órát egy héten, hogy tanuljanak az ide járó még magyar gyerekek egy kicsit édesanyáik nyelvén is. Hogy ne szlovák hangsúllyal s akadozva válaszoljanak a magyarul elhangzó kérdésekre. Reményik Sándor 1925-ben íródott versének foszlányai jutnak eszébe ilyenkor a krónikásnak:

Ti megbecsültök minden rendet,
Melyen a béke alapul.
De ne halljátok soha többé
Isten igéjét magyarul?!
S gyermeketek az iskolában
Ne hallja szülőjé szavát?!
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!

Kicsi fehér templomotokba
Most minden erők tömörülnek.
Kicsi fehér templom-padokba
A holtak is mellétek ülnek.
A nagyapáink, nagyanyáink,
Szemükbe biztatás vagy vád:
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!
Ha feladod a templomot, feladod az iskolát, végülis magadat adod fel.
Elhangzott Szentkarácsony előtt néhány nappal, az Úr 2013. esztendejében

Kossuth Rádió – Határok nélkül – Mács Ildikó/ Dormán László, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”2344,9562,19974″}