A sors úgy hozta, (sajnos sokunknak), hogy betegségünk lévén orvosi ajánlatra külföldön kell beszereznünk bizonyos gyógyszert. Vagyis, nálunk is kapható, csak olyan áron, melyet az ajánlott rendszeres használat mellett az itteni halandó ember (ha ráadásul nyugdíjas vagy munkanélküli) bizony nem tud kifizetni. Mert egészségügyi biztosító ide vagy oda, hiába fizettük egy életen át a kötelező egészségügyi biztosítást (amiből nagyon sokan semmit nem kaptak vissza, semmilyen módon: vagy, mert beteg nem volt- ez a kevesebb- vagy mert korán halt meg), sajnos egyre kevesebb napi gyógyszert térít meg a betegnek, vagy ha igen csak minimális összegben.
Mit tehet a szerencsétlen beteg? Vagy fizet, amíg tud, vagy belehal, vagy megpróbálja a szomszédos államokban megrendelni a gyógyszert, amely ott sokkal olcsóbban, legalább feláron kapható (s az ottani betegnek orvosi receptre a biztosító is téríti a gyógyszereket nagyobb részben, mint nálunk.) S mindez után ott a kérdés: mi miért fizetünk mindenért drágábban, s főleg az életünkért, mint a szomszédban? Miért és meddig?
Nos, szolgáltatásról lévén szó, az osztrák patikában villámpostán megrendelt és bankon keresztül kifizetett gyógyszert, három napon belül házhoz szállítják.
Egy alkalommal előfordult, hogy 5 nap után sem volt itt a megrendelt gyógyszer. Telefonon érdeklődtünk. Jelezték, hogy ők bizony elküldték, s lehet a hazai szállító hibájából késhet. Kiderítették miért akadt el a szállítmány, közben háromszor telefonáltak, hogy elnézést kérjenek. A patika tulajdonosa külön bocsánatot kért, s a következő szállítmánynál egy adag gyógyszert adott ajándékba a valaki által elkövetett hibát kárpótolva.
Megvallom, megdöbbentett az ilyen számunkra ismeretlen szolgáltatás. Sajnos naponta tapasztalunk negatív eseteket a hazai egészségügyi szolgáltatásban, de ilyen kárpótlás idehaza ritka.
Mindezek után az jutott eszembe, hogy mily kevés kell az embereknek – s hát még a betegeknek – a lelki gyógyulásához: türelem, megértés, megbocsájtás, alázat, szolgálat, bizalom és hivatásszeretet. Oda – vissza kölcsönösen. S talán egy picit könnyebb lenne az élet nehéz dolgait viselni, elfogadni.
Dániel Erzsébet, Felvidék.ma
Fotó: archív, illusztráció
{iarelatednews articleid=”43507,41887,41550,36652,47094″}
