47022

1934. július 1-én avatták fel a magyar gyermekirodalom megteremtőjének, Pósa Lajosnak a mellszobrát szülőfalujában, Nemesradnóton. Ez volt az első magyar szoborleleplezés az akkori Csehszlovákiában.

Bodon Lajos akkori iskolaigazgató indította el a gyűjtést a nemesradnóti Pósa szoborra. A Tanító Úr, ahogy a helyiek még ma is hívják szívén viselte Pósa Lajos ügyét, s úgy vélte, hogy az iskola falára 1931-ben kihelyezett emléktábla nem elegendő Nemesradnóton, így szobrot intézett a falu költőjének.
47022 újságcikk címek
A pozsonyi Magyar Újság hasábjain is megjelentek a felhívások a szoborra és a talpazatára való gyűjtéssel kapcsolatban. A nemes ügy mellé adta nevét Győry Dezső és Szombathy Viktor is. Bodon Lajos, a falu kántor-tanítója maga kérte a talpazatra a gyűjtési engedélyt az országos hivataltól „ – elég borsos ára volt, – s azóta gyűjtőíveket címezgetek” – írta, de ügyét sikerrel véghezvitte.

A „Felvidéki Magyar Tanítóság Húszéves Története” c. mű részeként írta meg a nemesradnóti Pósa szobor történetét. Abban a kezdeteket az 1930-as évekre datálja. Az évben leplezték le a budapesti Pósa szobrot a Városligetben.

„Özv. Pósa Lajosné 1932. aug. 12-ről a következő levelet intézte hozzám: Ezennel tisztelettel megkérem, hogy nevemben tudassa Radnót község lakosaival azt, hogy megboldogult uram néhai Pósa Lajos költőnek Budapesten Margó Ede szobrászművész műtermében lévő gipsz szobrát, a mely a Budapesten felállított szobornak hasonmása, Radnót községnek örömmel oda ajándékozom. Kérem annak elfogadását és méltó megőrzését.” – Őnagysága úgy gondolta, hogy a darabokban lévő gipszet itthon ügyes szobrásszal összeállítatjuk és megfelelő építményben, melynek elülső része vastag üvegből készült volna, lehetőleg nedvességtől elzárva, helyezzük el.
Meggyőződve azonban arról, hogy a hazaszállítás és összeállítás valamint a szükséges építmény is tetemes költségeinket, utánjárást igényelt volna és a gipszet még így is előbb-utóbb kikezdi az idő vasfoga, tehát nem lenne állandó és megmenthető az utókor számára, ezért a szíves ajándékot nem fogadhattam el.
Egy hét múlva ez ügyben Budapestre utaztam és őnagysága a Költőnével Margó Ede szobrászművészt kerestük fel együttesen. Beható eszmecsere után arra a megállapodásra jutottunk, hogy a radnóti mellszobrot természetes nagyságban 3.000,. Kč-ért, azaz 600 P-ért hajlandó ércbe önteni. Mint aki legjobban végezte dolgát, boldogan tértem haza Budapestről, hogy itthon összegyűjthessem a Költő közel s távolabbi rokonságát a nemes Nagy Pósa-Családot megbeszélni velük mozgalmunk anyagi természetű, valamint további teendőinek különféle részleteit.” – írta Bodon Lajos.

47022 vazlatA nemesradnóti felavató ünnepségre 1934. július 1-én került sor. „Pompásan sikerült országos kultúrünnep keretében leplezték le a gömöri Radnóton Pósa Lajosnak, a nagy magyar mesemondónak és költőnek a mellszobrát. (…) A Magyar Újság fehérszalagos babérkoszorúját Győry Dezső, a lap felelős szerkesztője helyezte el, aki rövid beszédben hitet tett a magyar falu és a magyar kultúra jövője mellett” – áll a Magyar Újság 1934. július 2- i tudósításában a nemesradnóti ünnepségről, melyhez még másnap is visszatértek: „Felejthetetlen ünnepe volt a kisebbségi magyarságnak a radnóti Pósa-szoborleleplezés.” (…) A prágai Magyar Hírlap úgy adja hírül, hogy az első magyar szoborleleplezés volt ez az akkori Csehszlovákiában, s így folytatja: „A radnóti iskola előtt áll ércben a Balogpartján álló aranykapuk és minden magyar gyermekszivek őre.”

