43458

Nemesradnóton a református templomban avatták fel Bodon Lajos egykori jeles ref. kántor-tanító és Nt. Pósa Lajos egykori jeles ref. lelkész, egyházmegyei és egyházkerületi tanácsbíró emléktábláját.

Gömör megyében a Nemesradnóti Református Egyházközség és a Rákóczi Szövetség Balogvölgyi Helyi Szervezete vezetőinek régi álma valósult meg 2013. december 24-én a két jeles egyházi személyiség emléktáblájának a leleplezésével.
Pósa Dénes, a Nemesradnóti Református Egyházközség gondnoka avatóbeszéde elején idézte az emléktáblára került mottó sorait, melyet Nt. Pósa Lajos lelkész 1905. október 22-én, a templom felújításakor és az orgonaszentelőkor jegyzett fel: “Ámde minél fárasztóbb a munka, annál jólesőbb annak jutalma; minél nagyobb a küzdelem, annál édesebb annak a díja.”
„Azért került ez a pár sor az emléktáblára, mert úgy érzem, hogy akár az ő idejükben, akár a mi időnkben tevékenységünknek ez a legkifejezőbb gondolata, mely összeköt bennünket a múlttal. Azzal a múlttal, amelyre mai szemmel talán úgy nézünk vissza, mint a dicső múlt. Jogosan is mondhatjuk ezt, hiszen egy olyan gyülekezetet látunk Nt. Pósa Lajos vezetésével, amely egy nagy létszámú, gyarapodó és építkező gyülekezet” – mondta Pósa Dénes.
Utalt arra, hogy ebben az időben építik a templomot, a parókiát, az iskolát. Majd kiemelte, hogy az iskolában akkor a gyerekeket tudással az a Bodon Lajos kántor-tanító vértezi fel, akiről Nemesradnóton még ma is szinte legendákat mesélnek.
„Ha megkérdezzük a mai 80 éveseket, akkor nagy-nagy szeretettel és tisztelettel beszélnek a Tanító úrról. Úgy gondolom, hogy ez nem véletlen” – tette hozzá. Kitért arra, ha a múltból visszatérünk a jelenbe, akkor kicsit szomorúbb kép tárul elénk.
„Azt látjuk, hogy egyre kevesebben vagyunk, fogyunk, épületeink állaga rossz, rosszak a körülmények, s azt is elmondhatjuk, hogy rossz társaságban vagyunk. Mindez igaz, ha a valós egyszerűségében tekintünk rá. Nézhetjük a kérdést egy másik szemszögből is: nagyon nehéz időszak volt az is, amelyben Bodon Lajos és Nt. Pósa Lajos tevékenykedett.
Jeles személyiségeink, akikre most emlékezünk, akkor tevékenykedtek, amikor a két világégés, a két világháborút összekötő időszak a hontalanság keserves évei voltak. A radnóti fiatalság egy része a harcmezőkről haza sem tért, hanem valahol idegen földben nyugszanak. A háború következményének nehézségei, a határmódosítások az itthon maradtak életét is megkeserítették” – fogalmazott.
Hozzátette: mégis ilyen nehéz körülmények között az egykori jeles lelkész és kántor-tanító nagyot tudott alkotni. „Olyan tevékenységet mutattak fel, amely ma is példaértékű. Az akkori kor embere mindent a becsületes munkára és a szorgalomra alapozott. Ez a két ember pedig számukra a lelki vigaszt és a tudást nyújtotta. Ebből ma is példát meríthetünk.
Ha a mai gyülekezetünket nézzük: bármennyire kicsik vagyunk is, úgy gondolom, hogy amikor még a nagyjainkról meg tudunk emlékezni, amikor jótékonysági koncertet tudunk szervezni, amikor emléktáblát tudunk állítani, vagy amikor az itteni gyerekek szavalnak, akkor még egy szebb jövő áll előttünk. Nem kell a mai helyzetünkön elcsüggednünk, hanem egykori jeles személyiségeink útján, az ő példamutatásukkal nekünk is meg kell őriznünk magyarságunkat, református hitünket, ápolnunk kell azokat az értékeket, amelyeket nagyjainktól megörököltünk” – fogalmazott Pósa Dénes.
Avatóbeszéde végén köszönetet mondott mindenkinek, aki tevékenyen részt vállalt az emléktábla elkészítésében, így a Nemesradnóti Református Egyházközség presbitériumának és a Rákóczi Szövetség Balogvölgyi Helyi Szervezete aktív tagjainak.
A tábla elkészítésére anyagi fedezetet az egyházközség 2012-ben pályázati úton nyert. Köszönet jár a Besztercebánya Megyei Önkormányzat támogatásáért, s nem utolsó sorban a Magyar Közösség Pártja akkori megyei képviselőinek, Auxt Ferencnek, Bán Zoltánnak és Juhász Péternek a közbenjárásért.
Bán Zoltán, aki egyben a Gömöri Egyházmegye főgondnoka is, az avatást jelenlétével is megtisztelte.
Az ünnepi alkalmat Nt. Agócs Tímea lelkésznő vezette. Miko Fruzsina, Miko Dávid, Kuzma Barna és Czeglédy Botond szavalatokkal közreműködött. Az emléktáblát Homoly Erzsébet, a Rákóczi Szövetség Balogvölgyi Helyi Szervezetének elnöke, valamint Miko István és Lukács Géza presbiterek leplezték le. Az emléktáblát a község nevében Tóth Elemér polgármester, a helyi egyházközség nevében özv. Koleszár Istvánné Jolán és özv. Bodon Zoltánné Irén presbiterek, a Rákóczi Szövetség Balogvölgyi Helyi Szervezete nevében Pósa László szervezeti tag koszorúzta meg. Az ünnepség a Himnusz eléneklésével és szeretetvendégséggel ért véget.
Videótudósításunk a Magyar Interaktív Televízióban ITT>>>; Képgalériánk ITT>>> tekinthető meg.

