Április utolsó hétvégéjén, Balatonőszödön rendezett tudományos-kapcsolatépítő konferenciát a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM), a Partnerségi Program (ÁROP) keretein belül határon túl tanuló egyetemisták számára, „A Jó Állam koncepciója” címmel. E rangos eseményen leendő történészek, jogászok, politológusok és közgazdászok között sikerült új ismeretségekre szert tennem, s kapcsolataimat immáron határon túl is bővítettem. A program elsődleges céljának éppen a kontaktusteremtés és határtalan kooperáció tekinthető, hiszen a külhoni magyarság számára éljen a Kárpát-medence bármely régiójában a kapcsolatépítés, mint irányadó stratégia visszatérő jelenség.
A következőkben néhány mondatban ismertetem a konferencia programját. A hosszú hétvégén két szakmailag kiemelkedő előadást hallgathattunk meg, Répás Zsuzsanna helyettes állam-titkárasszony és a KIM osztályvezetőjének prezentálásában.
Az előadások a nemzet-politikai és közigazgatási intézményrendszer felépítettségét, tevékenységét és szerteágazó funkcióit járták körbe. Az előadásokat több tényező indokolta. Tudatosítanunk kell, hogy Magyarország közigazgatási rendszere a rendszerváltást követően több átalakításon ment keresztül, mígnem elnyerte ma is működő formáját. A politikai pluralizmus elvének meg-felelően az 1990 utáni demokratikus úton választott kormányok, saját politikai meg-győződésük szerint alakították a közigazgatási rendszert. A közigazgatási rendszer formálása mellett – a szocializmus közép-kelet európai kereteinek leomlása ezt indokolta – a nemzet-politika is lassan szerves részét képezte a magyar kormánypolitikai törekvéseknek.
Egy rövid kitekintés erejével érdemes ismertetni 1990-től választott magyar kormányok nemzetpolitikáját. Első miniszterelnökünk Antall József (1990-1993) és kormánya új alapokra helyezte a nemzetpolitikát, nyitott a külhoni magyarság felé, feledtetve a Kádár-rendszer erősen centralizált „lépéseit”. 1994-1998 között, a Horn Gyula által vezetett kabinet politikai-diplomáciai szinten vitte tovább az előző kormány nemzetpolitikai elveit. Ugyan szerződött Ukrajnával, Szlovákiával és Romániával, azonban a kisebbségek véleményét elmulasztotta kikérni, pedig e lépés a megfelelő kommunikációs csatornákon keresztül kivitelezhető lett volna. 1998-2002 között kormányzó első Orbán-kormány leg-nagyobb érdeme volt a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) létrehozása, mely kisebb meg-szakítással (2004-2010) napjainkig működik és szervezi a magyarországi nemzetpolitikát. 2002-2010 közötti szocialista kormányok (Medgyessy-, Gyurcsány-, Bajnai-kormány) semmilyen érdemi lépést nem tettek a nemzetpolitikai stratégia formálására, megújítására. 2010-től napjainkig a második és – a frissen megválasztott – harmadik Orbán-kabinet külön politikai szak-ágazatként foglalkozik a nemzetpolitikával.
A kormánystratégiák bemutatása után beszámolnék a konferencia keretein belül rendezett vitaestről. A megrendezett vitaesten minden résztvevő kifejthette és megoszthatta nézeteit a következő témákban:
a) Menni vagy maradni? A kisebbségi lét kérdései határon túl;
b) Női kvóta bevezetése bizonyos munkakörökben;
c) A külhoni magyar állampolgársággal rendelkezők választójoga magyarországi választások idején.
A felvázolt témák érdekes diskurzusokat eredményeztek, jómagam a választójog kérdésében foglaltam állást a következőképpen: a választójog politikai tekintetben két alternatívát kínál, elsősorban színesíti és demokratikussá teszi az adott állam politikai palettáját (amennyiben eredményes a választás), másodsorban társadalmi rétegektől függetlenül mindenkit integrál egy választóközösségbe.
Úgy gondolom a határon túl élő magyarságnak mindkét alternatívát egyszerre bírva kell választania, amikor az urnákhoz járul. Egyik alternatíva mellőzése automatikusan a másik rovására megy, egyszerűen fogalmazva: ne válasszon, azon választó-polgár ki csak állampolgári jogával kíván élni, s közben nem tudja politikai nézeteit megfogalmazni. Válasszon mindenki, aki a két elvet együttesen alkalmazva hozza politikai s egyben szubjektív, mégis felelősségteljes döntését.
A rövid kitekintés és programismertetés után merészkedem néhány személyes gondolatot megjegyezni a fent említett „Jó Állam koncepciójáról”, mely eszmefuttatást a konferenciára készítettem.