Tichy Kálmán, a Rozsnyói Művelődési Egyesület képviselője így ír, mikor megérkezik a Balogvölgyébe: „Istenáldott vidék! Meleg illatot lehelő érett búzatáblák, szelíd füzesek a kanyargó Balog patak mentén, meg vadgalamb-rejtegető égerfás csalitok, kövérzöld erdőcskékkel koronázott halmok, távolabb a ratkói hegyek kék hullámai.”
Az avatás reggelére pedig így emlékszik vissza: „Felvirradt az ünnepi nap. Kicsit szitál az eső, de még jó ebben a hőségben. Hemzseg a falu – minden háznál vendég, – de legjobban hemzseg az iskolaudvar. Kocsik, autók érkeznek egyre-másra. Reggeli közben sikerül megitatni egy csésze kávét Bodon Iluskával (Bodon Lajos kántor-tanító felesége – szerk. megj.) is, aki ezer dolgától tegnap vacsorát sem evett. Már száguldanak a falu határán túl Rimaszombat irányába a kerékpáros legények, – minden kerékpár muskátlival, rozmaringgal díszítve. És gyülekeznek a kicsi magyar leányok, legények, a leánykák pruszlikban, pártásan, a legénykék lobogó ingujjal, pitykés, sujtásos mellénnyel, árvalányhajas hetyke kalappal. Mikor megindulnak a felvégre, hogy ott köszöntsék a falu küszöbén a Nagyasszonyt, a Költő özvegyét, olyan, mintha egy szépséges, ezerszínű virágos rét kelt volna lábra. Könnybe lábad az ember szeme ettől a látványtól…
„Ünnep volt, lelketemelő, áhítatot gerjesztő, magasztos ünnep, melyet a Balog ere mellett született, a halhatatlanságba dicsőült magyar költő emlékörökítésének szentelt a megbecsülő szeretet” – kezdte a beszámolóját a Gömör című vasárnaponként megjelenő politikai és társadalmi hetilap 1934. július 8-án kiadott száma. Majd így számolt be az eseményről:
„A júliusra fordult nyár borongós vasárnapján az itteni magyarság a két nemzedéket nevelt Pósa Lajos, a magyar gyermekek kedves Pósa bácsija és melegszívű költője áldott emlékezetének imádságos hangulatában ünnepelt s tett bizonyságot arról, mennyire egységesek tudunk lenni, milyen szép testvériségbe tudunk összeolvadni akkor, amikor nagyjaink emlékének megörökítéséről esik szó.
47022 Pósa tábla az iskola falánA fenséges ünnepség Pósa Lajos szülőfalujában, Nemesradnóton f. hó 1-én, vasárnap délelőtt istentisztelettel vette kezdetét. A prédikátori tisztet betöltő Pósa Lajos, a nemes falu aranyszájú papja a megdicsőült nagy magyar rokon-költő érdemeit méltatta s az élő magyar írók és költők kötelességéről beszélt.
Istentisztelet végeztével az iskolaépülethez vonult a hatalmas tömeg. Az iskolaépület faluban párját ritkítja. Utcára néző falán évekkel előbb odahelyezett márványtábla, ezzel a felirattal: Pósa Lajos, a gyermekek ékesszavu, aranyszívű költője dicső emlékének, aki ebben a faluban született 1850 április hó 9 én.
Az iskolaépület előtti virágoskertben ott állott a zöld lepellel letakart szobor. Mellette hatalmas pódium, melyen a költő özvegye, Sárika leánya: Kiss István budapesti rendőrtanácsos neje s a különböző egyesületek kiküldöttjei foglaltak helyet.
A szobor előtt az ünneplők közel- s messze-földről összesereglett temérdek sokasága, közöttük számos tanító-, pap- és tanárember.
Pósa Lajos ref. lelkész nyitotta meg az ünnepélyt, majd Pósa Jolánka a Falunk ünnepe és Varga Géza pedig az Ünnepelni jöttünk hozzád című verseket szavalták el. – Mindkét költeményt a költő özvegye írta. Az iskola növendékei Pósa Lajos Messze-messze földön kezdetű dalát énekelték el, amit Pósa László tanuló szavalata követett, aki Pósa Lajosnak Szeresd a gyermeket! című költeményét adta elő s ugyanezt a ref. énekkar is elénekelte.
Hatásos jelenet volt, amikor ének közben a magyar-ruhás gyermeksereg virágesővel árasztotta el a szobrot, amelyről Kovács Alajos, a szlovenszkói általános magyar tanító egyesület elnökének ünnepi beszéde közben lehullott a lepel, s előttünk állott a Margó Ede budapesti szobrász által mintázott élethű, bronz mellszobor, amelynek talpazatát egyszerű terméskőből Ferencz I. rimaszombati kőfaragó mester alkotta. Majd a költő özvegye mondott megható beszédet, amelynek végeztével a Pósa Lajos által írt, Gáspár János által megzenésített Dal a magyar dalról című éneket adta elő a nemesradnóti ref. énekkar. Ezt követte a szobor megkoszorúzása, miközben Boross Béla, a Magyar Tanító főszerkesztője frenetikus hatást keltett ünnepi ódáját szavalta el, a ref. énekkar pedig Pósa dalegyveleget adott elő, amelyeket Gáspár János rimaszécsi énektanár zenésített meg.

