Csemadok érsekújvári alapszervezete március 30-án ünnepi estet tartott a helyi székház nagytermében. Pontosan 65 évvel ezelőtt, 1949. március 30-án volt az első Csemadok vezetőgyűlés Érsekújvárott. A központi szervezet létrehozását követően, az érsekújvári volt az ország első alapszervezete.
Mielőtt az ünnepi est kulturális műsora elkezdődött volna egy perc néma csenddel emlékeztek azokra a Csemadok barátokra és egykori tagokra, akik már nincsenek az élők sorában. Ezt követően a rendezvényen fellépett az 1952 óta működő Garam Menti Népi Együttes. A többszörösen kiváló minősítést elnyert néptánc együttes szenior csoportja a rábaközi táncoktól az üveges táncokon át a magyar böjti mulatságokig megmutatta milyen az igazi magyar virtus.
A táncok mellett ének is felcsendült: Reméň Éva operettet adott elő, Nagy Edina pedig Rúzsa Magdi és Demjén Ferenc egy-egy dalát énekelte. Bernáth Tamás, aki az est házigazdája volt, szintén dalra fakadt Ha én gazdag lennék című dallal.
Hegedűs Réka szavalatát követően az Érsekújvári Művészeti Alapiskola harmonikás növendékei egy másik világba varázsolták a nézőket, akik mintha Párizs utcáin üldögéltek volna. Előadásuk végén pedig Johannes Brahms Magyar táncával búcsúztak.
Az ünnepség jó alkalom volt arra, hogy a Csemadok helyi alapszervezete megköszönje barátainak az eddigi segítséget. Emléklapot, virágot és magyar motívumos barátságkancsót kapott: Pischinger Géza, Dániel Erzsébet, Szegi Ilona, Baranyai Anna Ilona, Dráfi László, Ďurčo Zoltán, Nátek Sándor, a Pázmány Péter Gimnázium, a köbölkúti Vadvirág tánccsoport, a bélai Vad Orchidea tánccsoport, az ebedi citera zenekar, az udvardi Férfi Dalárda, a Csemadok Besenyői-, Fűri-, Kisújfalusi-, Kürti-, Nagykéri-, Pozbai- és Tardoskeddi Alapszervezete.
Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke ünnepi beszédében felelevenítette a szervezet múltját. „Kormányfők, államfők jönnek-mennek, de a Csemadok itt van. Jelképünk az égő fáklya, amit át kell adni, és az önkéntes munkát tenni kell!” – hangzott el beszédében. Továbbá megemlékezett Sidó Zoltánról, aki egykori a helyi alapszervezet elnöke, ezt követően országos elnöke, majd főtitkára volt. Múlt év júniusában távozott az élők sorából. Sok éves fáradhatatlan munkája és akarata mindenki példaképe lehet. „Az ő személyisége és tevékenysége legyen a lámpás mindnyájunknak! Fogjunk össze és működjünk együtt, hogy a felvidéki magyarságot erősítsük! – mondta Bárdos Gyula.
Farkas Iván az MKP gazdasági és régiófejlesztési alelnöke beszédében a megbékélésről és a toleranciáról szólt. „Ahogy egy ezer főt számláló településen megfér két tánccsoport, vagy énekkar, ugyanúgy egy 35 ezer lelket számláló városban is meg kell férnie két kulturális szervezetnek.”
Az műsor végén emléktábla avatásra került sor. Sidó Zoltánnak emeltek méltó emléket, amelyen családja is részt vett. Az egykori elnököt Hegedűs Hilda méltatta. Beszédében a következőket mondta:
Bárdos Gyula országos Csemadok-elnök, s egyben első magyar köztársasági-elnök jelöltünk a február 10-ei lakossági fórumát követő kötetlen beszélgetésen javasolta, jó lenne emléktáblát állítani Sidó Zoltán tiszteletére. Megérdemelné. Az érsekújvári, sőt, össz-szlovákiai magyarság egyik meghatározó személyisége, kultikus vezéralakja, anyanyelvi kultúránk rendíthetetlen fáklyavivője volt.
