Szlovéniában, Felső Isonzó vidékén, a Tolmin városához közeli Mrzli vrh-on (1359m) immár másfél évtizede rendez augusztus harmadik szombatján meghitt emlékünnepséget a tolmini székhelyű „Peski 1915-1917″ Egyesület. Az idei megemlékezésnek időszerűségét emelte a „nagy háború” kitörésének a 100. évfordulója, s a kegyelettel emlékezők népes közönségének soraiban a helyieken kívül voltak olaszok, magyarok, osztrákok, csehek és más nációk képviselői.
A „Peski 1915-1917″ Egyesület – hasonlóképpen más egyesületekhez és alapítványokhoz Szlovéniában – több mint két évtizeddel ezelőtt azért alakult, hogy feldolgozza az első világháború eseményeit, gondozza az emlékhelyeket és a döbbenetesen nagy számú katonai temetőket az Isonzó (szlovénul: Soča) vidékén. Az egyesület nevéül a Peski hegycsúcsot (1975 m) választották, ahol 1915 decemberében, az öldöklő isonzói csaták szüneteiben, a 15. hegyi dandár katonái emlékművet állítottak elesett bajtársaik – a XV. hadtest hősi halottainak emlékére. Az egyesület tevékenységét azzal kezdte, hogy a fellegekkel cimboráló hegycsúcson lévő piramist idéző emlékművet felújították, annak stilizált grafikai képét pedig emblémájuk közepébe helyezték.
A huszonhét hónapig tartó 12 isonzói csata az első világháború legvéresebb ütközetei közé tartozik, mert a túlerőben lévő olasz támadások visszaverése tízezrek, százezrek életét követelte. Különösen ádáz öldöklés folyt a tolmini hídfő körzetében, és a közeli Mrzli vrh térségében. A magas hegyeken gyakran megesett, hogy a szemben lévő lövészárkok félszáz méterre voltak egymástól. A harcoló egységek sziklába vájt fedezékeket – kavernákat – építettek, ahol némi biztonságban érezhették magukat, elláthatták sebesültjeiket. A Mrzli vrh északi lejtőjén kialakított kavernában 1917 júliusában a 46. gyalogezred III. zászlóaljának katonái Dombay (eredeti nevén Diendorfer) Miksa Ágoston őrnagy vezetésével sziklakápolnát építettek, és oltárára ezt vésték magyarul és németül: SZŰZANYÁNK MÁRIA LÉGY NÉPED OLTALMA”. A felszentelt hely aztán imádkozás és egyházi szertartások helyszíne lett a sziklaüregben – a föld alatt. Az egyéni és közösségi imák megismétlődő motívuma volt: érjenek már véget a mérhetetlen szenvedések és megpróbáltatások!
A „Peski 1915-1917″ Egyesület tagjai kitakarították a szinte elfeledett sziklakápolnát, és megszabadították a közel százéves lerakodásoktól. Az oltárt a maga egyszerűségében felújították, rajta a magyar és német szöveget. A kaverna bejáratánál pedig emléktáblát helyeztek el, amely a minden évben megismétlődő szentmise és koszorúzás helyszíne lett.
Az emlékünnepség résztvevői minden alkalommal kegyelettel emlékeznek Dombay Miksa Ágoston őrnagyra, aki 1874-ben született Dorogon. Ott volt a „nagy háború” frontjain; a szerb, orosz és olasz fronton. Kétszer sebesült meg, másodszor a Doberdói-fennsíkon, súlyosan. Felépülése után az isonzói frontra került, és a Mrzli vrh térségében katonáival együtt eredményesen harcolt a túlerőben lévő olaszok ellen. A háború után az ellenforradalom vezető személyisége lett, részt vett a nemzeti hadsereg magalakításában. A második világháború után mint osztályidegent kitelepítették Budapestről Jászapátiba, ahol 1952-ben hunyt el. Jeltelen sírba földelték el. A család kezdeményezésére – Mrzli vrh-i érdemeit is figyelembe véve – földi maradványait exhumálták, és 2014. május 25-én, a magyar hősök napján, helyezték végső nyugalomra bajtársai közelében Szeged-Belváros temetőjében, a Hősök keresztjénél.
Az idei Mrzli vrh-i emlékünnepség résztvevői – helybéliek és külhoniak egyaránt – ismét megbizonyosodhattak az isonzói csatatér viszontagságairól, mert magának a hegyi kápolnának a megközelítése manapság sem könnyű. Tolmin városából Zatolminon keresztül vezet az erdei út, de terepjáróval is csak a Pretovč-fennsíkig lehet közlekedni. Az ottani vadászháztól olyan félórányi gyaloglással érhető el az egyre gyakrabban Diendorfer kápolnának nevezett emlékhely. De megéri a fáradtságot, mert a kilátás az Isonzó völgyére, a sziklakápolna maga, és az előtte szervezett ünnepség, a szentmisével megkoronázva, kegyelet-teljes és kegyelemteljes ottlétet biztosit. A hivatalos program után lehetőség van a Mrzli vrh-on lévő szabadtéri múzeum megtekintésére, illetve a Pretovč-i vadászháznál a beszélgetésekre; ismerkedésekre-barátkozásokra.
A szombati megemlékezésnek több magyar vonatkozása is volt. Megjelent a Vácon élő Dombay Péter, Diendorfer-Dombay Miksa Ágoston unokája; vendégek érkeztek Esztergomból, Pécsről, Szegedről. A különböző nemzetek katonadalai mellett meghatóan szólalt meg a tárogató hangja.
Áldozatos tevékenységükért csak a legnagyobb elismerés hangján elmondott köszönet jár a „Peski 1915-1917″ Egyesület tagjainak, elnökének, Stanko Jermolnak, aki az idén töltötte be 80. életévét, de olyan segítőtársainak is, mint Mojca Rutar és Florijan Pirih. Jómagam külön köszönettel és hálával tartozom nekik, mert egy évvel ezelőtt segítségükkel juthattam el apai nagyapám végső nyughelyére, Podmelec/Klavže-ba, aki a tolmini hídfőért folytatott ádáz harcokban esett el 1916. március 20-án. Az egyesület elnöke és tagjai jó ismerősei a Felső Isonzó vidékének, a családtagjaikat keresőket empátiával és segítőkészen fogadják, hiszen az Isonzó völgyében lévő több mint másfélszáz katonai temetőben – más áldozatokkal együtt – százezer magyar katona végső nyughelye van!
(A képek kattintással nagyíthatók! – Képaláírások: Képaláirások: 1. A Mrzli vrh-on lévő sziklakápolna oltára: SZŰZANYÁNK MÁRIA LÉGY NÉPED OLTALMA, 2. Szlovén díszőrség a sziklakápolna emléktáblájánál, 3. A harcokban résztvevő felek egyenruhái, 4. Szentmise a sziklakápolna bejáratánál, 5. Hadszintéri csendélet: virágok a lövedékszilánkokon.)
Máté László, Felvidék.ma
Fotók: Mojca Rutar, Florijan Pirih
{iarelatednews articleid=”47034,39392,48007,47802,47725,47711″}