47022 szalag1Beszédek kíséretében a következők koszorúzták meg a szobrot: A csehszlovákiai magyar tudományos-, irodalmi- és művészeti társaság részéről Antal Sándor, a társaság irodalmi osztályának elnöke. Szombathy Viktor a Szlovenszkói Magyar Kulturegylet központi titkára a SZMKE részéről, elhozva a komáromi Jókai kert örökzöld- s a csallóközi magyar gyerekek búzacsokrát, de tolmácsolva a PMH szerkesztősége s a Jókai Egyesület köszöntését is. A Csehszlovákiai Magyar Társadalmi Egyesületetek Szövetsége részéről Márkus László főtitkár, lapunk főszerkesztője. A Pozsonyi Toldi Kör és a Rozsnyói Művelődési Egyesület nevében Tichy Kálmán. A Magyar Újság részéről Győry Dezső, a lap felelős szerkesztője. A Gömöri ref. egyházmegye nevében Ablonczy Pál h. esperes és dr. Zehery István világi elnök. A Nagy Pósa-család részéről Pósa Péter miskolci ref. esperes. Rimaszombat város közönsége nevében a Sichert Károly képv. Tag és dr. Gabonás János városi titkáról álló küldöttség élén dr. Eszenyi Gyula városbíró. A rimaszombati reálgimnázium részéről Báthory Andor tanár. A Gömörmegyei Ref. Tanítóegylet részéről Vásárhelyi Károly egyes. titkár. Gömöri ref. 47022 szalag2tanító egyesület nevében Kovács Gyula egyesületi elnök, rimasimonyi tanító illetve Gáspár János és Bán Géza tanítók. Az orsz. Keresztény-szocialistapárt rimaszombati körzete részéről kiküldöttek élén dr. Löcherer Géza ügyvéd, körzeti elnök. A nemesradnóti ref. énekkar részéről Pósa Elemér énekkari pénztárnok. A lélekemelő hangulatban lefolyt ünnepély Pósa Lajos ref. lelkész köszönő szavaival nyert befejezést.

A szobor leleplezés után kezdetét vette a közebéd, melyen számos lelkeshangu pohárköszöntő hangzott el. Nagy hatást keltett a Csehszlovákiai Tudományos-, Irodalmi- és Művészeti Társaság részéről Győry Dezső főszámvevő által tett azon bejelentés, hogy a társaság jelenlévő tagjai elhatározták Bodon Lajos nemesradnóti ref. tanítónak, a szoborfelállítási mozgalom megindítójának s a leleplezési ünnepély agilis, fáradhatatlan lelkes rendezőjének a társaság levelező tagjává történő megválasztására ajánlását, kulturális téren való munkásságának elismeréséül és megjutalmazásául.Este a községi kultúrházban a falu nagyszerű műkedvelőgárdája a Falu rossza népszínművet adta elő teljes erkölcsi- és anyagi sikerrel.Véget ért az ünnepség. Pósa Lajos szobra Bodon Lajosnak, ennek a minden magyar tanítónak példaképül szolgálható nagyszerű tanítómesternek áldozatos, fáradságos munkásságából ott áll immár a szülőfaluja iskolájának virágos kertjében, időtlen-időkig újabb hirdetőjéül a magyar rög nagy szellemeket termő erejének, a költő halhatatlanságának, dicsősége örökkévalóságának” – írta a Gömör.

