HKT: Megy a túra negyvenedszer

A XL. Honismereti Kerékpártúra a Szádelői-völgyból indult és Nagytárkányban ér véget. Átmentek Magyarországra és Kárpátaljára is. Köteles László a Felvidék.ma-nak elmondta, a túra változatlan célja, bejárni szülőföldünk legkevésbé ismert tájait.
1975-ben a prágai Ady Endre Diákkör kezdeményezte az első ilyen túrát. Életképesnek bizonyult, a második alkalmával II. Rákóczi Ferenc nyomában 300 km-t tettek meg a túrázók Borsitól Rozsnyóig. Előadók tartottak esténként előadást a táborokban, hogy ne csak a területet, hanem annak szellemi, történelmi hátterét, értékeit is megismerjék.
A kezdeményezést kényszer szülte, mert ahhoz, hogy egy helyütt több fiatal táborozzon különböző engedélyeket kellett beszerezni. A hatóságok mondvacsinált ürüggyel igyekeztek ezeket lehetetlenné tenni, mert ott több száz magyar gyűlt össze. Erdélyi és délvidéki fiatalok, értelmiségiek is eljöttek. De ha a túrázók csak egy éjszakát töltöttek egy helyen, akkor nem volt szükség engedélyre. Így a mozgótábor kézenfekvő megoldásnak tűnt. Az lett.
Eleinte csak a magyarok lakta területeken kerekeztek, majd más területeken is, hiszen ott is vannak emlékek, melyek bizonyítják, mi ezen a területen otthon vagyunk. Eleinte e sorok írója is végigkarikázta az útvonalat, azután már csak mint előadó vettem részt azokban. Kassán, Végles várában, Zólyomban és Besztercebányán vezettem a túrázókat.
Idén Köteles László a negyvenedik túrát szervezte meg. Ő ennek évek óta a fő motorja.
A bicajozók Kassára július 27-én látogattak. Makrancról vonattal jöttek. Örömmel fedeztem fel közöttük olyanokat, akik a kezdet kezdetétől velem karikáztak. Olyanokról is hírt adtak, akikről már évtizedek óta semmit sem tudok.
Először a város nevezetességeivel ismerkedtek, majd fölfrissülve a Thália Színház Márai Stúdiójának kávézójában, megtekintették a Márai Sándorról készült filmet és meghallgatták Ondová Reiter Flóra (aki szintén régen kerekezik már) kritikus beszámolóját a Kassa Európa Kulturális Fővárosa 2013 rendezvénysorozatról.
Ondová Reiter Flóra egyik szervezője is volt, ám végül elbocsátották és a programok egy része így felemásan valósulhatott csak meg. Ugyanis a választásokon bukott a korábbi városvezetés, fél év múlva egészen más elvárásoknak kellett eleget tenni. A túrázók további részletekkel is megismerkedhettek.
Márai emlékszobája elkészült, de a német és angol feliratokat eltávolították, amit nem lett volna szabad megtenni. Márai rokonai nem bíztak meg az emlékszoba új fenntartójában és a személyes tárgyakat elszállították. Nem lenne szabad pénzt kérni a belépésért az üres emlékszobába, mégis megteszik. Az életét bemutató film ugyan elkészült, de az ezzel kapcsolatos weboldalt tönkretették, valaki azt meghekkelte és azóta nem működik. Nincs gazdája.
A kulturális főváros témakörben tizenhárom pályázati kör zajlott. Egyetlen egyben sem nyert egy magyar pályázó sem. 80.000 látogatóval számoltak a rendezvénysorozaton. Elsődlegesen németekkel és angolokkal. A testvéri kapcsolatokat a japánokkal igyekeztek kiépíteni, mert oda jobb szolgálati útra járni. 2012-ben kiadtak egy Kassa-útikönyvet, melyről azóta sem esett szó. Igaz, színvonala miatt jobb is így!
A kulturális főváros azzal a kötelességgel járt, hogy a régiót is bekapcsolják a programokba és ez a terület fejlődését szolgálja. Erről azonban szó sem volt. Kassa és Miskolc testvérvárosok. A miskolciak gesztusai viszonzatlanul maradtak. A szomszédolás elve nem működött. De mi várható egy rendezvénytől, ha annak művészeti igazgatója trencséni, másik igazgatója nagymihályi, külkapcsolatokat irányító vezetője zsolnai és turisztikai felügyelője liptószentmiklósi? Jellemző, hogy az egyik kiadványba a Dóm helyett egy másik templom fényképét szerkesztették be. És ezt senki nem vette észre. A Kassán lakóktól sem várható egészséges lokálpatriotizmus. Egy asszony tizenkét éves korában hozta be fiát a város központjába.
