A II. Martosi Szabadegyetemen több közéleti téma mellett a szlovákiai magyar oktatásügy helyzete is terítékre került.
Az Árgyélus Házban megrendezett kerekasztal beszélgetés résztvevője volt Szigeti László, az MKP Országos Tanácsának az elnöke; Pék László, a Nemzeti Tehetségépítő Tanács elnöke; valamint Albert Sándor, a Selye János Egyetem alapító rektora.
Szigeti László a felvidéki magyar oktatás alapvető problémájaként az oktatási és kulturális önigazgatásnak a hiányát nevezte meg. Az önigazgatás alapelveit az MKP autonómia tervezetében is meg kell fogalmazni, mindez úgy, hogy szerves része legyen a szlovák oktatási rendszernek, fejtette ki az MKP szakpolitikusa.
„Első számú problémánk, hogy fokozatosan fogyunk. Gyermek nélkül pedig nem lehet iskolát fenntartani” – hangsúlyozta Martoson. Fontosnak tarja a közoktatás kitörési pontjainak meghatározását. A 2013 végén elfogadott közoktatási törtvény módosítására reagálva elmondta, stratégiailag fel kell készülni az ebből kifolyó helyzetre. Az oktatás színvonalával kapcsolatban emondta, a fenntartóknak jobban kellene figyelniük az iskolák elért eredményeire.
„Új alapokra kell helyezni a pedagógusképzést, ebben az egyetemekkel közösen kell hathatósan együttműködni” – fogalmazott a volt oktatási miniszter, és hozzátette: Az alapiskolák szintjén egyre kevesebb magyar szülő adja szlovák iskolába gyermekét, ám a középiskolák – főleg a szakiskolák – tekintetében továbbra is nagymértékű a szlovák tanintézmény látogatása.
Albert Sándor oktatási szakember felvázolta a közoktatás jelenlegi gondjait, és hangsúlyozta, hogy a szlovákiai magyar közoktatást a szlovák közoktatás szerves részeként kell kezelni.
Az oktatás területén több gócpontot jellemzett alaposabban. A társadalmi jellegű problémákhoz sorolta a pedagógusok erkölcsi és anyagi megbecsülésüknek a hiányát, a romakérdést, a drasztikus születésszám-csökkenést. Következő nagy csomagként fogalmazta meg az oktatáspolitika és oktatás-irányítás problémáit. Az oktatás fejlődésének leginkább hátráltató tényezőjeként tekint a tanárok alulfinanszírozottságára, és a nem megfelelő szakemberekre a tárca élén. Szólt a közoktatási törvény változásairól, a magyar iskolákat érintő problémákról
Hangsúlyozta, Szlovákiának is át kell állnia a tudásalapú társadalom építésére, jelenleg ugyanis munkaalapú az oktatási rendszerünk. Közoktatási intézmények problémája szintén jelentős. Ide sorolta a szakmailag felkészületlen pedagógusokat, a nem megfelelő iskolai körülményeket. „A gyerekek nem tanulnak meg tanulni, pedig a személyre szabott tanulás elsajátítása igen fontos” – jegyezte meg a szakember.
„A közoktatás rendkívül fontos dolog, felkészít az életre. Az anyanyelvi oktatás során a műveltség és hagyomány megismerése is előtérbe kerül” – kezdte előadását Pék László. A felvidéki magyar oktatásról elmondta, teljes felépítésű az óvodától az egyetemig. Hangsúlyozta, sok magyar iskola van, ám a gyors asszimiláció és a kedvezőtlen demográfiai jelenség következtében kevés benne a diák. Bővebben kifejtette a Čaplovič-féle törvény vonatkozásait. Beszélt a most készülő átfogó elemzésről, ahol térképeken is kimutatják az egyes kistérségekben létező oktatási migráció útvonalait és központjait.
Martoson nemcsak a szlovákiai magyar közoktatás került górcső alá, hanem egy másik fórumon a felvidéki magyar felsőoktatás jelene és jövője is téma volt. Tóth János, a Selye János Egyetem jelenlegi rektora a magyar felsőoktatás helyzetéről elmondta. „Teljes mértékben tanulhatnak anyanyelven a hallgatók az egyetemen. Az intézmény kivívta létjogosultságát az elmúlt egy évtized alatt, mindvégig a szlovákiai magyarságot szolgálta.”
Jelezte, hogy a komáromi tanintézmény az ország egyik legfiatalabb egyeteme, a legkisebb hallgatói létszámmal, ennek ellenére sikeresen helyt állnak a felsőfokú intézmények palettáján. Mint az egyetem vezetője elmondta, kisebbségi létben nehezebben tudják az érdekképviseletet elérni. „Igenis meg lehet Szlovákiában élni a magyarságot a családon belül ugyanúgy, mint az oktatásban. Erre példa a komáromi Selye Jénos Egyetem. Nagyon nagy kincset kaptunk 2004-ben, meg kell becsülni, meg kell őriznünk” – fogalmazott a MartFeszten Tóth János.
A jövővel kapcsolatban megjegyezte, a következő akkreditáció során bizonnyal teljesítik az előírt kritériumokat, így a „Selye” megtarthatja az egyetemi rangot. Folyamatban van a Közgazdasági Kar doktori iskolájának akreditációja. Végezetül pár mondatban felvázolta a következő akadémiai év során megrendezésre kerülő jubileumi események sorát.