A második világháború után a szobrot előbb körül deszkázták, később le is vették.

A templomban rejtették el, az alsó kar alatti lépcsőfeljáró alá volt beszögelve egészen addig, amíg az engedélyt meg nem kapták rá, hogy vissza lehet helyezni.
„Amikor már olvastunk róla, s láttuk, hogy hasonló történések mennek, akkor gondoltuk, hogy megpróbáljuk mi is megkérvényezni a Helyi Nemzeti Bizottság tanácsánál. Megkaptuk az engedélyt. Akkor csomagoltuk ki először a ládából, én az akkori tanítóval Palcso Pistával csavaroztam vissza a helyére, s akkor még letakartuk, mert ugye újraleplezési ünnepséget szerveztünk” – emlékezett vissza az 1964-es eseményekre néhai Pósa Dezső, az akkori helyi Csemadok elnöke.

47022 csemadok levélA radnóti Csemadok kérvénye a HNB tanácsához 1964. 3. 9-én kelt: (…) A mellszobor 1945-ben az államfordulat idején lett talpazatáról eltávolítva. Jelen kérelmünkre feljogosít többek között az is, hogy hazánk és a népi-demokratikus Magyarország között a kultúrkapcsolatok elmélyítése örvendetes módon bekövetkezett. (…) Kérelmünk nemcsak egyoldalú, hanem párosul községünk Pósa Lajos a nagy költő tisztelőinek kívánságával is. Úgy véljük, hogy Pósa Lajos, községünk szülötte méltón megérdemli azt a kegyeletet, hogy mint 1934-ben, úgy a szobor most is visszakerüljön az őt megillető helyre az iskola elé, ahol a szobor eredeti talpazata áll. Méltó hálánkat azzal rónánk le a nagy költő megérdemelt emlékének, ha április 9-re, születésének évfordulójára szobrát az eredeti helyére visszahelyeznénk – írta 50 évvel ezelőtt Pósa Dezső elnök és Ferencz Zoltánné titkár. A kérvényt a HNB jóváhagyta, így Radnót újra ünnepelt.
Azóta is rendszeresek a szülőfalujában a megemlékezések. A költő születésének évfordulójakor, április 9-e körül évente szavalóversenyt s koszorúzási ünnepségeket rendez a helyi iskola vezetése.47022 szalag2014

Idén az újraavatás ötvenedik- és a szoborleleplezés nyolcvanadik évfordulója tiszteletére Nemesradnót Önkormányzata nevében Tóth Elemér polgármester, a Nemesradnóti Református Egyházközség nevében Pósa Dénes egyházgondnok, a Ns. Nagy Pósa család nevében Pósa László, a Rákóczi Szövetség Balogvölgyi Helyi Szervezete nevében Homoly Erzsébet elnök helyezte el a megemlékezés koszorúját.

Csendes főhajtással, tisztelettel emlékeztek arra a nagy napra – ahogyan Bodon Lajos kantor-tanító feljegyezte: „amikor a falu nagy és halhatatlan szülötte Pósa Lajos ércbe öntött mellszobráról lehullott a lepel. Kisebbségi sorsunk eme legelső oltárkövénél, fajunk, nemzetiségünk áldozatkészségének e gyönyörű emlékművénél az édes hazától elszakított magyarság hitet tesz és áhítatos lélekkel, lelkesedő szívvel, soha el nem múló hálával adózik a magyar gyermekirodalom megteremtője, a kicsinyek és nagyok szívében örökké élő szellemének”.

Homoly E., Felvidék.ma
Képek forrása a Pósa Lajos Emlékezetei – Emléktár című kiadvány.
További fényképek a szoborról és a megemlékezésekről Képgalériánkban ITT>>> tekinthetők. {iarelatednews articleid=”45164,45086,33373,24185″}