Az előadó azt a kérdést tette föl ezután, hogy megteszünk-e mindent városainkért. Javasolta, vezessük be a Márai-emléknapot, amely először a kerékpártúra keretein belül valósulhatna meg. 
Köteles László a Felvidék.ma-nak elmondta, a túra változatlan célja, bejárni szülőföldünk legkevésbé ismert tájait és megismerni azok rejtett értékeit, apró gyöngyszemeit. Sokan az ország másik végéből érkeznek, így nem ismerhetik ezt a területet. 120-an jelentkeztek, jelenleg 80-an jöttek Kassára. Összességében 120-150 túrázóval számol, hiszen nem mindenki vesz részt az egészen. Magyarországi, ausztriai, erdélyi és majd kárpátaljai túrázók is lesznek közöttük. Kárpátaljára 110-en jelentkeztek. Majd a nagyszelmenci gyalogátkelőhelyen mennek át. Gyalogos átkelőhelyen nem lesz gond. Útlevélre azonban szükség van – mondta Köteles.
Negyedik napja vannak úton, két zivatar kapta el őket az első napon és 150 km-t tettek meg eddig két keréken. Július 28-án fárasztóbb útvonal várt rájuk. Makrancról Borsiig kerekeztek 96 km-t, miközben át kellett kelniük a Szalánci-hegyeken. A kassai látogatás után a makranci táborban gulyás várta a túrázókat.
Ezután egy régi túrázót kértem meg, mondja el véleményét a túráról.
Urbancsok Egon Kassán él. „1978 óta járok a túrákra. Tehát a negyedik óta. Pál Sándor régi barátom meghívott, menjek, hogy jó buli lesz. Kiderült, tényleg az. Akkor még küldetése volt. Amerre jártunk, próbáltuk a csüggedő népet felrázni, és a magyar kultúra iránti érdeklődést fokozni. Most már csak turistavezetőre van szükség, ami nem baj, mert a világ változik. De ami hiányzik, hogy a túraszínpaddal lett szegényebb. A falvak gyermekeinek magyar nyelvű játéka, a falusiak aktív részvétele a túra programjaiban hiányzik. Elprofiloztak. Talán ez sem baj.”
Rendás Kristóf Szekszárd mellől, Szálkáról érkezett. Tizenegy éve vesz részt a túrákon. “Édesapám hozott el nyolc éves koromban és megszerettem. Szép, hegyes-völgyes tájakon kellemes biciklizni. Nagyon érdekesnek tartom a történelemmel való ismerkedést is. Mindegyik túrának megvolt a maga egzotikuma. Talán a néhány éve tartott várhosszúréti túraesküvő volt számomra a legemlékezetesebb. Ez azért nem mindennapi esemény volt!”
Lőrik Éva Budapestről érkezett. “2013-ban túráztam először. Egyik barátom invitált. Mondta, majd meglátod milyen szép lesz, és a lendület visz magával. Egyébként is biciklizem. Így jöttem el. Nem csalódtam. Frenetikus élmény! Az emberek harmonikus együttléte fogott meg. Ahogy a tábortűznél énekelték a régi magyar népdalokat. Ez csodálatos! Mindenütt a megfelelő hozzáállás. Mindenütt élmények vártak. Külön értékelem a csapatszellemet és a szervezést. Hatalmas köszönet Kötelesnek. Koronczi Gyula jó tempóval vezeti a csapatot. Ügyelnek rá, hogy ne maradjon le senki. Van, aki utolsóként karikázik közülük.”

A kerékpártúra július 29-én Nagyszelmenc (Veľké Slemence) – UA Kisszelmenc (Szolonci) bicajos határátkelő lépte át az Ukrajna/Kárpátalja határ. Császlócon (Часлівці) vertek tábort, s találkoztak, elbeszélgettek Brenzovics László megyei alelnökkel Vári Fábián László költővel. A szerdai, július 30-i programon Munkács – várlátogatás és városnézés, Szolyva – megemlékezés Horkay Sámuel előadása, tisztelgés az 1944/45-ben az ún. „Malenkij rabót”-ra elhurcoltak emlékműve előtt, koszorúzás, Vereckei hágó van tervben. Utóbbi helyen előadást hallgatnak meg a 895-ös „Honfoglalásról”. Csütörtökön, július 31-én még megtekintik Ungvárt, s úgy térnek vissza.

A részletes programot Eseménynaptárunkból ITT>>> érik el.