Sikert sikerre halmoz a felvidéki punk-rockot és heavy metalt játszó magyar zenekar, a Rómeó Vérzik. A múlt évben nagykorúvá vált banda mindezt igazán kiérdemelte. Kovács Koppányt a zenekar énekesét, basszusgitárosát kérdeztük az elért sikerekről, az új albumról és a jövőbeli tervekről. -Mi újság a zenekar háza táján?
Elég pörgősek nem csak a hétvégék, de a mindennapjaink is, ugyanis elindult a turnénk. Most márciusban az Enged Belém jubileumi tavaszi turnénk, majd áprilisban a Depresszió zenekarral koncertezünk.
Négy hónap után bearanyozódott a legújabb lemezünk, ami azért is kiemelkedő számunkra, mert a Ghymes zenekar után mi vagyunk az első rock zenekar Felvidéken, aki aranylemezt ért el Magyarországon. Ez hatalmas dolog nekünk, mert az aranylemezt nem egy zsűri adja, hanem az eladott példányszámok után jár. Rengetegen megvették a legújabb albumunkat, és hihetetlen hálásak vagyunk a Kárpát-medencei közönségünknek. Február 28-án átvehettük az aranylemezért járó elismerést. Másnap pedig Kassán a Harmónia Szlovákiai Magyar Zenei Díjátadón elnyertük az Év zenekara díját és az Év dala is a mienk lett. Azóta se tudunk felocsúdni ebből.
-Miként tekintetek a Harmónia díjra?
Ez egy nagyon jó kezdeményezés, amit profi szinten szerveznek már harmadik éve. Az a jó és izgalmas benne, hogy nem mindig ugyanazok az emberek nyernek. Az első díjátadón az Utca az én hazám című dalunk elvitte az Év dala díját. Ha megnézzük a kuratóriumi tagokat: zenészek, zeneszerzők, karmester…, komoly emberek ítélik oda ezeket a díjakat. Amikor elindult ez az egész kezdeményezés, azt hittük, hogy ilyen szövegvilággal, kemény zenével egy rock zenekarnak semmi esélye. Mégis sikerült elnyernünk ezeket a díjakat. Nagyon köszönjük minden egyes kuratóriumi tagnak is, hogy nekünk adott bizalmat.
-Ebben a hónapban az Engedd belém című albumotok tíz éves jubileumi turnéjával járjátok a városokat. Mit jelent számotokra ez az album?
Az album 2004-ben jelent meg, ami vízválasztó volt az életünkben, hiszen addig hárman voltunk – Ríkó, Sancho és én – majd jött hozzánk Püke és az említett albumot már négyen készítettük el. Ezzel az lemezzel sikerült betörnünk Magyarországra. A Hammer Records gondozásában országos terjesztést kapott, és ezzel ismert meg minket a magyarországi közönség. Az albumon lévő dalok a koncertjeinknek a mai napig szerves részét képezik.
-Ez évben a zenekar betölti a 19. életévét. Miként látjátok a kezdeteket?
Ez a 19 év nagyon gyorsan elrepült. Ha arra gondolok, hogy jövőre a zenekar 20 éves, és így megmaradtunk, fennmaradtunk. Rengeteg zenekar kihullott, eltűnt ez idő alatt, nagyon sok új zenekar alakult. Nagyon büszke vagyok, hogy ezt felépítettük, és leginkább arra, hogy mindezt felvidéki zenekarként sikerült elérnünk. Magyarországon, ami a zenekarokat illeti, hatalmas dömping van. Ott bekerülni az „NB1-es zenekarok” közé nagyon nehéz. Ma már a legnagyobb magyar zenekarok között tartanak minket számon. Számunkra ez hatalmas elismerés! Természetesen nem engedhetjük meg azt, hogy akkor most hátradőlünk, mert elnyertünk két díjat és bearanyozódott az album. Rengeteg munka áll előttünk, és az elért eredmények még több dologra motiválnak bennünket.
-A három című legújabb album szövegvilágával, mintha többet akartok mondani. Továbbra is megvan bennetek a vadság és a csibészség, de mintha komolyabban vennétek az életet és a világot…
18 éves voltam, amikor a zenekart megalapítottuk. Most már 37 éves vagyok. Öregszem, családot alapítottam, valamilyen szinten megkomolyodtam. Mindemellett ugyanazok a vagány srácok vagyunk, mint annak idején csak komolyodunk. Minket is érnek hatások, és sokkal komolyabban gondolunk egy-egy témára. A saját szövegeimet pedig nem én fejtem meg, azt a rajongók teszik.
A legelső lemezünkről nagyon ritkán játszunk, inkább különleges alkalmakkor vesszük elő. Viszont a legelső albumok is ugyanúgy hozzánk tartoznak, és szerves részét képezik az életünknek. Bármelyik dalt, bármelyik korszakból szívesen elővesszük és eljátsszuk. Semmi letagadni valónk nincs, az összes dalt felvállaljuk, hisz mindegyik a mi gyerekünk.
-Az Év dala díjat elnyert Kalózhajó című dalotok az eltűnt gyerekekről szól. Hogyan jött ez az ötlet?
Mindezt a videoklip hozta ki. Az dalszöveg – amikor megszületett bennem – egy olyan párkapcsolatról szól, amikor az egyik fél a másik által elnyomottnak érzi magát. A videoklipet nem akartunk direkt erre a témára építeni. Ha a családot veszzük alapul, akkor ennek az alá-fölé rendeltségi viszonynak, csatának a legnagyobb vesztesei mindig a gyerekek. Így jött az ötlet, hogy dalból a témát emeljük ki.
-Milyen visszhangot kapott a közönség részéről?
A videómegosztó oldalon a nézettség már meghaladja a negyven ezret. A közönség nagyon szereti ezt a dalt. Elküldtük a Csellengők című műsorba is, akik szintén pozitívan álltak a dalhoz és gratuláltak a zenekarnak. A média is felkapta rá a fejét.
-Jövőre kerek évfordulót ünnepeltek. Milyen tervekkel készültök a 20 évet megünnepelni? Esetleg szerveztek Rómeó Vérzik tábort?
Az elképzelésünk az volt, hogy jövőre előrukkolunk egy best of lemezzel, de rengeteg új ötletünk van, ezért inkább egy új albumot szeretnénk elkészíteni a következő évre. Egy nagyszabású koncerten dolgozunk. Nagy komolyzenei előadást tervezünk. A zene keménysége megmaradna, de az új hangzást és élményt szimfonikusokkal egészítenénk ki. Már dolgozunk ezen, de többet nem szeretnék elárulni.
Ami a tábor illeti, sokan kérdezik tőlünk, és nagyon érik bennünk, hogy ezt újból megvalósítsuk. A 10. tábor következne. Nagy a valószínűséggel – ha idén nem is –, de jövőre összehozzuk ezt a tábort.
Ando Krisztina
Fotó: Rómeó Vérzik