Szigeti László a felvidéki magyar oktatás alapvető problémájaként az oktatási és kulturális önigazgatásnak a hiányát nevezte meg. Az önigazgatás alapelveit az MKP autonómia tervezetében is meg kell fogalmazni, mindez úgy, hogy szerves része legyen a szlovák oktatási rendszernek, fejtette ki az MKP szakpolitikusa.
„Első számú problémánk, hogy fokozatosan fogyunk. Gyermek nélkül pedig nem lehet iskolát fenntartani” – hangsúlyozta Martoson. Fontosnak tarja a közoktatás kitörési pontjainak meghatározását. A 2013 végén elfogadott közoktatási törtvény módosítására reagálva elmondta, stratégiailag fel kell készülni az ebből kifolyó helyzetre. Az oktatás színvonalával kapcsolatban emondta, a fenntartóknak jobban kellene figyelniük az iskolák elért eredményeire.
„Új alapokra kell helyezni a pedagógusképzést, ebben az egyetemekkel közösen kell hathatósan együttműködni” – fogalmazott a volt oktatási miniszter, és hozzátette: Az alapiskolák szintjén egyre kevesebb magyar szülő adja szlovák iskolába gyermekét, ám a középiskolák – főleg a szakiskolák – tekintetében továbbra is nagymértékű a szlovák tanintézmény látogatása.
Albert Sándor oktatási szakember felvázolta a közoktatás jelenlegi gondjait, és hangsúlyozta, hogy a szlovákiai magyar közoktatást a szlovák közoktatás szerves részeként kell kezelni.
Az oktatás területén több gócpontot jellemzett alaposabban. A társadalmi jellegű problémákhoz sorolta a pedagógusok erkölcsi és anyagi megbecsülésüknek a hiányát, a romakérdést, a drasztikus születésszám-csökkenést. Következő nagy csomagként fogalmazta meg az oktatáspolitika és oktatás-irányítás problémáit. Az oktatás fejlődésének leginkább hátráltató tényezőjeként tekint a tanárok alulfinanszírozottságára, és a nem megfelelő szakemberekre a tárca élén. Szólt a közoktatási törvény változásairól, a magyar iskolákat érintő problémákról
Hangsúlyozta, Szlovákiának is át kell állnia a tudásalapú társadalom építésére, jelenleg ugyanis munkaalapú az oktatási rendszerünk. Közoktatási intézmények problémája szintén jelentős. Ide sorolta a szakmailag felkészületlen pedagógusokat, a nem megfelelő iskolai körülményeket. „A gyerekek nem tanulnak meg tanulni, pedig a személyre szabott tanulás elsajátítása igen fontos” – jegyezte meg a szakember.
„A közoktatás rendkívül fontos dolog, felkészít az életre. Az anyanyelvi oktatás során a műveltség és hagyomány megismerése is előtérbe kerül” – kezdte előadását Pék László. A felvidéki magyar oktatásról elmondta, teljes felépítésű az óvodától az egyetemig. Hangsúlyozta, sok magyar iskola van, ám a gyors asszimiláció és a kedvezőtlen demográfiai jelenség következtében kevés benne a diák. Bővebben kifejtette a Čaplovič-féle törvény vonatkozásait. Beszélt a most készülő átfogó elemzésről, ahol térképeken is kimutatják az egyes kistérségekben létező oktatási migráció útvonalait és központjait.
Martoson nemcsak a szlovákiai magyar közoktatás került górcső alá, hanem egy másik fórumon a felvidéki magyar felsőoktatás jelene és jövője is téma volt. Tóth János, a Selye János Egyetem jelenlegi rektora a magyar felsőoktatás helyzetéről elmondta. „Teljes mértékben tanulhatnak anyanyelven a hallgatók az egyetemen. Az intézmény kivívta létjogosultságát az elmúlt egy évtized alatt, mindvégig a szlovákiai magyarságot szolgálta.”
Jelezte, hogy a komáromi tanintézmény az ország egyik legfiatalabb egyeteme, a legkisebb hallgatói létszámmal, ennek ellenére sikeresen helyt állnak a felsőfokú intézmények palettáján. Mint az egyetem vezetője elmondta, kisebbségi létben nehezebben tudják az érdekképviseletet elérni. „Igenis meg lehet Szlovákiában élni a magyarságot a családon belül ugyanúgy, mint az oktatásban. Erre példa a komáromi Selye Jénos Egyetem. Nagyon nagy kincset kaptunk 2004-ben, meg kell becsülni, meg kell őriznünk” – fogalmazott a MartFeszten Tóth János.
A jövővel kapcsolatban megjegyezte, a következő akkreditáció során bizonnyal teljesítik az előírt kritériumokat, így a „Selye” megtarthatja az egyetemi rangot. Folyamatban van a Közgazdasági Kar doktori iskolájának akreditációja. Végezetül pár mondatban felvázolta a következő akadémiai év során megrendezésre kerülő jubileumi események sorát.
PP, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”47231,47213,47209,47208,47277″}
