Épp ebédidőben érkezünk a Feszty-parkba, egyet még fordítanak a kemencében sült csirkecombokon, aztán szép lassan asztalhoz telepedik az a csaknem húsz balatonfelvidéki, mátyusföldi, csallóközi gyerek, akik július 14-én azért érkeztek a martosi Feszty Árpád Képzőművészeti Táborba, hogy a gyönyörű környezetben egy hetet a képzőművészetnek, a fafaragásnak és a kecskeduda-muzsikának szenteljenek.
A tábor helyszínén nem is olyan régen még nagy volt a nyüzsgés: embertömegek, sátrak és színpadok mindenhol: a II. Martosi Szabadegyetem rendezvényei zajlottak a Feszty-parkban. Érkezésünkkor csönd és nyugalom van, csak a háttérben egy magnóból szól a népzene.
„Itt nincs se tévé, se internet. A tábor létszáma is limitált. Valós tartalmat akarunk, azt, hogy legyen fejlődés. A képzőművészet egyébként is megkívánja az egyéni odafigyelést” – mondja Katona István, az egykor Gőszegnek nevezett Feszty-park tulajdonosa, annak a Feszty Árpád Képzőművészeti Tábornak a főszervezője, amelyet idén már 14. alkalommal rendeznek meg Martoson.
Miközben a parkról és a táborról mesél, fél szeme a gyerekeken. „A csontokat tilos eldobni, Bolha nevű kutyámé lesz” – szól oda az egyiknek, mi pedig arra gondolunk, talán ez az egyetlen tilalom itt a táborban, annyira szabad és oldott hangulat vesz körül mindent. „Azért nem ilyen egyszerű a helyzet, a gyerekek itt a rajzoláson, a fafaragáson és a kecskedudáláson kívül sok minden mást is megtanulnak. Például főzni, ők gyúrták tegnap a tésztát is, amit a kemencében megsütöttek, aztán hagymát, paprikát vágtak. Mindennap be vannak osztva, egyszer a lányok, máskor a fiúk tálalnak fel az ebédhez, törlik le az asztalt és söprik fel a szemetet. Fiúk! Szalvétát megint nem raktatok a tányérok mellé” – szól határozottan, de jóságosan megint az asztal felé.
Katona István, aki a táborban fafaragást és kecskeduda-muzsikát oktat, azt is elárulja, a lovaglást ugyan tegnap elmosta az eső, de a Feszty-park sekély tavában a gyerekek csónakázhattak egyet, és festőállványostul meg mindenestül elvitték őket Kingyespusztára is, a Feszty-család egykori birtokára, ahol Feszty Árpád festőművésznek állt valamikor a műterme. Az egykori épület romos állapotban van, az ott készült rajzokat, grafikákat, festményeket, valamint az egész héten készített alkotásokat a tábor „központjában”, az Árgyélusházban állították ki.
Ugyanitt készül dr. Bajnok István emlékére az a fejfa is, amit a tavaly ősszel elhunyt felvidéki pszichiáter, jeles közéleti szereplő komáromi sírjánál helyeznek majd el. A fejfát Katona István egy jókora darab tölgyből készíti, miközben egyik tanítványának magyarázza a fejfák és kopjafák szimbolikáját.
Később Jacsmenyík József is leül közénk. A füleki festőművészt régi jó barátság fűzi Katona Istvánhoz, a tábor kezdete óta, tizennégy éve minden évben eljön Fülekről Martosra, hogy a fiatalokat a rajz és a festészet fortélyaira tanítsa. Elmeséli, minden évben egy-két nappal korábban érkezik, hogy legyen ideje bejárni a környéket. Ilyenkor viszi magával festőállványát és az ecsetet, a természetet járja, témát keres. „Különösen a bogyai tanyavilágot csodálom, de több olyan martosi festményem is van, amelyet Új-Zélandra, vagy éppen Kanadába sikerült eladnom” – mondja, majd pipára gyújt, s kedélyesen elbeszélget velünk a tehetséges gyerekekről, a családról, a művészetről és otthonáról, Fülekről.
Észre sem vesszük, s közben már vége is az ebédnek. Katona István Bolha kutyája hogy örülhet ennek!
(A képek kattintással nagyíthatók!)
Langschadl Mátyás, Felvidék.ma