Az ötletet tett követte. Idén április 11-én lenne 75 éves, ezért vezetőségünk úgy döntött, a mai ünnepség megfelelő és méltó alkalom Sidó Zoltán emléktáblájának leleplezésére. Már 30 évesen, 1969-től a Csemadok Érsekújvári Alapszervezetét, később a járási szervezetet irányította. 1981-től a Csemadok országos elnökeként, majd a szervezet főtitkáraként vált a hazai magyar kultúra és oktatási élet elkötelezett szervezőjévé és irányítójává.
Sidó Zoltán tanár, kultúrmunkás és politikus Komáromban született. Gyermekkorát szülővárosában, majd Köbölkúton és Kürtön töltötte. Megtiszteltetésként élte meg, amikor Kürt község díszpolgárává avatták.
Magyar-szlovák-képzőművészet szakon, majd neveléstudományból szerzett diplomát. Udvardon és Érsekújvárott tanított. 1982 és 1990 között a Szövetségi Gyűlés Nemzetek Kamarájának parlamenti képviselőjeként a felvidéki magyar nyelvű egyetem létrehozásáért küzdött maroknyi képviselőtársával. Csemadokos pályafutását követően a többedmagával alapított Komáromi Városi Egyetem igazgatójaként működött, 1993-tól 1998-ig pedig a Szlovákiai Magyar Pedagógusszövetség elnökeként dolgozott.
A Csemadok Érsekújvári Alapszervezetében végzett sokéves fáradhatatlan szervezőmunkájáért, gazdag publikációs tevékenységéért, érdemes társadalmi munkájáért és az érsekújvári polgárok kulturális életének gazdagításáért 60. születésnapja alkalmából önkormányzatunk PRO URBE díjjal tüntette ki. 2008-ban neki ítélték a Pro Probitate – Helytállásért díjat, melyet a szlovákiai magyar parlamenti képviselők alapítottak, tisztelegve a magyar közösségünk érdekében munkálkodó személyiségek előtt.
Aki csak egyszer is hallotta Sidó Zoltánt ünnepi szónokként, vagy bármilyen fórumon felszólalni, nem tudja elfelejteni tekintélyt keltő, tiszteletet parancsoló, határozott megjelenését, sallangmentes, lényegre törő, gazdag szókincsére épülő, alapos felkészültségről tanúskodó beszédeit. Minden mondatának sajátos humorral fűszerezve is súlya volt. És erős, határozott kézfogása magáért beszélt.
Hitvallása szerint nem szabad elnyomni a véleményeket. Diktatúrával semmit sem lehet elérni. Tisztelni és becsülni kell egymás véleményét, mindent meg kell beszélni. És az a nehezebb munka – vélekedett. Nagy harcos volt.
A képzőművészet egész életében közel állt hozzá, 50 éves kora körül újból festeni kezdett. Alkotásaiból vándorkiállítás készült, amelyet 2011-ben éppen itt, ebben a székházban, a Czuczor-napok keretében városunk lakosai is megtekinthettek.
Régi igazság, hogy minden sikeres férfi mögött egy asszony áll. Itt, ezen a helyen szeretnék az érsekújvári és felvidéki magyar közösség nevében köszönetet mondani Sidó Máriának, hogy a családi gondok és a gyermeknevelés magára vállalásával hatalmas áldozatot hozott, önfeláldozásával megteremtve a biztos hátteret és a feltételeket férjének a helyi magyarságért végzett több évtizedes munkához.
Úgy tartják: mindenki addig él, amíg emlékeznek rá. Sidó Zoltán bölcs megfontoltsága, szilárd hite – hite az igazságosságban és a korrekt párbeszéd eredményességében, hite a magyarság túlélésében és fennmaradásában örökké élni fog. Erre is, de első sorban az utókort Sidó Zoltánra emlékeztetni hivatott ez az emléktábla, melynek ünnepélyes leleplezésére ezennel tisztelettel felkérem a Csemadok országos elnökét, Bárdos Gyulát és Érsekújvár Város polgármesterét, Pischinger Gézát.
Képgalériánkat tekintse meg ITT>>>
Ando Krisztina
Képek: Ando Krisztina
{iarelatednews articleid=”44919,44650,44513,44486″}
