Navracsics Tibor magyar külgazdasági- és külügyminiszter szeptember 19-én hivatalosan is bejelentette (az államfőnek és a miniszterelnöknek megküldött levelében), hogy lemond miniszteri tisztségéről, s e pillanattól kezdve „kizárólag az európai parlamenti meghallgatásra történő felkészülésre” koncentrál. Mint ismert, Magyarország Navracsics Tibort – aki a második Orbán-kormányban még az azóta felosztott közigazgatási és igazságügyi tárcát vezette – jelölte az Európai Bizottság biztosává. Azóta az is kiderült, hogy a Jean-Claude Juncker által felállítandó testületben Navracsics az oktatási, kulturális, ifjúsági és – ami
méltatlanul elkerülte eddig a média és közvélemény figyelmét – az állampolgársági ügyeket lefedő biztosi „tárcát” kapja majd meg. A meghallgatások októberben kezdődnek az Európai Parlamentben.
Midőn Juncker szeptember 10-én közzétette a „szereposztó” listáját – vagyis hogy mely tagállam jelöltjére mely területet kívánja bízni, az egyes politikai szekértáborok a maguk nézeteinek és főleg érdekeinek megfelelően véleményezték a Navracsicsnak osztott lapokat. Míg a kormányzó párt és maga a jelölt is természetesen kiemelten fontos területként értékelte a felsoroltakat, addig az ellenzék a magyar diplomácia kudarcának, az ország nemzetközi súlytalanságának értékelte Juncker döntését. Az igazság valahol a kettő között lehet.
Tény, hogy a leendő magyar EU-biztos nem az egyik „csúcstárcát” kapta, nem is ő fogja rendezni az elkövetkezendő bizottsági ciklus legnagyobb pénzosztásait. Mindazonáltal (külhoni) magyar szempontból mégsem alábecsülendőek a rá bízott feladatok, még akkor sem, ha ezek többsége nem uniós, hanem tagállami hatáskörben van.
A jelölés kapcsán sok szó esett az egyes területekről – az oktatásról, kultúráról, ifjúsági ügyekről – a bennük rejlő lehetőségekről – egyet kivéve. Arról ugyanis mintha mindenki megfeledkezett volna, hogy Navracsics portfóliójában ott vannak az állampolgársági ügyek is, márpedig ezek bennünket, felvidéki magyarokat alighanem különösen is érdekelnek mostanság… Még akkor is, ha valószínűleg itt az európai állampolgárság lenne a dolog tárgya. Azért e bizonytalanság, mert e részterületet, az erre vonatkozó elvárásokat még maga Jean-Claude Juncker sem részletezte (sőt, említette) a Navracsics Tibornak küldött hat oldalas levelében. Túl sok mondanivaló persze aligha lehet az állampolgárságról, mert az egyrészt nem tartozik az alapvető emberi jogok közé, másrészt a szabályozása a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozik, legfeljebb nemzetközi egyezmények állapíthatnak meg közös szabályokat (Szlovákia pedig nem ratifikálta az európai állampolgársági egyezményt).
Mindezekből az következik, hogy a távozó magyar külügyminiszter EU-biztosi posztja önmagában véve nem fog senkinek sem megváltást hozni, különösen nem állampolgársági vesszőfutásunkban. Minden azon múlik, Navracsics mennyire tud és akar élni a (mégoly szűk) lehetőségekkel, mennyire kíván aktív, kezdeményező politikát folytatni Brüsszelben.
Akárhogy is lesz, a menthetetelenül szkeptikusok számára megnyugtató lehet: a bizottsági területek ilyen leosztása következtében az legalább biztos, hogy a porszívórendeletek és más hasonló értelmes dolgok nem magyar kézen fognak száradni…
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”48586,46947,46082,42939,39941,31560″}