Az emberi egyetemes kultúra mindig törzsi, közösségi és állami keretek között szerveződött és szerveződik mind a mai napig. Az állam, mint formális keret a leg-tökéletesebb szerveződési rendszer, melyet az egyén valaha is kialakított és irányított. Ebből az alapkoncepcióból eredeztetem a „Jó Állam” fogalmát.
A XXI. század fiatal értelmiségi rétege, joggal követel olyan állami kereteket, melyek előreviszik társadalmunkat és szerteágazó alternatívákat kínálnak a mindennapi munkához. Mindezekből következik, hogy a „Jó Állam” kifejezés számomra a demokratikus állam, a jogállam fogalmával állítható párhuzamba. A demokratikus állam az én argumentációmban biztosítja az alapvető emberi-, polgári- és szabadságjogokat, törekedik a szabad vélemény-nyilvánításra, lehetőséget biztosít a fejlődésre és fejlesztésre.
A modern európai keretek közé nekünk közép-kelet európai értelmiségieknek be kell illeszkednünk, ez pedig a „Jó Állam”-ban való szocializációval lehetséges. Az európai integrációs folyamatoknak az felnövekvő generáció lesz a motorja, így célszerű az európai értékek vállalása és megőrzése. Úgy vélem az Európa-polgár fogalma még egyelőre ismeretlen a közép-kelet európai polgárság számára, de széles állami rendszer, vagyis a „Jó Állam” koncepciója ezen változtathat.
A „Jó Állam” tehát eltávolodik minden szellemi határtól, egyszerűen megszűnnek az évszázados szellemi konvenciók, a tehetség, akaraterő és kitartás segíti az egyének előre jutását az államban és a társadalomban. Az egyén cselekvőképessége, politikai-, társadalmi-, kulturális mozgástere, mind a felépített állami struktúrának eredménye vagy éppen kudarca, hiszen a szubjektív társadalom- és állam értelmezés akarva vagy akaratlanul, de minden képen kihat a társadalom minden tagjára, és az azt fenntartó közösség(ek)re. Mindezekből következik, hogy az államapparátus egyik alappillére a nyílt társadalom, a konvencióktól mentes szabad közösség, mely ideológiai vonatkozásban mindegy hogy liberális, konzervatív, kereszténydemokrata irányultságú, ugyanis a stabil állami keretek ideológiáktól függetlenül működnek és biztosítanak minden polgár számára jogbiztonságot és alkotmányos jogokat.
A „Jó Állam” gondolata nélkülöz mindenfelé nacionalista megnyilvánulási formát, miközben saját nemzeti értékeit megőrzi, és azokat közkinccsé teszi. A nacionalizmus a XIX. században nem úgy indult, ahogyan napjainkban egyes állami szektorok értelmezni kívánják. A tiszta nacionalizmus közös nyelvet, kulturális jegyeket, tradicionális értékeket és korszerű politikai programot feltételez. A „Jó Állam” szerkezetéhez hozzátartozik az állam vezetőinek, a politikusoknak magatartása, példamutatása és megfelelő felkészültsége, mely egyenesen arányos a megszerzett politikatudományi ismeretekkel és szakértelemmel. A politikai akarat érvényesítése, a személyi célok mellőzése helyett, mindinkább a kollektív célok elérésére sarkallja a vezető politikai réteget, amennyiben a „Jó Állam” teóriája gyakorlati szinten érvényesül. Az állami politika szintjén a pluralizmus elvét tartom elfogadhatónak, színes politikai palettát képzelek a „Jó Állam” koncepciójához, többpártrendszert, mely időnként megújul, befogadja az új politikai áramlatokat. A modern állam, olyan jelszavakká vált fogalmakkal fejezhető ki, mint a fent jegyzett demokrácia, jog és alkotmányosság.
Zárszó helyett pár gondolattal összegzem a konferencia számomra tanulságos óráit. Joggal mondhatom, hogy a konferencia példaként szolgált valamennyi résztvevő számára, későbbi hasonló rendezvényeken való részvételhez vagy akár ilyen jellegű projektek szervezéséhez. Bizakodom, hogy a frissen megválasztott harmadik Orbán-kormány az elkövetkező négy esztendőben nemzetpolitikai irányelveit sikeres és eredményes lépésekkel tudja majd biztosítani, vezérmotívuma pedig a címben jelzett mottó lesz: „A Haza üdvére és a Köz szolgálatában”.
A címként alkalmazott idézet Magyary Zoltán (1888-1945) tollából származik, aki a közigazgatási rendszerek magyarországi atyjának tekinthető, emellett nemzetközi elismertséget szerzett tudósként tartják számon. Az idézet a konferencia mottójaként szerepelt.
Sakáč Roland, Felvidék.ma
