Nem sokkal 84. születésnapja után meghalt Padisák Mihály író, újságíró, a Magyar Rádió volt szerkesztő-riportere, a Miska bácsi levelesládája című műsor vezetője. Mészáros Magdolna, a magyar kultúra lovagja, a Felsőszeli Széchenyi István Alapiskola pedagógusa búcsúzik:
Miska bácsi elment. Padisák Mihály újságíró, a Magyar Rádióban több évtizedig volt aktív szerkesztője a Gyermekrovatnak. Többek között a „Miska bácsi levelesládája” c. műsorának közkedvelt műsorvezetőjeként rengetegen ismerték a Felvidéken is.
Hosszú, súlyos betegsége elhatalmasodott rajta és 84 éves korában elhunyt. E szomorú hír döbbentette meg a rádiózás aranykorát ismerő generációt.
Padisák Mihály munkásságát sokszor és magas fórumokon is elismerték, a legnagyobbak közül megemlíthető az „Aranytoll” az újságírói tevékenységéért, a Köztársasági Érdemrend Középkeresztjének birtokosa megkapta a Magyar Rádió nívódíjait is, illetve átvehette a kiváló népművelő (1977) kitüntetést és a Köztársasági Elnöki Arany Emlékérmet (1998).
Egész életében az emberek közti kapcsolatok, a magyarság, a szülőföld iránti szeretet elmélyítéséért fáradozott. 2000-ben Magyar Örökség-díjjal ismerték el munkásságát, illetve Prima-díjjal tüntették ki 2004-ben. Csobánka és Erdőkertes díszpolgára lett.
Ezek az adatok csak felületes képet adnak arról az emberről, aki fáradhatatlanul a mikrofon segítségével olyan műsorokat készített főleg fiataloknak, hogy szinte odaragasztotta a hallgatókat a rádiókészülékhez. Nem lehetett nem figyelni a műsorára, ez egyrészt kellemes meleg hangjának, másrészt tiszta artikulálásának és őszinte emberi hangvételének is volt köszönhető.
Azon szerencsések közé tartozom, akiknek megadatott, hogy a folyamatos levelezés mellett személyesen is találkozhattam vele. A hangja alapján kialakult kép a valóságban is megerősödött. A kapcsolat a következőképpen kezdődött.
Egy szülőfölddel kapcsolatos pályázatot hirdetett meg a Miska bácsi levelesládája műsorában, melyet aztán a tanítványaimnak is megírásra javasoltam. A legjobb írásokat elküldtem a Magyar Rádió címére, s legnagyobb meglepetésemre hamarosan hozták a gyerekek a névre szóló levelet, melyben tudatták velük a közvetítés időpontját. Ezeket a műsorokat feljátszottam magnókazettára, s a legközelebbi magyar órán bemutattam az osztálynak. A leveleket gyerekszínészek olvasták fel, a végén mindig elmondták az író nevét és faluját. Nagyon örültek ennek a családok, ez a tény olyan buzdításként hatott, hogy a következő pályázatra még többen jelentkeztek, s még gyakrabban hangzott el Felsőszeli neve. A pályázatok során rengeteg gyerek kapcsolódott be az írásba, sokféle ajándékot kaptak, könyveket, táborozásokat, kirándulásokat, okleveleket.
Miska bácsival nagyon jó, baráti kapcsolat alakult ki, nyugdíjaztatása után is rendszeresen leveleztünk. Neki köszönhetem pályafutásom sikereit a tanulók iskolán kívüli tevékenységének elmélyítésében. Általa jutottam el tanítványaimmal Sárospatakra, a Magyarország Felfedezői Szövetség táborába, ahol egy életre szóló barátság alakult ki az erdélyi, vajdasági és magyarországi levelezőkkel, akik szintén a műsor kapcsán jutottak el a táborba. Nem hagyhatom ki a felsorolásból azt a sok szépet, érdekességet és emberséget, melyet a levelek során a lelkekbe juttatott. Az éterbe küldött hírek alapján talált meg minket Horváth Vili bácsi Belgiumból, aki a felsőszeli gyerekek leveleit hallgatva vaksága ellenére kíváncsi volt ránk, és felvette velem 1997-ben a kapcsolatot.
Miska bácsi igazi jóbarát volt, mintegy családtag volt sok-sok magyar családban a határon túli területeken is. Megértő, segítőkész, olyan, aki mindig odafigyel a másikra. Összeszorul a szívem, amikor rágondolok, mennyi munka volt a több ezer levelet elolvasni és mindre érdemlegesen válaszolni. 2007-ben Budapesten az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum kiállítást rendezett a Miska bácsi levelesládája műsor történetéről. Csodálatos érzés volt találkozni a rendszeres levelezőkkel, a színészekkel, szerkesztőkkel és Miska bácsival, aki boldogan dedikálta az Ezer szállal c. könyvét.
Kedves Miska bácsi, mostantól az égi szobádból írod majd arany tolladdal a következő fejezeteket. Nyugodj békében! Emlékedet szívünkben őrizzük mindig!
Padisák Mihály 1930. június 13-án született Budapesten, tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, magyar-történelem szakon végezte.
Csaknem fél évszázadon keresztül, 1952 és 2001 között volt a Magyar Rádió munkatársa, szerkesztő-riportere, játékmestere, műsorvezetője, dramaturgja.
Olyan legendás műsorok fűződnek a nevéhez, mint a Zsákbamacska (1964–68), a Halló, itt Rádió! (1965–66), a Diákélet (1965–68), a Játsszunk együtt! (1969–75), a Mesélő Magyarország (1970–75), a Játékmester kerestetik (1975–76) és a Miska bácsi levelesládája (1976–2001).
Padisák Mihály számos könyv szerzője, társszerzője, ezek között van a Játékmesterek kis kézikönyve (1970), a Játsszunk együtt! (1974), az Ötlettár (1975), a Játszani tudni kell (1977), a Kedves Miska bácsi! (1988), a Mindenki játékoskönyve (1990), a Miska bácsi titkai: félszáz év gyermekvilága egy rádióműsor tükrében (2008), a Félszáz év a mikrofon előtt (2010).
Az aranytollas újságíró, a Köztársasági Érdemrend Középkeresztjének birtokosa megkapta a Magyar Rádió nívódíjait is, illetve átvehette a kiváló népművelő (1977) kitüntetést és a Köztársasági Elnöki Arany Emlékérmet (1998). Magyar Örökség-díjjal ismerték el a munkásságát 2000-ben, illetve Prima-díjjal 2004-ben. Csobánka és Erdőkertes díszpolgára.
A Magyar Rádió Zrt. Padisák Mihályt saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek.
Mészáros Magdolna, Felvidék.ma
