Koncert, vihar, csacskabál – Kulcsár Ferenc Z. Németh István könyvéről
Z. Németh István Tigrisbukfenc című, mesterien megkomponált gyermekverskönyvének első versében, A pillangó énekében a kis pille a tavasztündér birodalmába hívja a gyerekeket: meglesni munka közben a kikeletet, amint ágakra-bogakra rügyet ragaszt, léptei nyomán fodrosul szirom, nyílik a barka, illatot hord széjjel a szelíd szél, a virágba borult fák pedig a méhek terített asztalai lesznek; a kötet utolsó versében aztán a jégmadár így énekel a karácsony és a fergeteg havában:
A fentiekből látható: költőnk könyve tavaszba, nyárba, őszbe, télbe hívogat, hogy verseinek Simogató, Vágtató, Szövögető, Doromboló ciklusaiban együtt játsszunk, vigadjunk, kuncogjunk, hahotázzunk, vagy éppen merengjünk, álmodozzunk, tűnődjünk, örüljünk az állatvilág megszólaló és megszólított hadával. Énekel, csacsog, bemutatkozik nekünk, tréfálkozik, incselkedik velünk, ugrat, ingerel, kábít bennünket Blöki úr, a kutya, Flóri és Klári, a két házasságpárti papagáj, Flórián és Fábián, a két cirkuszi pávián, Ravaszdy Ernő, a róka, a süsü sün, a kormos, cirmos, tigriscsíkos, vörös foltos macska; a rőtbundás dán dog, a komondor, a törpe orrú mopszli, az afgán agár, a bernáthegyi, a pincsi, a csivava, pitbull terrier, a rövidszőrű tacskó; Leó, a lusta oroszlán, Gyuri, a gyík, Csenevész, a kicsi egér, a csicsói csacsikák, páviánok, gorillák, csimpánzok, makókák, vakondok, pókok, keselyűk, zsiráfok; bolhák, hernyók, pávák, pingvinek, vízilovak, bálnák.
Z. Németh István köztudottan a legjátékosabb kedvű poétánk: tolla hegyéből hol vidám, hol gunyoros, hol fanyar, hol ironikus, hol szelíd, hol az olvasóval összekacsintó élethelyzetek, rímek és szójátékok, képek, hasonlatok, metaforák csöppennek a papírra, miközben mindig történik valami jeles, említésre méltó, mulatságos dolog – ezúttal elsősorban a természet, az udvar, a kert, a vizek, az erdők birodalmában.
Például eső után
A fenti versrészletből is látni: a költő gyakran talányosan beszél; itt például nem árulja el két madár nevét – találgathatunk, az éjfekete tollú Marci vajon rigó-e, a csupa rozsda tollú Tódor meg mondjuk kerti rozsdafarkú lehet-e. Ezáltal Z. Németh bekapcsolja a gyerekeket az élménybe, a játékba, az alkotásba, gazdagítva szókincsüket, képzeletüket: a medvével kapcsolatban a költő „mancsnyi mézről” beszél, s miközben a medvénk a málnaszörpből „jóízűt hörpöl, / tavasz van, tavasz van! / – szíve dörömböl”. Telitalálat: egy medve szíve nem ver, nem dobog, hanem, ahogy illik: dörömböl!
Hosszan sorolhatnánk Z. Németh István gyerekverseinek telitalálatait, szokatlan, kacagtató rímeit, változatos versformáinak színes, sokarcú humorát, elegáns költői megoldásait – szinte lubickol a furfangos, fortélyos nyelvi leleményekben, képekben, együtt pajkoskodva vagy ábrándozva a gyerekekkel. Költőnknél a csiga száguldásról álmodik, a hangya morzsával, a kecske torzsával, az elefánt meg porszívó porzsákkal; az ebek ura – egek ura! –, a szépségversenyt megnyerő tacskó egy irigy kutya, mert az elnyert velőscsont-tortából nem kínálta meg kutyatársait; a süni egész nap csak sündörög, akkor is, ha künn dörög; az égen kék-fehér bárány legeli a mézes napsugarat; érik a vihar, s kikel magából; Furfangi és Lárifári fotójára sehogyan sem akar ráférni a zsiráf; a pók egyszerre sző tervet és hálót a mafla legyecskéknek; Vali, a galibaliba miatt van minden galiba; az egér medvét eszik, s ezért kitüntetik; a réten minden pilla pille: a pillangó, a virágok, a kislány, s óriáspillangó még a Nap is; a csicsói csacsi csacsinak nem ízlik a puha aszat, s a csicsói csacsi kiskecskének mekegve megy az ének; az erejét fitogtató bolhafi megcsípi az elefántot, de csak „azt érte el ármányával, agyoncsapta ormányával”.
Z. Németh István gyerekverskötete – néhány halványabbra sikeredett darab mellett – frappáns versek egész sorát tartalmazza. Ilyen az Eső után, Medveszörp, Papagájok, Páviánok, Süni-játék, A macska se, Csacskabál, Vihar előtt, Macskutya, Komáromi macskák, Koncert torzsára és káposztalevélre, Gyuri, a gyík, Zsiráfos, Hej, de keselyű! Galibaliba, Szamár mondja magának, Kecskemekk, Nyiszi-nyuszi, Vágtató, Egérfa, ó!, Egérmondóka, Négy kutyuli s még sorolhatnánk. S e frappáns – vidám vagy lírai, játékos vagy tündéri, nevettető vagy álomszerű – versek igen sok eredeti, megkapó, meghökkentő rímbeszédet is teremtenek. Például:
Z. Németh István Tigrisbukfenc című könyvét a Magyar Gyermekirodalmi Intézet felvette a 2013-év 100 legjobb gyermekkönyvének listájára. Úgy gondoljuk, okkal. A költő érdemein túl azért is, mert Mészely Ilka szép, visszafogott illusztrációi beszédesen egészítik ki, gazdagítják Z. Németh István költői világát, mintegy „átjárást teremtve rajzok és versek között”.
Kulcsár Ferenc, Felivdék.ma
{iarelatednews articleid=”44975,39543,43855,39532″}