Nt. Pósa Lajos (1865-1958) nemesradnóti ref. lelkész, egyházmegyei és egyházkerületi tanácsbíró43458 nt posalajos
Nt. Pósa Lajos Nemesradnóton született 1865. november 18-án. A község új református templomát 1875-ben kezdték építeni Pethő Dániel lelkész idejében, őt követte Pósa Lajos lelkész, akinek áldozatkész munkájának köszönhetően sikerült az építést befejezni. 1895-ben Varga Lajos építésszel hozzáépítette a templomhoz a tornyot, és 1895. november 10-én sor kerülhetett a templom- s egyben a harangszentelésre.
1901. szeptember 4-én temette Pósa Antal özvegyét Kovács Máriát, Pósa Lajos költő, szerkesztő szeretett édesanyját, oly szívhez szólóan, hogy a költő az Áldja meg az Isten a radnóti papot! című versében meg is örökítette. Búcsúztatója Halotti beszéd és ima A Pósa Lajos édesanyjának koporsója fölött címen írásban is megjelent.
1904-ben közadakozást indított az orgonára, mely a falu példás összefogásával szintén sikeres volt, s a pécsi Angster Józseffel és fiával elkészíttetett 12 regiszteres, pneumatikus rendszerű orgonát újborra, azaz 1905. október 22-én szentelte fel. Ugyanekkor végeztek újrafestési munkálatokat a templomban, melyre Pósa Lajos a neves Tóth Béla rimaszombati építészmérnököt is megnyerte tanácsadónak.
Pósa Lajos lelkész Örömnapok a radnóti ev. ref. egyház életében (Az egyház évkönyvének lapjairól) címmel 1905-ben kiadványt jelentetett meg, melyben összefoglalta a templomépítés addigi történetét, s mely kiadványnak a bevételét az orgona javára fordította. A templomszenteléskor felszentelt kisgejőci Egry Ferenc harangöntő harangját s még egy másikat 1917. január 17-én vitték el háborús célokra.
Az első világháborúban elvesztett harangok helyébe új harangra kezdtek gyűjteni. Pósa Lajos lelkész 1921. október 18-án bocsájtott ki gyűjtőíveket, a gyűjtés sikeres volt, és úgyszintén a kisgejőci harangöntő mesternél rendelték meg a 300 kg ércsúlyú harangot. A harangszentelésre 1922. november 19-én került sor, ahol Pósa Lajos Pósa Bélával együtt hirdette az igét.
Pósa Lajos 50 évig volt a nemesradnóti egyház gondos lelkipásztora, egyházmegyei és egyházkerületi tanácsbíró is volt. Utolsó éveiben lányához és a szintén lelkész vejéhez, Kovács Bertalanhoz került Simonyiba. 1958. augusztus 3-án hunyt el, ott is van eltemetve.

Bodon Lajos (1891-1971) nemesradnóti ref. kántor-tanító43458 bodonlajos
Bodon Lajos Rimaszombatban született 1891-ben. Tanulmányait a Losonci Általános Tanítóképző Intézetben végezte, kitűnő oklevelét 1911. június havában szerezte meg. A fiatal tanító 1911. október 4-én foglalta el hivatalát Nemesradnóton, az esperes október 5-én iktatta be hivatalába.
Az első világháborúban fogságba került, addig Héthy György helyettesítette, majd hazajötte után kezdett el újra Nemesradnóton tanítani, egészen a második világháború végéig, amikor is szlovák tanítót hoztak a faluba.
Keze alól nagyon tehetséges egyének kerültek ki. 1930. május 23-án az ő irányításával tették le az új iskola alapkövét, melyet 1931. május 31-én szenteltek fel. Az iskola falán ekkor emléktáblát is avattak: „Pósa Lajos, a gyermekek édes szavú, arany-szívű költője dicső emlékének, aki ebben a faluban született 1850. ápr. 9.” szöveggel.
A Tanító Úr nem elégedett meg az emléktáblával, országra szóló gyűjtést indított egy Pósa-szoborra, melyet fáradságot nem ismerő munkával, pompásra sikerült országos ünnepséggel 1934. július 1-jén fel is avattak. Ez volt az első magyar köztéri szobor az akkori Csehszlovákiában, Margó Ede szobrász munkája. A Gömöri Református Egyházmegye nevében Ablonczy Pál esperes koszorúzott. Az egyházmegye 1934. szeptember 10-én Tornalján tartott rendes őszi közgyűlése elismerését fejezte ki a radnóti egyháznak és Bodon Lajos kántor-tanítónak az ügyben tett fáradhatatlan és nemes munkálkodásért.
Bodon Lajos a „Felvidéki Magyar Tanítóság Húszéves Története” című mű részeként írta meg a nemesradnóti Pósa-szobor történetét. Ez alkalomból 1934-ben elindította az azóta is meglévő Pósa Albumot, melyben írásokat, cikk-kivágatokat, fényképeket gyűjtenek.
Bodon Lajos az 1950-es évekig számos Pósa-ünnepséget szervezett és színdarabot rendezett Nemesradnóton, az 1960-as években pedig még kántorként beszolgált Nemesradnótra. Rimaszombatban hunyt el 1971-ben, a köztemetőben nyugszik.

Tisztelet emléküknek!
Homoly Erzsébet, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”39448″}